Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2024. március 28. csütörtök | Gedeon, Johanna napja

Hírek

 

Vendégünk Ványikné Kubinszki Terézia a Telepi Óvoda óvónője

2018. március 14.

Legyen mese az élet”

A Telepi Óvoda egyik nagy népszerűségnek örvendő óvónője 21 éve erősíti az intézmény pedagógus csapatát. Teca a nap 24 órájában ötletel, elsöprő kreativitásról tesz tanúbizonyságot mind a kicsiknek nyújtott foglalkozások terén, mind az óvodai rendezvényeken. Mosolya állandó, kisugárzása kézzel fogható, energiája túláradó. Az ő nevéhez fűződik a Művelődési Házban évről évre megrendezett meseelőadás is, amelyet az óriási érdeklődés miatt több éve két napon is bemutatják és mindig teltházzal játsszák. Idén a Belle és a Szörnyeteg című darabbal készültek hónapokon át a gyerekek és felnőttek nagy örömére. Ványikné Kubinszki Teréziát, akit mindenki Tecaként ismer kérdeztük hivatásának alakulásáról, személyiségéről és a meséről.

Hogyan kerültél az óvodapedagógusi pályára? Gyermekkorodban mi szerettél volna lenni?

Édesanyám szakácsnő volt egy árvaházban kiskoromban, és nagyon sok időt töltöttem ott nyaranta a gyerekek között. Sokat segítettem, játszottam velük, és láttam, milyen csodálatosnak tartják a világot – nehéz sorsuk ellenére is. Felnéztem rájuk és vártam minden alkalmat, hogy velük lehessek. Akkor határoztam el, hogy olyan munkát szeretnék, ahol a legcsodálatosabb aprónép között tanulhatok a világról a legtöbbet. Már megvoltak a gyermekeim, amikor Budakalászra röpített az élet. Fehérváriné Básits Margit felvett engem és innen már nem volt visszaút, elvégeztem a főiskolát és megtaláltam a helyem a világban.

Milyen értékek vezérelnek, mi a legfontosabb számodra a gyermekek óvodai nevelésében?

A pedagógusi pályán hiába fontos a tudatosság, azért a magunkkal hozott belső attitűd és kisugárzás nagyban befolyásol minket a napi együttlétben. Olyan hatalmas belső pozitív erővel születtem, amitől mindig csodásnak látom a világot. Azt gondolom, hogy a világon mindenki értékes és mindenkire szükség van. Nagyon szeretem az embereket, a gyerekeket és mindenkiben megkeresem a belső értékeket. A tudás, amit kapnak a gyerekek az évek során megkopik. Az érzések viszont, amiket keltünk bennük, maradandók. A vidáman együtt töltött percek, az élmények, a sikerhez segítés, az ölelések, a szeretet, a megértés, a rengeteg humor és nevetés, a bizalom, a szabadság, ezek mind hozzásegítik a gyerekeket, hogy szabad, boldog, gondolkodó felnőtté váljanak!

Koordinálásoddal minden évben színvonalas meseelőadást szervez a Telepi Óvoda pedagógus csapata. Hogyan kezdődött mindez és miként fejlődött profi színdarabbá az előadás?

Tizenöt évvel ezelőtt kezdődött. Emlékszem, az első Hófehérke meseelőadás 26 perces volt, és már akkor is hatalmas siker volt. Minden évben előadunk karácsonyi mesét a gyerekeknek. Talán ennek a karácsonyi mesének lett a nagy testvére az alapítványi mesénk. Hogy mitől lett egyre színvonalasabb? Az elvárások (itt a saját elvárásainkat is értem), a beletett energia, erő, a szeretet, amivel készül és amivel várják, az egyre felhalmozott tudás, az új kollégák, akik a megújulást hozzák. A legnagyobb változást Bakos Gergő hozta nekünk, aki 6 éve dolgozik az óvodában, és ez látszik azóta a meséken. Gergő nagyon jó drámapedagógus, színházi rutinja van, „és igazi hús-vér férfi” (ezt a mesénkből idéztem), aki más energiát hoz a mesébe és rengeteg új technikát, amitől sokkal eladhatóbb és élvezhetőbb a mesénk, nagyon sokat tanulunk tőle.

A színdarab létrehozása bizonyára nagy együttműködést igényel a résztvevőktől. Milyen volt idén a közös munka?

