Városunk almenü

A kalászi sváboké régi, összetartó közösség

2019. december 27.

Aki ellátogat a Budai út 30. ódon falai közé, megismerheti Budakalász történelmének, kultúrájának egy darabját. A Budakalászi Tájház fehérre meszelt épületét a Weiszhár-család építtette a 19. század végén. A mára „Svábházként” ismert közösségi épület a rendezvények alkalmával, de egyéb napokon is látogatható a Német Nemzetiségi Egyesület gondoskodásának köszönhetően. A helyi sváb közösség ismert tagjaival a ház tisztaszobájában beszélgettünk népszokásaikról, ünnepeikről, a kalászi emlékekről és a tájházban látható érdekességekről.

„Sáni bekrepírozott” – programnaptár és hagyományőrzés

A Német Nemzetiségi Egyesület rendezvényeiről Wágnerné Klupp Katalin, az egyesület elnöke mesél.

– Az év során rendszeresen tartunk összejöveteleket, programokat, műsorokat, amelyekre minden budakalászi érdeklődőt nagy szeretettel várunk. Minden évben a Sváb Bállal veszi kezdetét a rendezvényszezon. Februárban a Kalász Suli német nyelvet tanuló diákjai is megemlékeznek a kitelepített kalászi svábokról. Farsangkor traccspartyt szervezünk, hosszú évekig pedig amatőr színészek közreműködésével búcsúztattuk a telet. A hagyomány szerint ekkor „Sáni bekrepírozott”, azaz annyit ivott, hogy végül belehalt, és el kellett temetni – így búcsúztunk a téltől.

Tavasszal következik a Húsvét és a locsolóbál, majd a májusfaállítás. Nemcsak tavasszal, de ősszel is hon-és népismereti órákat tartunk kézműves foglalkozással, eszközhasználattal egybekötve óvodásoknak és iskolásoknak. Nagy ünnepnap számunkra minden év szeptemberében a kalászi Szent Kereszt Felmagasztalása Templom búcsúja, ekkor tartjuk a Német Nemzetiségi Önkormányzat hivatalos ünnepnapját is. A környező települések sváb kötődésű közösségeivel is gyakran találkozunk. Szakmai tapasztalatszerzés céljából kirándulásokat is szoktunk szervezni svábok lakta településekre, Németországba is többször ellátogattunk. Ezen kirándulások mottója: „őseink nyomában”.

A sváb advent és téli szokások

Lávinger Ildikót, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökét és Kamp Alfréd Antalné képviselőt a sváb karácsonyi hagyományokról kérdeztük.

Lávinger Ildikó: – A hagyományos, vidám Katalin-bál után következett a csendes áhítat, az advent időszaka. December 24-én a hívők böjtöléssel készültek a szentestére, napközben könnyű, húsmentes ételeket fogyasztottak. Sok családban Szenteste anyanyelvükön énekelték a karácsonyi dalokat. Az ünnepi vacsora este 6-8 óra körül került az asztalra, borlevessel, rántott hallal, zellersalátával, beiglivel és különböző süteményekkel.

Kamp Alfréd Antalné: – A disznóvágáson a gyerekek színes papírba csomagolt szaloncukrot kaptak, amelyeket a ház udvarára szórtak ki. Emlékszem, édesanyám egy alkalommal a kötényében hozta be nekem a szaloncukrokat, még nem vehettem részt a disznóvágáson. A karácsonyfát pedig csak akkor nézhettük meg, amikor már az esthajnalcsillag világított. A régi kalászi telek emlékeihez hozzátartoznak számomra a lovasszános utazások és a szánkózások is. Nagyon szerettük hallgatni az öreg sváb nénik történeteit is, amiket a tollfosztás, vagy éppen kukoricafosztás alkalmával meséltek. Ezek az alkalmak mind-mind az összetartozásról szóltak.

Az elmaradhatatlan sváb konyha

A találkozón megnézhettük a Kamp család száz éves receptes könyvét is. A megbarnult lapokon sorakoztak a nagymamák – Grossmuttik – gondos kézírással rótt sorai. Megtudtuk, hogy mi az a tunkedli és milyen volt a babos tészta. A hagyományos sváb, disznótoros ételt friss disznómájból, húsból és belsőségekből készítették, hozzá a kenyeret a fűszeres szószba mártogatták: tunkolták. A bableves böjt alkalmával is megállta a helyét. A kimert babot gyakran pépesítették és házi készítésű száraztésztával főzték össze: a babos tésztát édesen fogyasztották. A sváb sütemények közül egy igen népszerű, különleges édesség receptjét hoztuk el önöknek.

