Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2024. március 28. csütörtök | Gedeon, Johanna napja

Hírek

 

Budakalász ritka régészeti kincsei 5.  –  Római kor

2019. január 21.

szakértőnk: dr. Ottományi Katalin, Phd. régész

Városunk értékes leletekben gazdag, ezért sorozatunkban az eddig fellelt, helyi régészeti emléket mutatjuk be. Most a római kor bemutatása következik.

Római kor (1–4. század)

A római korban Budakalászon ment át a 2. században kőbe épített limes út, mely a Duna-parti erődöket, őrtornyokat kötötte össze. Az egykori út É–D irányú kavicsos nyomvonala, a dunai kisföldeknél még néhány évtizeddel ezelőtt látható volt. Az út keleti szélénél egy hengeres mérföldkő is előkerült a szántásból, melyre a korábbi felírat letörlése után, Diocletianus császár (284 – 305-ig uralkodott) nevét vésték. (A mérföldkövek a limes út mentén az Aquincumtól való távolságot mérték.) Egy másik mérföldkő a limes út és a Luppa csárda melletti őrtorony között félúton feküdt, jelezve, hogy itt egy útleágazás vitt a Duna-parti őrtoronyhoz.

A Duna-parti őrtorony láncolatának maradványait Budakalászon két helyen találták meg.  Pusztatemplomnál, a Barát-patak torkolatánál egy kisebb torony állhatott. Maradványai között lovast ábrázoló, katonai sírkő töredék maradt fenn. A másik őrtorony a Luppa csárdánál még ma is látható, bár az újkori beépítések eléggé tönkretették. Nagy Lajos ásatása 1932–34-ben egy kerítésfallal körülvett, négyszögletes őrtornyot hozott itt a felszínre. A külső falak mérete 39×39 m, a belsőké 16,3 x15,5 m. A torony belsejében négy oszlop tartotta az emeletet, ahová a bejárat két oldalán megtalált lépcső vezetett fel. A pillérek által tartott tetőszerkezet a padláson felhalmozott gabonával az égés következtében a torony belsejébe zuhant le, ezért az ásatáson mázsaszámra került elő a búza, rozs, köles és borsó. Több cserépedényben érintetlenül maradt meg a gabona. A késő római mázas és házi kerámia edényekből egész készleteket találtunk itt. Az ásatáson előkerült bélyeges téglák tanúsága szerint az őrtorony I. Valentinianus császár (364 – 375-ig uralkodott) uralkodása alatt, valószínűleg Kr. u. 372 után épült. Túlélte a 380. évi limes átszervezést és valószínűleg az 5. század eleji barbár támadások egyike pusztíthatta el.

A katonaságon kívül civil lakosság is megtelepedett Budakalászon a római korban, a Dunától távolabb eső részeken. Kisebb tanyaszerű település nyomai három helyen figyelhetők meg (a mai Csajerszka, Középső tanya és Gyógynövényipari Kutató Intézet területén). Ezek kora római, 2. századi kis telepek voltak. A Luppa csárdai késő római őrtorony alatt is lehetett egy korábbi, kisebb település a kerámia leletek alapján, mely az 1. század végétől a 3. század közepéig fennállt.

A rómaiak által meghonosított új településforma, a kőépítkezéses villa gazdaság a 2. század második felében/végén, a markomann háborúk  (a gótok vándorlása miatt a markomannok szerettek volna római területre áttelepülni, ezt azonban Marcus Aurelius nem engedélyezte) után jelenik meg környékünkön. Az itt épült villák egy része talán az ún. vicus Vindonianushoz (Több kelta eredetű falu neve is ismert: Vicus Vindonianus a mai Békásmegyer helyén, vicus Basoretensis a Kiscelli magaslaton feküdt.) tartozott, melynek feliratait Békásmegyeren találták meg. Név szerint 8 villatulajdonost ismerünk a vicus (önrendelkezési joggal bíró, kereskedelmi központ, nagyobb falutelepülés) területéről. Talán egyikük Budakalászon lakott (Dolina).

Budakalászon a város belterületétől nyugatra, a Barát-patak két partján húzódnak sorban ezek a villagazdaságok. Dolinán három helyen is kimutathatók kőépítkezés nyoma, és hozzá közel, Hajmanicán (Barát-patak déli partján) is állt egy kőépület. Egy nagyobb bennszülött telep gazdasági központja lehetett itt a 2–4. század folyamán, mely a 4–5. század fordulóján pusztult el. E nagy villagazdaság egyes részeit különböző időpontokban használták.

Porticusos villa épületet (bejáratnál oszlopcsarnokkal) a patak mindkét partján tártak fel, az egyikben freskó és terrazzópadló (apróra zúzott kőből, téglából és mészből öntött padló) nyomai, a másikhoz apszisos fürdő (félköríves záródású) helyiség is csatlakozott. Ez utóbbi épület virágkora a 4. század közepén lehetett. A leletanyagban igen sok kormeghatározást segítő érem, terra sigilláta (az ókor porcelánja: fényes, vörösre égetett tálak Galliából és a Rajna-vidékről), 4. századi mázas edény, illetve 4–5. századfordulóra tehető besimított kerámia szerepel. Sashegyi Sándor (műkedvelő régész) az általa feltárt épülettől kelet felé agyagnyerő helyeket és kemencéket is megfigyelt. Néhány 2. századi ezüst dénár alapján elrejtett kincsleletet is feltételezett. Az érmek Marcus Aurelius császárhoz köthetők (161–180-ig uralkodott) a markomann háborúk idején rejthették el.

Egy, a lelőhelyről mélyszántás során előkerült sírtábla feliratáról a villagazdaság 2. század végi–3. század eleji tulajdonosát név szerint is megismerhetjük. A sírkövön szereplő halott és egyben villa tulajdonos Septimius Avvo. A kövön még feleségét és két gyermekét is említik név szerint. A család a polgárjogát Septimius Severus (193–211) császártól kapta, utónevük, azaz cognomenjük alapján (Avvo, Avva, Atta) a bennszülött arisztokrácia tagjai lehettek.

A fenti sírkő és egy síroltár töredék tanúsága szerint a villa mellett lehetett a temető is, néhány szórvány embercsont pedig már a csontvázas temetkezésre utal.

Budakalász és Békásmegyer határán K–Ny irányban hosszan elnyúló hegy tetején található egy római kori kőbánya (Berdó bánya). Innen szállíthatták Aquincum, illetve Szentendre építkezéseihez a kőfaragók legkedveltebb nyersanyagát, a budakalászi mészkövet.

A római korból nemcsak a katonai, hanem a civil épületek egy része is megérte az 5. századot. A katonai építmények közül a Luppa csárdai őrtorony az, amelyik az 5. század első harmadában pusztult el. Besimított díszítésű kerámia található még a Dolinai villagazdaságoknál, így itt is feltehető, hogy a 4–5. század fordulóján még lakták az épületek egy részét. Néhány kézzel formált töredék még későbbi, népvándorlás kori használatot is jelez itt.