7 °C

Budakalász

2019. március 26. kedd , Emánuel napja

Hírek

 

Rímképek – budakalászi tehetséges alkotók versei természetfotókkal kísérve

2017. szeptember 01.

Németh Pákolicz Tamás:Luppa

Szabad szonett

Lángoló szívemben még ott virít a nyár

ám a tél szavára már lelkem megremeg

és hiába várom, hogy kivirul a táj

a száraz helyére zöld fű nem terem

 

Számban érzem még a vadvizeknek ízétMajd‡n patak všlgye

cinkosom a szél, ki vélem versenyez

tagjaim már gyengék, hiába is kérném

mozdítani őket egyre nehezebb

 

Nékem a világon csak egy öröm akad:

ha álmaimban életemet újraélhetemTavaszi hŽrics (Adonis vernalis)

boldogságom e forrása gyönge kis patak

 

Friss vizében tükröződik már a végtelen

 

Sírhatnék, de nem teszem, mert jó volt életem

tudom, hogy ha nem leszek, te gondolsz majd felém

lassan fényét veszti most mind a két szemem

 

És megtalálom fércmagányom végső nyughelyét

 

Farkas Anette

Szaladnak szét a percek

Szaladnak szét a percek,

végül semmi sem marad.kovácsműhely romjai a Pilisben

S bárhogy is vigyáznál,

lassan elveszted önmagad.

Megkopnak rendre a színek,

s elfogy ajkadról

minden igéző szavad.

 

Így hullik lassan szét

minden élet.

Kihunynak a szemekbőlMajd‡n patak všlgye

a perzselő fények.

Szívedben lassan

elárvul a Lét,

mindenki titkolja igazi nevét.

 

Mert ez egy különös hely,

ahol mindenki látogató.

Eladó minden álom,V’zcsepp a moh‡sban, KevŽly

de semmi sem kapható.

Elhagyott kastély, furcsa palota,

egyetlen kulcsra járó

megannyi kék szoba.

 

Szőke István Atilla

Az éneklő nyárfa‡rtŽr, Dunapart

A nádszálak tűnődve lengedeznek,

mint selymes húrjai a szélhárfának.

Susognak varázshangú enyhe kedvet,

s bókolnak egy közeli szép nyárfának.

 

A nyárfa levelén a kelő Nap lángol,

töprengő fényével szűz-aranyat hint.

A kis tó gyöngéden gyűrűzve táncol,

s a szeplős szellő megborzolja megint.…rdšgszem (Scabiosa)

 

Madár csirrent egyet halkan, s tízet még.

S százat, míg hangjával megtelik a lég,

s ezer csőrből, s torokból száll, zeng a dal.

 

Ébredő mámor ez, hajnal-diadal!

Az éneklő nyárfát nézem, s vágyom őt

és érzem, hogy tollam van és szárnyam nőtt.