Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2024. április 12. péntek | Gyula napja

Hírek

 

„A Szív az ész és a kéz együtt működik”

2023. július 19.

Idén a Dr. Milosevits Péterné Budakalász Közoktatásáért Díjat a 1111-es Cserkészcsapat társalapítója, a Telepi Suli tanára, a kalászi színjátszás központi alakja, Dr. Wettstein Andrásné Andrásfalvy Etelka kapta.

Fotó: Szabó Zoltán

Mikor költöztek Szentistvántelepre?

1990-ben, harminchárom évvel ezelőtt a Krisztinavárosból érkeztünk. Az első gyerekünk akkor már megszületett, a másodikat vártuk. Gyesen voltam, összesen húsz éven keresztül, ez egy igen aktív időszak volt. Férjemmel addigra már letettük cserkészfogadalmat ’88-ban, majd a krisztinavárosi cserkészcsapat megalapításában is részt vettünk. A Telepen egy kevés hűséges ember által látogatott templom és egy alvó falu várt minket. Az új környezetünkhöz kevés kapcsolódási lehetőségünk volt, így az Egyházközségen belül, az akkori pappal egy énekkar alapításával kezdtük a munkát. 1991 februárban már működött az énekkar.

Miért pont Budakalászra esett a választás?

A férjem, Wettstein András sokat tanult együtt barátjánál, Lang Györgyék telepi házában, ők egy régebben itt élő kalászi család. A férjem beleszeretett Szentistvántelepbe. Bár akkor is agglomerációs területnek számított, nem voltak elérhetetlenek az árak. A HÉV közelsége jó volt a kórház szempontjából, ahol dolgozott, és amúgy is volt egy telepes vágyunk.

A szervező munkát tehát az egyházközségen keresztül kezdte?

Igen, a cserkészet megalapítása az egyházközségen keresztül történt. Az énekkar után közösséget szerveztünk, táborozni vittük a gyerekeket és hittanfoglalkozásokat tartottunk a középiskolásoknak, akik már máshova jártak iskolába. A táborban alakult fiatal csoport megtartotta őket a helyi közösségben. A kalászi cserkészcsapat beleolvadt a miénkbe. Mind a hat gyerekünk a Telepi iskolába járt és a cserkészcsapat részeivé is váltak, most is meghatározó nekik ez a közösség, sőt két unokám már a cserkészcsapat tagja. Harminc-negyven éves régi tagok is összejárnak még, együtt nyaralnak, a gyerekeiket együtt terelgetik, szerves tagjai egymás életének.

Mikor került a Telepi Suliba, és mit tanított?

Ahogy nőttek a gyerekeink, és a legkisebb is óvodás lett, akkor, tizennégy évvel ezelőtt mentem vissza tanítani, először ovis hittant. Eredetileg biológia-kémia szakos tanár vagyok, a gyes előtt két és fél évet már tanárként dolgoztam, majd később az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tanultam drámapedagógiát. De már az ideköltözésünk idején drámafoglalkozásokat csináltunk, sőt, 18 évesen is érdekelt a színjátszás, a dráma, csak akkor nem volt ilyen képzési lehetőség. 13 évvel ezelőtt először kémiát, majd drámát kezdtem tanítani.

A 2000-es évek elején kezdtünk Pipó József barátunkkal – aki egy remek zenész – együtt színdarabokat, musicaleket írni. Szövegkönyvet, verseket írtam, amiket ő megzenésített, sok mindent együtt írtunk. Ezek nagy kaliberű darabok voltak, amiket a cserkészekkel adtunk már elő. A színjátszás a cserkészmozgalom alapítójának, Robert Baden Powellnek is nagyon fontos volt és mi is komolyan vettük mind a táborokban, mind évközben. Sok színjátszásra, improvizációra adtunk lehetőséget, legyen szó akár bibliai jelenetekről, akár musicalekről, mese és szentek életének dramatizálásairól.