Diós rudak

Összedolgozunk 25 dkg darált diót 25 dkg porcukorral, egy egész tojással, valamint két evőkanál rummal. Vizezett nyújtófával ujjnyi vastagra nyújtjuk a masszát. 10 dkg porcukrot egy tojásfehérjével és kevés citromlével kb. negyed óra alatt kikeverünk (nem felverünk!), majd a diós massza tetejére simítjuk. Ezután vizes késsel vékony, hosszúkás szeleteket vágunk, miközben a kést rendszeresen vizezzük. A szeleteket zsírozott sütőlemezre fektetjük. A sütőt nagyon forróra melegítsük elő, majd a masszát süssük egy egész percig. A sütő ajtaját hagyjuk csukva, míg kihűl az édesség. Jó étvágyat!

Művészet és mulatság: zene, tánc

Budakalászon sváb kötődésű kórus, fúvószenekar és már táncegyüttes is működik. Róluk Harmati Lajos, a Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselője és Reich Tamás, az újonnan alakult Alpenrose Tanzgruppe vezetője beszélt.

Harmati Lajos: – A budakalászi sváboknak mindig is volt zenekaruk, zenéikben jellemzően a rézfúvós hangszerek domináltak. A Kamp János nevét viselő Kamp Kapelle zenekar rendszeres fellépője a városi rendezvényeknek. A Lustige Schwaben Énekkar fennállásának 20. évfordulóját ünnepli idén. A 18 tagot számláló hagyományőrző dalkör rendszeresen fellép Budakalászon és más városok meghívásainak is örömmel szoktak eleget tenni. Akik kedvet éreznek az énekléshez, keddenként 17:30-tól a Faluházban csatlakozhatnak a próbákhoz. Az énekesek november közepén kórustalálkozón szerepeltek, a tematika az igényes könnyűzenei átiratok előadása volt. A rendezvény házigazdája Tóth András, Bartók Béla – Pásztory Ditta-díjas, Egressy Béni-díjas karnagy volt, vezényelte és zongorán kísérte a kórust. Magam is három évtizeden át táncoltam német nemzetiségi táncokat, nagy örömmel tölt el, hogy Budakalászon már sváb tánccsoport is alakult.

Reich Tamás: Az Alpenrose Tanzgruppe német nemzetiségi táncegyüttes alakuló összejövetelét októberben tartottuk. Nem hagyományos, de sváb táncokat táncolunk: keringőt, polkát és „parasztos tácot”, boarisch-t. Hobby tánccsoportunk kéthetente próbál a Faluházban, a koreográfiákat Bucsánszki Beátával tanítjuk a táncosoknak. Szeretettel várunk minden 40 és 80 év közötti budakalászit, aki kedvet érez a közös tánctanuláshoz! Nagyon igyekszünk, hogy a közönség elismerését hosszútávon is kivívjuk és minél több sváb bálon, helyi, környékbeli rendezvényen felléphessünk.

A Svábház története

A bájos régi házat Wágnerné Klupp Katalin anyai nagyszülei, a Weiszhár-család építette a 19. század végén. A Weiszhár-ősöket egészen 1812-ig tudják visszavezetni Budakalászon, majd az 1744-45-ös évekig a németországi Fekete-erdő területén található Weigheimben éltek. 2004. óta az épület sváb tájházként üzemel, valamint a Német Nemzetiségi Önkormányzat és az egyesület irodaként használja.

A ház berendezése, a használati tárgyak kalászi sváb családoktól származnak. Nagyon sok kincs került elő a padlásokról, pincék mélyéről, amelyek bemutatják, hogyan is éltek a régi svábok. A kiállítók különösen büszkék szép, régi hímzésekre, amelyeken sváb mondásokat és bölcsességeket olvashatunk. A gyűjtemény fontos darabja a németek betelepülésének emléket állító „Ulmer Schachtel”, az ulmi dereglye. Főként a dél- és közép-német területekről, valamint a Rajna vidékéről ilyen hajókkal érkeztek a telepesek a 18. században, akik a törökvész után elnéptelenedett területekre jutottak el dereglyékkel.