A doni hősökre emlékezünk – 78 év telt el
2021. január 12.
Magyarország 1941 júniusában lépett be a második világháborúba Németország, illetve a tengelyhatalmak oldalán.
Ebben az évben még csak a teljes magyar haderő egy kis része, vonult ki a frontra, azonban 1942-ben a német hadisikerek megakadtak, ezért felállították és az orosz frontra küldték a 2. Magyar Hadsereget is. Az alakulatba az ország minden területéről soroztak be katonákat. A hadsereg a honvédség felszerelései közül ugyan a legjobbakat kapta, de technológiai szempontból még így is messze elmaradt az orosz, illetve a német haderő fejlettségétől.
1942 nyarán a németek és szövetségeseik a Don folyó mentén – ahol a magyar csapatok többségét bevetették – majdnem mindenhol a folyó túlsó partjára szorították vissza a szovjeteket, de a Vörös Hadsereg néhány hídfőállást meg tudott tartani a folyó nyugati partján. Ezeket a német és magyar csapatok több alkalommal is megpróbálták közös támadással felszámolni, de kudarcot vallottak.
A szovjetek 1943. január 12-én az Uriv közelében található hídfőállásból kiindulva ellentámadást indítottak. A következő napokban a magyar arcvonal több részre szakadt, azonban Jány Gusztáv, a 2. hadsereg parancsnoka ellenállásra szólította fel a magyar csapatokat, és nem rendelt el visszavonulást. A magyar alakulatok igyekeztek megtartani állásaikat, azonban a harcokban egyre inkább felmorzsolódtak. Néhány nap alatt több mint százezer magyar katona sebesült meg, halt meg, tűnt el vagy esett hadifogságba.
A magyar sereg megmaradt alakulatait január végén a Dontól 100 km-re nyugatra próbálták meg összevonni, a teljes haderőből azonban csupán nagyon kevesen érkeztek meg. Márciusig a 200 ezer fős hadseregből csak alig több mint hatvanezren érkeztek meg; a 2. magyar hadsereg nagyrészt megsemmisült. A doni hősök helytállásáról és kitartásáról január 12-én emlékezünk.
A 2. Magyar Hadseregről a doni áttörés 70. évfordulója alkalmából az MTVA készített dokumentumfilmet Ott a messzi Donnál… címmel.
A Don-kanyar hőseinek emlékezetére szombaton reggel néhány fős emlékmenet indul a budakalászi emlékműtől a pomázi hősi emlékműhöz.
Az I. világháborúban Budakalászról 500 férfit soroztak be katonának. Közülük 63-an haltak hősi halált.
A szobrot készítő művész a veszteség feletti bánatában ágyúcsőre boruló emberalakot egy budakalászi illetőségű, háborús túlélőről mintázta. Az emlékmű talapzatán a háború budakalászi hőseinek és áldozatainak nevei olvashatók. Az emlékmű eredetileg a templom előkertjében állt, innen került a templom mögötti térre.
Az emlékművet 1926. július 11-én avatták fel. Az ünnepségen, amelyet zuhogó esőben tartottak, részt vett József (Ágost) királyi herceg is. Szentmisét követően Laktis Pál megáldotta a levente zászlót, melynek rúdjába József királyi herceg a maga és Auguszta hercegasszony nevében egy-egy szöget vert be. Ezután József herceg beszédét követően leleplezte az emlékművet.
(Forrás: Köztérkép)