Az iskolában Barcza Kati kolléganőm már tizenöt éve szervezte a színjátszást, és 2-3 év alatt átadta nekem. Ő akkor meseterápiával foglalkozott már, vele mese és drámatáborokat szerveztünk közösen, a cserkészházban. Magunk főztünk, vagy a cserkészek főztek a drámatáborosoknak. Az akkori iskolapszichológusunkat, Láng Györgyit is bevontuk egyszer, aki ezeket kiegészítve önismereti kurzust tartott a gyerekeknek.

Össze lehet a kémiát és a drámát kapcsolni egymással?

Hetedikben és nyolcadikban sok drámapedagógiai eszközt használok a kémia tanításához. A gyakori kísérletezésen kívül például papírkoronákkal a fejükön a diákok modellezik le élőben az atomok, molekulák felépítését, vagy „szakértőként” érvelnek bizonyos fogós kérdésekben, felsorakoztatva a pro-kontra érveket pl az atomenergia, vagy fenntarthatósági kérdésekben. Most például tartottam a negyedik osztályoknak varázslat órát. Egyik osztálynak a Harry Potter volt az évi keretmeséje és így az egész órán át varázsoltunk. Lélegzetük elállt a csodálkozástól, hiszen ők varázsolhattak. Sok kísérletet előkészítettem, a kámfor eltűnésétől kezdve különböző indikátorok színváltozásain át kisvulkánt állítottunk elő. Kén és vas, illetve alumínium és jód reakcióit néztük meg az udvaron. A drámát ötödikeseknek külön tantárgyként tanítom, színjátszókörbe pedig felsősöket várok. Maszkokat, bábokat készítünk együtt, mert sok gyereknek nehéz kiállni mások elé, ha viszont egy báb mögé bújva játszhat, akár improvizálhat, az más. Meséket alkotunk, amiből karácsony előtt iskolán belül előadást tartunk. Ilyenkor elhívjuk az alsósokat és az egy buli, mert minden gyerekcsoport bemutathatja a színdarabját. Olyan tanítványaink is vannak, akiket különösen érdekel a hangosítás, világítás, ezért egyre profibbak az előadásaink.

Egy évben hány előadás van?

Évközben több is van, de ami nagyobb előadás, az a karácsonyi és az Alapítványi Napi. Már évek óta járunk a kurityáni nevelőotthonba, ami egy többségében állami gondozott, sajátos nevelési igényű roma gyerekekkel, Kazincbarcika mellett. Ők is előadnak nekünk és mi is nekik, kézművesműhellyel, közösségi játékokkal készülünk, és így értékes időt töltünk együtt. Robert Baden-Powell Pestalozzi pedagógiájából merít: ahol a szív az ész és a kéz együtt működik. Vannak nagyon racionális beállítottságú észlények, de alapvetően a szív és a kéz a kapu, ezeken keresztül lehet a gyerek teljes valójára hatni. Legutóbb Michael Ende: MOMO című regényét dolgoztuk fel, abból írtam szövegkönyvet. A díszlet a cserkészházi koripálya szigeteléséből megmaradt hungarocell lapokból készült, összesen 12 darabból. Ezeket a díszletelemeket minden felvonásban folyamatosan pakoltuk, a függöny egyszer sem gördült le, tehát folyamatos játék mellett kellett a színpadképet rendezni. Ebből épült az anfiteátrum, ebből volt Momo kuckója, ebből volt a pulpitus és ebből alkottuk meg Fuzi úr fodrászszékét is. Játék közben, a színek között pakoltuk a díszletet úgy, hogy egészen más látvány táruljon elénk. Rendesen megmozgatta a gyerekek kreativitását. Burleszk, rap, líraibb énekek, csehtamásos énekelt versek is vannak benne. A darab lényege nagyon mély: az idő kincs, ami az emberek szívében van. Mi döntjük el, hogy mire használjuk. A darabban a szürke hölgyek és urak, akik az emberek idejét el akarják venni. A konfliktus Fuzi úr jellemében domborodik ki a leghangsúlyosabban.

