A Schmidt-ház
2020. október 06.
A Schmidt-ház helyi és regionális kulturális helyszínné válhat
A Budai út 31. szám alatti Schmidt-ház az egyik legrégebbi sváb ház Budakalászon, valamikor az 1900-as évek elején épült. Építésekor még nyitott volt, jelen formájára Schmidt Sebő bácsiék alakították át. Egy időben sörlerakat is működött itt, rendszeresen jártak ide muraközi lovakkal a fuvarosok. Hátul az udvarban a hegy alatt kialakított pincék ma is használhatóak. Az épület később az Önkormányzat tulajdonába került, de az elmúlt évtizedben állaga méltatlanul leromlott. A hátsó épületrész teteje már évekkel ezelőtt beszakadt, kizárólag a bérleményként hasznosított helyiségek miatt voltak részleges karbantartási munkálatok az épületen.
A városvezetés kezdeményezésére kezdtünk közösen gondolkodni az épület történelméhez, a sváb közösség hagyományaihoz méltó hasznosításáról. Dr. Göbl Richárd polgármester úrtól érkezett a javaslat, hogy próbáljuk meg együtt hasznosítani, felújítani, majd a Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjait személyesen is tájékoztattuk az ötletről. Természetesen mindannyian nagyon megörültünk a kezdeményezésnek, és azonnal nekiláttunk a felújítással, hasznosítással kapcsolatos közös feladatnak. A budakalászi képviselőtestület augusztusi rendkívüli ülésén a testület felhatalmazta a polgármester urat, hogy szándéknyilatkozatot írjon alá a Német Nemzetiségi Önkormányzat részére a Schmidt-ház további hasznosításáról és üzemeltetéséről. Ugyanezt tette a Német Nemzetiségi Önkormányzat is. Szintén rendkívüli ülést hívtunk össze, ahol a képviselők egyhangúlag felhatalmazták az elnököt, hogy a szándéknyilatkozatot írja alá.
Terveink szerint a Budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat vállalja, hogy pályázati pénzekből a korabeli állapotok figyelembevételével felújítja az épületet, a belső udvarán pedig olyan közösségi teret alakít ki, mely megőrizve a régi kor szellemét, a mai igényeknek megfelelő helyi és regionális kulturális színhellyé válhat. A házat Budakalász Város Önkormányzatával közösen üzemeltetjük majd, ami lehetőséget teremt arra, hogy a túlterhelt Faluházat tehermentesítsük. A Schmidt-ház és az udvara helyszínül szolgálhat majd a Német Nemzetiségi Önkormányzat hagyományőrző rendezvényeinek, helyet adhat tánccsoportok, zenekarok, énekkarok próbáinak és fellépéseinek, valamint nyelvi- és kézművestáboroknak, esküvőknek és esetleg egy kertmozinak is.
Az épület teljes rekonstruálása komoly és költséges feladat, ami meghaladja a város és a Budakalászi Német Nemzetiségi Önkormányzat lehetőségeit, ezért már a kezdeti megbeszélések után megkerestük Ritter Imrét, az Országgyűlés első német nemzetiségi képviselőjét, a magyarországi nemzetiségek bizottsága elnökét, aki elfogadta a Német Nemzetiségi Önkormányzat és a városvezetés meghívását. Augusztus elején azért járt Budakalászon, hogy elképzeléseinket bemutassuk neki, majd az augusztus 20-án Budakalászon közösségi házat avató Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárát is személyesen tájékoztattuk közös terveinkről. A városvezetéssel együtt fontos, közösségépítő szerepet szánunk Budakalász életében a Schmidt-háznak. Meg fogjuk őrizni a ház eredetét, a svábság és a régi kor hagyományait, de mindezt ötvözni fogjuk a modern kor elvárásaival.
Azt szeretnénk, hogy az épület üde színfoltjává váljon a városnak, mely szimbolizálja az ide települt svábok hagyományait, de megfelel a ma Budakalászon élők kulturális, közösségi igényeinek is.
Lávinger Ildikó,
a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke
A Schmidt-ház
„Megkértek, hogy írjak a Schmidt-házról valami személyeset. A Schmidt-házról csak személyeset tudok írni, mert Schmidt Sebestyén a nagyapám volt, és fél gyermekkoromat a házukban töltöttem, aztán érettségi után egy évig náluk laktam, majd miután férjhez mentem, a Schmidt-ház egyik lakása lett első otthonunk egy évtizedre.
Az U-alakú, kocsiáthajtós Schmidt-háznak én már csak a baloldali szárnyát ismertem, mert a lakóépület másik felét államosították, oda más lakókat költöztettek, akik közül csak az idős Manci néni szoba-konyhájába volt bejárásunk. Ő sokat dajkált minket, Tántinak hívtuk és nagyon szerettük. A Schmidt-háznak mutatós kertje volt, bukszusokkal, évelőkkel (liliommal, bazsarózsával, varjúhájfélékkek gyöngyvirággal, nefelejccsel), négy szimmetrikus gyepsávval szabdalva. A közepén kőből faragott virágtartó oszlopban Asparagus lógott alá, ami az üvegezett verandán telelt át. (Később az egyetemen tanultam, hogy ezek geometrikus, négyzetes felosztású paraszti kertek még a reneszánsz kertkultúra emlékét őrzik). Hátul tágas udvar volt disznóóllal, szénapadlásos istállókkal, fészerrel, ahol a lovaskocsik álltak, présházzal és a Kálvária-domb falába vájt pincékkel. A trágyadombot és az árnyékszéket orgona és oleander paraván vette körül. A Schmidt-házat e sok gyönyörűség mellett három építészeti lelemény tette számomra a csodák palotájává. Az első a hatalmas kapualj, ahová belépve az utca lármája egy szempillantásra lecsillapodott, s ahol a ház összes íze, illata összesűrűsödött és finomra hűlt a mindig nedves, mohától zsíros, nagy útburkoló kövek fölött. A második a tornác és veranda volt, ami lehetővé tette, hogy a nap fényéből és melegéből mindig annyit élvezzünk, amennyi éppen jólesik, s ahová a nagyapám szívesen ült ki fonott karosszékébe, mert belátta az egész kertet és udvart, minden gazdagságát, de hétköznapi vendégfogadásra is alkalmas volt. A harmadik pedig a nyárikonyha, ez a ‘se kint, se bent’, szabályoknak kevésbé alávetett, sokoldalúan használt színhely. Itt történtek a legizgalmasabb dolgok: a nagymosás, a befőzés és savanyítás, disznóöléskor a húsfeldolgozás, de ide rejtette el nagyanyám falánk unokái elől sikertelenül az ünnepre készített süteményeket. A nyári konyhában álltak a gumicsizmák és felettük lógott nagyapa barna steppelt műbőr mellénye, amit akkor vett fel, ha az állatokat ment rendezni, s amelybe szerettem én is belebújni, benne egyből bennfentesnek éreztem magam.
Mert a Schmidt-háznak volt arculata, oda jó volt tartozni, érthető volt az élet egy magyarországi német család 20. századi küzdelmeinek, meghurcoltatásainak és boldogulásának minden vetületében.”
Szabó Zsuzsanna
A Budakalászi Hírmondó szeptember-októberi lapszámát online itt olvashatják>>