A kitelepített budakalásziakra emlékeztünk
2024. február 26.
A hagyományoknak megfelelően a Budakalászi Német Nemzetiségi Egyesület szervezésében a kalászi katolikus templomban, majd a Kitelepítési emlékműnél emlékeztünk meg a kitelepített német nemzetiségű budakalásziakról.
A vasárnapi megemlékezés szentmisével kezdődött. Zoltán atya a tiszta szívekért és a békéért imádkozott, majd a Lustige Schwaben kórus előadásával folytatódott a program. A templomból együtt vonultunk át a Kitelepítési emlékműhöz, ahol a Kamp János Kapelle zenével köszöntötte az érkezőket. Az emlékműnél a Magyarországi németek himnuszának eléneklésével folytatódott a megemlékezés, majd dr. Göbl Richárd polgármester beszédében a Kommunizmus áldozatainak emléknapjára utalt, ami szintén február 25-re esik. Az embertelen diktatúra bűnét Hegel gondolatával zárta, aki szerint az egyének szenvedései által fizetjük meg az eszmék adóját. A Szálasi-kormányt a Vörös Hadsereg bevonulásakor váltó Ideiglenes Nemzeti Kormány a kollektív bűnösség elvére alapozva 300 ezer német nemzetiségű ember kitelepítésének tervével állt elő. A kormány tagjai közül csak a kisgazda Bárányos Károly és a szociáldemokrata Ries István mondtak nemet. Utóbbit 1950-ben a Váci Börtönben agyonverték. A polgármester beszéde végén kiemelte, hogy Harcsa Lajos polgármestersége idején a kitelepítettek Budakalász díszpolgárai lettek.
A Budakalászi Német Nemzetiségi Egyesület vezetőségi tagja, Pető-Wágner Ildikó Czímer Péter versét mondta el, majd az egyesület elnöke, Illésné Zieba Marianna beszédében a kitelepítettek életének körülményeit mutatta be. Az esemény a Kitelepítési emlékmű megkoszorúzásával zárult. Koszorút helyezett el Budakalász Város Önkormányzata, a német és a szerb nemzetiségi önkormányzatok, a 2011 Egyesület és a Budakalászi Német Nemzetiségi Egyesület, majd minden megemlékező elhelyezhette a magával hozott egy-egy szál virágot.