A kalászi sváboké régi, összetartó közösség

2019. december 27.

Aki ellátogat a Budai út 30. ódon falai közé, megismerheti Budakalász történelmének, kultúrájának egy darabját. A Budakalászi Tájház fehérre meszelt épületét a Weiszhár-család építtette a 19. század végén. A mára „Svábházként” ismert közösségi épület a rendezvények alkalmával, de egyéb napokon is látogatható a Német Nemzetiségi Egyesület gondoskodásának köszönhetően. A helyi sváb közösség ismert tagjaival a ház tisztaszobájában beszélgettünk népszokásaikról, ünnepeikről, a kalászi emlékekről és a tájházban látható érdekességekről.

 „Sáni bekrepírozott” – programnaptár és hagyományőrzés

 A Német Nemzetiségi Egyesület rendezvényeiről Wágnerné Klupp Katalin, az egyesület elnöke mesél.

– Az év során rendszeresen tartunk összejöveteleket, programokat, műsorokat, amelyekre minden budakalászi érdeklődőt nagy szeretettel várunk. Minden évben a Sváb Bállal veszi kezdetét a rendezvényszezon. Februárban a Kalász Suli német nyelvet tanuló diákjai is megemlékeznek a kitelepített kalászi svábokról. Farsangkor traccspartyt szervezünk, hosszú évekig pedig amatőr színészek közreműködésével búcsúztattuk a telet. A hagyomány szerint ekkor „Sáni bekrepírozott”, azaz annyit ivott, hogy végül belehalt, és el kellett temetni – így búcsúztunk a téltől.

Tavasszal következik a Húsvét és a locsolóbál, majd a májusfaállítás. Nemcsak tavasszal, de ősszel is hon-és népismereti órákat tartunk kézműves foglalkozással, eszközhasználattal egybekötve óvodásoknak és iskolásoknak. Nagy ünnepnap számunkra minden év szeptemberében a kalászi Szent Kereszt Felmagasztalása Templom búcsúja, ekkor tartjuk a Német Nemzetiségi Önkormányzat hivatalos ünnepnapját is. A környező települések sváb kötődésű közösségeivel is gyakran találkozunk. Szakmai tapasztalatszerzés céljából kirándulásokat is szoktunk szervezni svábok lakta településekre, Németországba is többször ellátogattunk. Ezen kirándulások mottója: „őseink nyomában”. 

A sváb advent és téli szokások

Lávinger Ildikót, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökét és Kamp Alfréd Antalné képviselőt a sváb karácsonyi hagyományokról kérdeztük.

Lávinger Ildikó: – A hagyományos, vidám Katalin-bál után következett a csendes áhítat, az advent időszaka. December 24-én a hívők böjtöléssel készültek a szentestére, napközben könnyű, húsmentes ételeket fogyasztottak. Sok családban Szenteste anyanyelvükön énekelték a karácsonyi dalokat. Az ünnepi vacsora este 6-8 óra körül került az asztalra, borlevessel, rántott hallal, zellersalátával, beiglivel és különböző süteményekkel.

Kamp Alfréd Antalné: – A disznóvágáson a gyerekek színes papírba csomagolt szaloncukrot kaptak, amelyeket a ház udvarára szórtak ki. Emlékszem, édesanyám egy alkalommal a kötényében hozta be nekem a szaloncukrokat, még nem vehettem részt a disznóvágáson. A karácsonyfát pedig csak akkor nézhettük meg, amikor már az esthajnalcsillag világított. A régi kalászi telek emlékeihez hozzátartoznak számomra a lovasszános utazások és a szánkózások is. Nagyon szerettük hallgatni az öreg sváb nénik történeteit is, amiket a tollfosztás, vagy éppen kukoricafosztás alkalmával meséltek. Ezek az alkalmak mind-mind az összetartozásról szóltak.

