100 éves a Szövőgyár

2023. február 18.

Budakalász huszadik századi történelmének központi eleme az idén száz éve, 1923-ban alapított Szövőgyár, amit pontatlanul neveznek Lenfonónak. Az elkövetkező lapszámokban cikksorozattal emlékezünk Budakalász generációinak munkahelyére, az alapítás körülményeitől egészen a gyár bezárásáig.

Szögezzük le az elején: Budakalászon sohasem fontak lent, tehát a „Lenfonó” kifejezés – bár összefügg a gyár életével – nem helytálló. A Lenfonó név az 1911-es alapítású győri textilgyár nevéből (Linum – Taussig Sámuel és Fiai Lenfonó- és Szövőipari RT.) származhat. 1963- ban az összevont textilipari vállalat neve – ami a győri és a budakalászi gyárat is magában foglalta – már Budaflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat lett, ezt rövidítették aztán Lenfonóra. A budakalászi üzemben azonban sosem fontak lent, meglehet, ha a gyárban zajló munkát vesszük alapul, akkor a helyes kifejezés a Szövőgyár lett volna, de a HÉV-megálló elnevezése és a megszokás miatt mégis Lenfonóként él a köztudatban.

Budakalász tágabb környezetében az elmúlt évszázadokban fontos iparág volt a textilipar. Goldberger Ferenc 1784-ben kékfestő üzemet alapított Óbudán, a gyár közel kétszáz évig működött, 1776-ban Beywinckler József és Höpfinger Jakab bécsi selyem- és brokátkészítő mesterek nyitottak üzemet a ma Szentlélek téren található Zichy-kastélyban és melléképületeiben. 1781-ben Valero István Selyemgyárat alapított az V. kerületben. 1788-ban nyílt Kánitz Löbl nyomómanufaktúrája Óbudán. A mai Kolosy tér helyén 1848 tavaszán fonoda nyílt, ám nem lehetett sikeres az üzem, hiszen 1952-ben már gabonát őröltek a helyén. A HÉV-el közlekedők bizonyára ritkán gondolkoznak el azon, hogy a fonoda olaszul filatore, amit a Filatorigát szóban megtalálhatunk és a közeli selyemfeldolgozó és cérna üzemről kaphatta a nevét.

A filatórium mellett 1784-ben Mazzucato Ágoston létrehozta az óbudai selyemgombolyítót. Dunai kagylók összesajtolt anyagából gombgyár is működött a mai Flóriántér közelében. Klinger Henrik a Budakalászi Textilművek Részvénytársaságot 1923-ban alapította. A finom méterárutól a ponyváig, tömlőig többféle terméket állítottak elő lenből és kenderből. Ahogyan jeleztük, fonoda nem működött a gyárban, a len és a kender már feldolgozva érkezett Budakalászra. A szállítás vasúton történt, a szentisvántelepi megállónál ágazott le az ipari vágány. Az államosítást követően az üzem Budakalászi Szövőgyár néven működött tovább.

Az 1923-as alapítású Budakalászi Textílművek Klinger Henrik Részvénytársaság bejegyzése előtt is a magyar textilipar meghatározó részvevője volt Klinger Henrik. A részvénytársaság alapításának dátuma Trianonhoz köthető, hiszen már a kalászi gyártást megelőzően, 1889-ben Klinger Henrik Pozsonyban megalapította az „Első Magyar Vitorlavászon-, Len- és Jutaárugyár”-at. A gyárnak később Liptószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön létesültek telephelyei, Budapesten csak raktározás folyt.

Az első világháború és az azt követő békediktátum után a Klinger-üzemek határon kívül kerültek, ennek hatására költözött a hazai gyártás Kalászra. Már a részvénytársaság megalapítása előtt Budakalászon először a Rubitex néven durva kenderponyvát gyártottak, amit kátrán – nyal és sárga agyaggal telítettek. A ponyvát elsősorban a háborúban megrongálódott vasúti kocsik fedésére használták, a magas minőséget 25 éves garancia biztosítása szavatolta. Az 1923-as részvénytársaság alapítás után a gyártási ágazatok a következők voltak: len- és kenderkóró kikészítés, kender és juta fonása, kenderzsinegek előállítása, len-, kender-, pamutáruk és más műszaki textilszövetek gyártása. Közüzemi, kórházi, tűzoltósági és más ipari célokra készült textiliák textiláruk fehérítése, festése, nyomása, telítése és kikészítése, különleges cikkek (Rubitex tetővászon, tömlő, hevederek, szíj, szűrő, lószőrszövetek stb.) készítése.

A második világháború alatt keletkezett károk, különösen Duna hídjainak állapota miatt bekövetkezett árvíz után az épületek helyreállítása volt a legnagyobb feladat, majd a géppark korszerűsítése következett. A megújult gyár termékeivel Brüsszelben, Párizsban, Milánóban, New Yorkban kiállításokon vett részt és számos elismerést aratott. A dolgozók szociális és egészségügyi ellátása érdekében a gyár bölcsődét, napközi otthont alapított, belgyógyászati és fogorvosi rendelőt, valamint üzemorvost tartott fenn. Alkalmazotti étkezdét, jóléti alapot, beszerző és fogyasztási szövetkezet, hangya szövetkezetet tartott fenn a dolgozók érdekében, sőt, máig példaértékű módon törődött a munkások szabadidejének tartalmas eltöltésével: kultúrházat, könyvtárat, színház, opera és hangversenybérleteket váltottak a dolgozóknak, illetve sporttelepet is fenntartottak. Voltak szolgálati lakások, Balatonszemesen üdülő, valamint gyermeküdültetés is volt, mégpedig Dániába vitték az itt dolgozók gyerekeit. Ezekre a szociális juttatásokra alapozva még az államosítás után, 1947-ben is azt írták a gyárról, hogy „900 dolgozójának szociális-jóléti ellátását igyekszik a törvényi előírásokon túl is ellátni, kielégíteni”

Könnyen elképzelhetjük, hogy a világháborúk után megközelítőleg háromezer lakosú falu életében a szövőgyár idetelepítése mekkora változást hozhatott, sokáig alapvetően meghatározta a település demográfiai átalakulását is. Hatásánál talán csak a falu népességének akkoriban egyharmadát jelentő német ajkú lakosság barbár kitelepítése volt nagyobb hatással. A százéves évforduló előtt tisztelgő cikksorozatunkban az év folyamán igyekszünk a gyár és Budakalász kapcsolatát minél több oldalról körbejárni – Gaján Vilmos, a gyár egykori dolgozója, a gyárról összeállított helytörténeti gyűjtemény gondozója segítségével.

Élménybeszámolókat, tárgyi emlékeket, képeket szívesen fogadunk, hogy minél nagyobb, Budakalász és a Szövőgyár helytörténeti jelentőségét bemutató tudásanyagot sikerüljön összegyűjteni és az utókorra hagyni. Írjon nekünk a kommunikacio@budakalasz.hu emailcímre!

Az írás megjelent a Budakalászi Hírmondó februári lapszámában.

Budakalász, 1960. június 10.
Nagy Józsefné szövőnő dolgozik az automata csehszlovák körszövő tömlőkészítő gépen a Budakalászi Textilművekben. A Budapesti Ipari Vásáron bemutatott gépen gyártják a tűzoltóság részére a tömlőket.
MTI Fotó: Gere László