Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2024. április 24. szerda | György napja

Hírek

 

20 éves a Rozmaring Szerb Táncegyüttes

2024. március 22.

Húsz éves a Rozmaring Szerb Táncegyüttes, ami Budakalász és környékének szerb tánc, zenei és népviseleti hagyományait őrzi. Az együttes mögött régi, összetartó közösség áll, ahová még a főváros távolabbi kerületeiből is járnak táncosok a faluházi próbákra. Mára zenekaruk, kórusuk, népviseletgyűjteményük van, együtt járnak nyaralni, együtt vágnak disznót, de még a házfelújításban is segítik egymást. Az egyesület művészeti vezetőjével, Vaizer Enikővel beszélgettem.

Mi történt húsz évvel ezelőtt?

Egy pomázi anyuka, Hirják Ágnes, aki a mai napig táncol a Rozmaringban, Budapesten különböző szerb és más balkáni táncházakba járt, nagyon szeretett volna hasonlót a környéken is megvalósítani. Egy olyan klubban gondolkozott, ahol a szerb tánclépéseket el lehet sajátítani. Tánctanárt és próbahelyet keresett, így jött létre az akkori Rozmaring Táncklub. Közismert, hogy Pomázon, Budakalászon, Csobánkán is nagy létszámú szerb nemzetiség él és a mai napig tartják a hagyományaikat. Nekünk is sok szerb nemzetiségű tagunk van, de például sem Ágnes, sem én nem vagyunk szerb nemzetiségűek, viszont több tagunkról is elmondható, hogy bár nem szerb származásúak, de szeretik a szerb zenét, táncokat. Többségében körtáncokról van szó, így, ha valaki táncolni szeretne, nem kell partnert hoznia magával. Sokan szeretik ezt a kultúrát, az ételeket, az életérzést. Pomázon van egy óvoda, a szerb nemzetiségű csoportjába jártak az én gyerekeim is, és az akkori szülőkkel egy bemutatóra szerb táncot tanultak be, aztán a kis csapat együtt maradt.

Hogy csöppentél bele?

Engem 2006-ban kerestek meg azzal, hogy szeretnének heti kétszer komolyabban táncolni, próbálni, táncokat megtanulni. Pomázon van egy szerb tánccsoport, az Opanke Szerb Hagyományőrző Kulturális Egyesület, ott táncoltam évtizedeken keresztül. Gyerekkoromban az osztálytársaim jártak oda és nekem is vonzó lett. Utána férjhez mentem, gyereket szültem, és úgy gondoltam, hogy akkor örökre letettem a tánccipőt, de mikor megkeresett ez a kis műkedvelő csapat, akkor azt gondoltam, hogy jól fog jönni a testmozgás, főleg a szülés után.

Hogyan lettetek budakalászi tánccsoport?

Először családoknál, kertekben, udvarokon próbáltunk, aztán Csobánkán a Közösségi Házban, a CSÉKE keretein belül. Koreográfiákat tanultunk be, népviseletet varrtunk, egyre több helyre hívtak minket fellépni. 2015-ben a Budakalászi Szerb Nemzetiségi Önkormányzat vezetőinek hívására jöttünk ide, ők már jól ismerték a munkánkat. A városvezetés üdvözölte a jöttünket, örültek, hogy a Lenvirág mellett egy új, nemzetiségi tánccsoportja is lesz Kalásznak, ami tükrözi a helyi sokszínű nemzetiségi lakosságot és az általuk hordozott értékeket. Helyet kaptunk a Faluházban, ami közelebb van a HÉV-hez, a rendezvényeinket így többen látogatják és a tagjainknak is kényelmesebb. Sokrétű a tagságunk, nem csak Kalászról, Pomázról, de van, aki Vácról, van, aki Dunaújvárosból és többen a főváros különböző kerületeiből is járnak.

Hogyan épül fel a Ruzmarin Szerb Hagyományőrző Kulturális Egyesület?