Az elmaradhatatlan sváb konyha

A találkozón megnézhettük a Kamp család száz éves receptes könyvét is. A megbarnult lapokon sorakoztak a nagymamák – Grossmuttik – gondos kézírással rótt sorai. Megtudtuk, hogy mi az a tunkedli és milyen volt a babos tészta. A hagyományos sváb, disznótoros ételt friss disznómájból, húsból és belsőségekből készítették, hozzá a kenyeret a fűszeres szószba mártogatták: tunkolták. A bableves böjt alkalmával is megállta a helyét. A kimert babot gyakran pépesítették és házi készítésű száraztésztával főzték össze: a babos tésztát édesen fogyasztották. A sváb sütemények közül egy igen népszerű, különleges édesség receptjét hoztuk el önöknek.

Művészet és mulatság: zene, tánc

 Budakalászon sváb kötődésű kórus, fúvószenekar és már táncegyüttes is működik. Róluk Harmati Lajos, a Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselője és Reich Tamás, az újonnan alakult Alpenrose Tanzgruppe vezetője beszélt.

Harmati Lajos: – A budakalászi sváboknak mindig is volt zenekaruk, zenéikben jellemzően a rézfúvós hangszerek domináltak. A Kamp János nevét viselő Kamp Kapelle zenekar rendszeres fellépője a városi rendezvényeknek. A Lustige Schwaben Énekkar fennállásának 20. évfordulóját ünnepli idén. A 18 tagot számláló hagyományőrző dalkör rendszeresen fellép Budakalászon és más városok meghívásainak is örömmel szoktak eleget tenni. Akik kedvet éreznek az énekléshez, keddenként 17:30-tól a Faluházban csatlakozhatnak a próbákhoz. Az énekesek november közepén kórustalálkozón szerepeltek, a tematika az igényes könnyűzenei átiratok előadása volt. A rendezvény házigazdája Tóth András, Bartók Béla – Pásztory Ditta-díjas, Egressy Béni-díjas karnagy volt, vezényelte és zongorán kísérte a kórust. Magam is három évtizeden át táncoltam német nemzetiségi táncokat, nagy örömmel tölt el, hogy Budakalászon már sváb tánccsoport is alakult.

Reich Tamás: Az Alpenrose Tanzgruppe német nemzetiségi táncegyüttes alakuló összejövetelét októberben tartottuk. Nem hagyományos, de sváb táncokat táncolunk: keringőt, polkát és „parasztos tácot”, boarisch-t. Hobby tánccsoportunk kéthetente próbál a Faluházban, a koreográfiákat Bucsánszki Beátával tanítjuk a táncosoknak. Szeretettel várunk minden 40 és 80 év közötti budakalászit, aki kedvet érez a közös tánctanuláshoz! Nagyon igyekszünk, hogy a közönség elismerését hosszútávon is kivívjuk és minél több sváb bálon, helyi, környékbeli rendezvényen felléphessünk.

A Svábház története

A bájos régi házat Wágnerné Klupp Katalin anyai nagyszülei, a Weiszhár-család építette a 19. század végén. A Weiszhár-ősöket egészen 1812-ig tudják visszavezetni Budakalászon, majd az 1744-45-ös évekig a németországi Fekete-erdő területén található Weigheimben éltek. 2004. óta az épület sváb tájházként üzemel, valamint a Német Nemzetiségi Önkormányzat és az egyesület irodaként használja.

A ház berendezése, a használati tárgyak kalászi sváb családoktól származnak. Nagyon sok kincs került elő a padlásokról, pincék mélyéről, amelyek bemutatják, hogyan is éltek a régi svábok. A kiállítók különösen büszkék szép, régi hímzésekre, amelyeken sváb mondásokat és bölcsességeket olvashatunk. A gyűjtemény fontos darabja a németek betelepülésének emléket állító „Ulmer Schachtel”, az ulmi dereglye. Főként a dél- és közép-német területekről, valamint a Rajna vidékéről ilyen hajókkal érkeztek a telepesek a 18. században, akik a törökvész után elnéptelenedett területekre jutottak el dereglyékkel.

Az „Ulmer Schachtel” makettjét Wágner László készítette