Michael Endén kívül más alkotók műveit is fordította?

Németből sokat fordítottam. Például Lene Mayer Skumanz kortárs osztrák írónő műveiből többször dolgoztam, mint a legutóbbi karácsonyi darabunk is így született. Az angyal, a bárányok és a farkas című meséből írtam szövegkönyvet. A mesében mélységesen benne van a természetvédelem, a teremtett világ védelme. Művében az állatok jelenléte hangsúlyos, a hasznos vagy nem hasznos megközelítés ellenében a mindenki fontos elvét fogalmazza meg. A természetvédelem, ökológia, diverzitás egyik kedves témám. Pár kollégával összedugtuk a fejünket, mert az iskolánkban jól bevált megyés játékon most a fenntarthatóság volt a témánk. Ilyenkor összekeverjük az iskola diákjait, a kicsiket a nagyokkal és állomásról állomásra mennek, élményeket, ismereteket gyűjtve. Mindenhol megtapasztalnak valamit a fenntarthatósággal kapcsolatban. Az egyik állomáson ócska pólókból táskát csináltak, de például a mi állomásunkon volt dramatikus rész is, amikor a fair trade fogalmát próbáltuk megérteni, egy szelet csoki példáján keresztül. Rögtön szerepbe léptek a gyerekek, ahogy megérkeztek a terembe Mi, Dobos Kriszti kolléganőmmel beöltöztünk elefántcsontparti emberkereskedőknek és megkérdeztük őket, hogy szükségük van-e pénzre. Ha kell, szálljanak be egy buszba. Anyukájuknak megyünk segíteni és lesz lóvé. A valóságban ezek a gyerekek soha többé vissza nem jönnek és bemutattuk diákjainknak egy videó segítségével, hogyan végzik el a kicsi gyermekek a szelet csokihoz szükséges munkát. Aztán pesókat osztottunk ki, különböző trükköket demonstrálva, ahogy a nagy vállaltok becsapják és kihasználják az őstermelőket, szemben a fair-trade kereskedőkkel. Így könnyen megértik a tanulóink, hogy mit jelent, ha valami ellenőrzött és méltányos kereskedelemből és gazdálkodásból származik.

Az évek alatt mennyi színdarab gyűlt össze?

Negyven-ötven darabom van már. Van hat-nyolc oldalas, de a legutóbbi, Michael Ende Momó regényének dramatizálása egy hosszabb szöveget dolgoz fel. Nem gondolkoztam még azon, hogy meg kellene jelentetni, ismerősöknek szoktam a forgatókönyveket adni.

Puskás Ádám – Fuzi úr: Fuzi úr fodrász, aki nagyon elfoglalt, de arra figyel, hogy kedves legyen az emberekkel, háttérbe szorítja a saját életét, magára soha nem jut ideje. Egy nap betoppan a fodrászüzletébe egy szürke pár, akik az Időtakaréktól jötték, hogy segítsenek az időmet eltárolni azt ígérve, hogy ha megspórolom nekik az időt és átadom a takarékuknak, akkor megkétszereződve visszakapom az életem végén. Erre felcsillan a szemem, rájövök, hogy az egész életemet rosszul csináltam, bedőlök a meséjüknek, elkezdek sietni, lélektelenné válok, minden jó tevékenységet abbahagyok, csak sietek. Így veszíti el a város az emberek sietésén keresztül fokozatosan a boldogságát. A végén Hóra mester, az Idők Ura elküldi Cassiopeia nevű teknősbékáját, hogy vezesse el Momót, egy ártatlan, de okos kislányt a Időtakarék idődepójához. Ő tudja csak megmenteni a világot a szürkéktől, mert nem hajlandó fukarkodni az idejével. – mondta el az interjú elején egy lelkes színjátszós diák.

Urbán Ákos

Az interjú a Budakalászi Hírmondó július-augusztusi összevont számában is olvasható.