Az egyesületet 2015-ben alapítottuk. Eleinte a tánc körül szerveződött minden. Aztán lett zenekarunk is, a Ruzmarin FolkeStars, amit Vészics-Krucsay János vezet, és olyan népzenészekből áll, akik szintén munka mellett, amatőrként, de profi színvonalon művelik a balkáni népzenét. Hatalmas dolog, hogy a táncházainkon saját együttesünk élőzenéjére táncolhatunk. Táncházainkat gyak­ran összekötjük a hagyományőrzéssel, és ünnepekre időzítjük, mint például Iván napra, és koszorút is fonunk akkor. Gyerekcsoportot is alapítottunk, aminek a vezetője Kosznovszki Zorica. Ma már a juniorok is nagy sikerrel szerepelnek az ország különböző pontjain. A felnőtt próbákon átlagosan húsz tagunk jön össze. Az egyesület tagjai, a táncosok és a zenészek a legtöbb szabadidejüket is együtt töltik. Elmegyünk a környékbeli szerb bálokba Szentendrére, Pomázra, Kalászra. Búcsúkba, budapesti táncházakba is járunk. Különböző fellépéseink is vannak, több helyre visszahívnak. Nyáron gyakran van külföldi fellépésünk, Szerbiába gyakran járunk, de vendégszerepeltünk már Szlovéniában, Olaszországban és Görögországban is. Megünnepeljük a születésnapokat, névnapokat és segítünk egymásnak költözni vagy akár házat építeni. Ez egy összetartó közösség. Nemrégiben tagjainkból és hozzájuk csatlakozó énekelni vágyókból kórus is alakult, akik elsősorban a helyi pravoszláv templomban zajló miséket segítik egyházi énekekkel, de terveik között szerepel szerb népdalcsokrok, egyéb kórusművek betanulása is. A közösségen túl a tárgyi gyűjteményünk is jelentős. Szerb tájegységeken is különböznek a népviseletek, mi pedig amikor megtanulunk egy új táncot, akkor beszerezzük annak a tájnak a népviseletét is, amit pedig tudunk, magunk megvarrunk. Egyik tagunk ruhaipari mérnök, ő szabja ki és varrja meg a ruhákat. Nálunk sokan szeretnek hímezni, gyöngyöt fűzni, szalagozni. Mára jelentős népviseletgyűjteményt halmoztunk fel, olyan is volt, hogy bemutatóra hívtak minket és zenei kísérettel mutattuk be Szerbia tájegységeinek a viseleteit.

Milyen műsorokkal készültök a jubileumi évre?

Idén ünnepeljük a húsz éves évfordulónkat, melyre rendezvénysorozattal készülünk. Tartunk népviseletbemutatót, ősszel lesz a jubileumi műsorunk, táncházsorozatot is tervezünk, minden alkalmat különböző témára felfűzve. A jubileumi táncházsorozatunk tavasszal indul. Egy videoklipet is szeretnénk készíteni a Budakalász környéki szerb dallamokból a zenekarunk közreműködésével, amiben be tudjuk mutatni a népviseleteket és a budakalászi tájakat.

Hogyan maradtak fent a Budakalász környéki népdalok és viseletek?

Mivel népdalok, így apáról fiúra, anyáról lányára szálltak. Vujicsics Tihamér pomázi születésű zeneszerző és népdalgyűjtő volt. A háborút követő években elismert komponista lett, a zeneakadémián végzett és ő komponálta például a Tenkes kapitánya zenéjét, de ő gyűjtötte össze szülőföldjének, azaz a környékünknek a szerb népdalait is, az ő munkásságát forrásnak tekintjük. Egy-egy dalra lehet mondani, hogy környékbeli, de azt, hogy Kalászon vagy Pomázon énekelték először, már nem lehet megállapítani. A mi együttesünkben ezek a dallamok, az ehhez kapcsolódó tánclépések mindig repertoáron vannak, a táncházakban mindig tanítjuk őket, hogy ne haljanak ki.

