A szentistvántelepi Polgári Kör emlékőrzője

2021. május 29.

Az Arany János utca 3. szám alatt álló épület utcai homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy valaha ebben a házban működött a szentistvántelepi Polgári Kör. A márványtáblát 1992. májusában avatták fel, azzal a céllal, hogy emléket állítsanak a Polgári Kör harminc alapító tagjának.

Szentistvántelep csak 1952-ben vált Budakalász részévé, így érthető módon ma is igen erős, önálló identitással rendelkező városrész. A területet 1922-ben parcellázta föl az Akarat Szövetkezet, majd tíz évvel később, 1932-ben a Közgazdasági és Hitelbank újabb telkeket jelölt ki. A területre elsősorban középosztálybeli, fővárosi családok költöztek; polgári tisztviselőtelepnek épült. A Polgári Kör gondolata, az igény a kulturált szórakozásra, közös időtöltésre, önképzésre az 1930-as évek legelején fogalmazódott meg. Mindezt egy közösségi funkciókat betöltő egyesület keretein belül képzelték el és valósították meg. Külső támogatás hiányában az alapító tagok nélkülözhetetlen anyagi hozzájárulásán kívül az önkéntes civil szervezet a közadakozást segítő 10 filléres téglajegyet bocsátott ki, ami lehetővé tette a telek megvételét és az építkezés költségeinek fedezését.

Ennek köszönhetően a Polgári Kör 1931. november 5-én 1082 pengőért megvásárolhatta a 300 négyszögöles építési telket. Az épület elkészültéig a társaság egy magánházban kezdte meg működését, majd 1933-ra elkészült a székház, amelyben könyvtár működött és a színjátszó körön, táncos mulatságokon kívül, filmvetítéseket is tartottak. Érdekesség, hogy az 1932-es, második parcellázás hirdetményében már találkozhatunk a Polgári Kör létezésével, mint vonzó lehetőséggel: “Olcsó piac, élelmiszer üzletek, polgári kör, vendéglő, iskola, mind-mind biztosítékai a szükségletek előnyös kielégítésének.”

Az ingatlan a Polgári Kör 1949-es megszűnéséig látta el az eredeti funkcióját. Ekkor a kommunista diktatúra betiltotta a civil szervezeteket, az alapítványokat, egyesületeket, társaságokat, és a polgári köröket is, de az épület ezt követően is jó ideig a közösségi érdekek szolgálatában maradt; előbb napközi otthon, illetve óvoda, később pedig zeneiskola működött benne. A 90-es évek végén a zeneiskola az új Faluházba költözött és az épület szolgálati lakás lett.

A szentistvántelepi Polgári Kör 19 éves működésének 16 évét a saját épületében élhette meg, érthető tehát, hogy a ház önmagában is emléket állít a múltban működő nagyszerű kulturális szerepet, funkciókat betöltő és nem utolsó sorban sok szép emléket hátrahagyó szervezet számára.
Ugyanakkor megható gesztus volt 1992. május 30-án a márvány emléktábla kihelyezése, megkoszorúzása, hiszen így az alapító tagok személye, neve, emléke nem merül feledésbe; az unokák, dédunokák viszik tovább a történetüket áldozatos ténykedéseikről, amiket Szentistvántelep történetében véghez vittek. Emlékezzünk rájuk!

Felhasznált irodalom és fotó: Szentistvántelep története. (2012) Szerk.: Németh László és Dr.Vámos Attila. Budakalász; Google Maps