Amikor megírom a mesét, két dolog lebeg a szemem előtt. Az egyik, hogy a családok szívében nyomot hagyó élményt nyújtsunk, a másik, hogy a kollégáimat boldoggá tegyem a nekik kiválasztott szereppel. A mesénk az életünk egyik fontos részévé vált. Nagyon fárasztó mindennap próbálni, sokszor hétvégén is, közben alkotni otthon a szerepet, ötletelni folyamatosan. Mégis varázslatos és feltöltő. Elárulom, hogy a próbákon rengeteget nevetünk és nagyon rosszak vagyunk. Felszabadító érzés minden próba, amíg el nem érünk a finisbe. Ilyenkor mindig közelebb kerülünk egymáshoz, új oldalait ismerjük meg a másiknak, erre a hétköznapokon nem adódik lehetőség. Ki kell emelnem, hogy ez egy igazi csapatmunka. Megírhatnám én a mesét, de ha nem lenne ilyen támogató, lelkes, nyitott csapat körülöttem, akkor be is dobhatnám utána a kályhába. Hiszen egyedül semmire nem mennék vele! Ez a mi igazi közös munkánk! Mindenkire szükség van, még azokra is, akik effektív nem látszódnak a darabban. Rengeteg támogatást kapunk a családunktól, a szülőktől. Peti, a párom például minden évben szabadságot vesz ki erre a hétre, hogy a segítségünkre lehessen mindenben.

Mi motivál az óriási többletmunkával járó feladat megvalósításában?

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon hálás vagyok a sorsnak, az életnek, a felsőbb erőknek, hogy itt élhetem az életem, egy ilyen közösségben. Kipróbálhatunk olyan dolgokat amiket, ha nem ide sodor az élet, csak messziről csodálhatnánk. Mindezt úgy, hogy megajándékozunk vele másokat, örömet és boldogságot szerzünk vele. Engem az is motivál, mikor egy csodás hangú kollégám énekelhet és azt felvesszük, mint a profi énekesek. Szerintem ajándék az élettől, hogy ilyen különleges dolgokat kipróbálhatunk. Azok a dolgok tesznek boldoggá, mikor mások titkos álma, vagy ki nem mondott vágya valósággá válik. A mese nélkül ez nem lenne. Fárasztó, nem tagadom, de ha nem lenne, szegényebb lenne az életem egy csodával. Szerintem mindenkinek szüksége van rá, hogy kikapcsoljon egy kicsit. Hatalmas ajándék, hogy ezt közvetíthetjük a gyerekek felé, akik az óvodánk életének legfontosabb részét képezik. Nem szeretnék most a mesék fontosságáról beszélni, de lényeges eleme a félelem. A gyerekek biztonságos környezetben, szeretett emberek körében élik át a félelmet, szeretett emberek közvetítésével és így sokkal könnyebb annak feldolgozása is. Szakmailag is nagyon sok dolog szól az előadásunk mellett, de az érzések, amiket kelt, amik feldolgozhatók általa, azok itt is fontosabbak.

Részt veszel szakmai továbbképzéseken, vagy az áradó kreativitás saját adottságaidból, természetedből fakad?

Részt vettem drámapedagógiai tanfolyamon, de őszintén megmondom, sokkal többet tanulok Gergőtől és a kollégáktól. Margit igazi jó partner mindenben és csodás főnök, tőle is nagyon sokat kapok. Ez a két hónap mindenkinek tanulás. Empátiából, szeretetből, egymásra figyelésből, egymásról. És nagyon szomorú az utána következő időszak. Tudod milyen? Mint egy szerelmi bánat. Üres lesz egy kicsit a szíved, és nem tudod, mit kezdj magaddal.

Hogyan töltekezel, lazítasz, hogy ennyit tudj adni az óvodás apróságoknak?

Nekem az óvoda is töltekezés. Szerintem, aki gyerekek között dolgozik, örökké fiatal marad a szíve. Náluk nagyobb akkumulátor-töltő nincs a világon. Nagyon szeretem a kollégáimat is. Katussal és Erzsikével pedig különleges a kapcsolatunk a csoportban, mindennap feltöltjük egymást és rengeteget nevetünk. Azt hiszem, kiemelkedően szerencsés ember vagyok. A szabadidőmben pedig nagyon szeretek a barátainkkal lenni. A párommal rengeteget kirándulunk és fontos hobbim a fényképezés. Köszönöm, hogy rám gondoltatok és hogy elmondhattam, hogy milyen csodálatos közösségben dolgozom a Telepi Óvodában.