A viselet és a tánc hogyan maradtak fent?

A viseleteket fotókról rekonstruáltuk, idős szerb néniktől gyűjtöttük a megsárgult régi képeket, de került elő padlásról ép ruha is. A Ferenczi Múzeum és különösen Sz. Tóth Judit sokat segített nekünk, hiszen nagy gyűjteményük van, és Juditnak szintén ez a vesszőparipája. A tizenöt éves évfordulónkra összeállítottunk egy népviseletkiállítást, amiben a múzeum is segített.

Hogyan sajátítjátok el a szerbiai táncokat?

Eleinte én készítettem koreográfiákat az általam ismert táncokból, aztán mikor megérett rá a csapat tudása, Szerbiából hívtunk koreográfust, hogy tanítson be egy általunk kiválasztott tájegységhez tartozó táncot. Azóta már több koreográfussal is együttműködtünk, akik tánctábor vagy többnapos szeminárium keretében tanítják be nekünk a táncokat. A gyerekcsoport tagjainak is minden évben szervezünk tánctábort, sőt, Battonyára is járnak, ahol a többi magyarországi szerb tánccsoport tagjaival együtt tanulnak új tánclépéseket.

Hogyan kerülnek hozzátok új tagok?

Vannak, akik táncházban vagy egy-egy fellépés alkalmával látnak minket és azután szeretnének csatlakozni. A fiatalok hozzák a barátaikat, osztálytársaikat, a felnőttek a házastársukat, párjukat. Eljönnek a próbákra és vagy megfutamodnak, vagy maradnak. Alapvető tánctudás nélkül nehéz hozzánk csatlakozni, de aki életében bármilyen táncot tanult már és van ritmusérzéke, az hamar belejön. Természetesen az újakat segítjük felzárkóztató lépéspróbákkal is. Sokan edzésnek tekintik a táncpróbákat, hiszen itt is van az elején bemelegítés, a végén nyújtás és közben jól meg lehet izzadni. Hétfőn, csütörtökön próbálunk, pénteken hétkor pedig a felzárkózni vágyókat várjuk Faluházba, ahova bárkit szívesen látunk.

Hogyan jut el egy magyarországi nemzetiségi együttes külföldi fellépésekre?

Szerbiában vannak veteránfesztiválok, ahova harminc éven felüli táncosokból álló táncegyütteseket várnak, de inkább az idősebb korosztály képviselteti magát. Ott nagyon szeretnek minket, kuriózumként tekintetnek arra, hogy magyarok szerbet táncolnak, és büszkék rá, hogy az ő kultúrájukat a határon kívül is ilyen színvonalon ápolják. Itt kapcsolatokat is tudunk építeni, kapunk meghívásokat más tánccsoportoktól, és koreográfusokkal is meg tudunk ismerkedni. Görögországba úgy jutottunk ki, hogy a családok az utazást egybekötötték egy nyaralással, így együtt nyaraltunk és fel is léphettünk. A szerbiai magyar státusz van, amikor hátrány, hiszen sok fesztiválra, ha szerb táncot szeretnének, akkor hívnak Szerbiából egy tánccsoportot, ugyanakkor, ha magyarként Szerbiába utazik valaki és szerb táncokat táncol, akkor nagyon szeretik a származásától függetlenül. De olyan is van, ahol csak a produkció és a színvonal számít.

Hol léptek fel a legközelebb?

Most az egyesület disznóvágását szervezzük éppen, de juniorjaink április 6-án az Auchan tavaszi fesztiválján, a felnőttek pedig 31-én a húsvéti sváb locsolóbálon szerepelnek legközelebb.

Urbán Ákos

 

Az interjú megjelent a Budakalászi Hírmondó márciusi számában.

A lapszám megjelenése óta a táncegyüttes Auchan áruházi fellépését március 23-ról április 6-ra változott.