A tánc az életük: új művészeti vezetők a Lenvirág élén

2019. szeptember 17.

A Lenvirág Táncegyesület városunk kulturális életének egyik színfoltja, a néptánc, népzene hírnöke, hagyományainkat szép és méltó módon ápolják lassan ötven éve. A Lenvirág táncegyüttesnek a Kós Károly Művelődési Ház nyújt otthont, a működéshez a hátteret Budakalász Önkormányzata biztosítja. Az egyesület életében most új időszak kezdődik: új művésze vezetők érkeztek a csapat és az utánpótlás csoportok élére, a táncosokat tanítani, támogatni. Ismerjük meg Mohácsy-Kisfalusi Renátát és Husvéth Csabát. Szeretettel üdvözöljük őket Budakalászon, hosszú és örömteli közös munkát kívánunk!

Milyen célokat tűztetek ki, milyen terveitek vannak a táncegyüttes élén?

Csaba: Mind Renátának, mind nekem olyan műhelyekben volt szerencsénk dolgozni, ahol hasonló cél lebegett a szemünk előtt: elérni, hogy minél több fiatal ismerje meg szellemi-kulturális örökségünket. Így a magas szakmai színvonal megteremtése és megtartása mellett, komoly energiákat szeretnénk fektetni az emberi kapcsolatok ápolására, a mai is érvényes paraszti értékek éltetésére. Erős, összetartó közösséggel találkoztunk itt és örülünk, hogy a jövőben velük dolgozhatunk. A táncos lét nemcsak a mozgásról szól: ez egy életmód, egy értékőrző szemlélet. A hagyomány hatalmas jellem- és közösségformáló erővel bír. A helyi programokon túl – a fokozatosság elvét követve – szeretnénk a regionális és országos szakmai eseményeken is részt venni, melyek 2020 tavaszára várhatóak.

Renáta: A szakmai programok mellett igyekszünk közös családi eseményeket is szervezni, hogy a Lenvirág család – méltón előző vezetőink munkásságához, egy még szorosabb, összetartóbb közösséggé formálódhasson mindnyájunk örömére.

Meséljetek kérlek korábbi pályafutásotokról. Milyen út vezetett idáig?

Renáta: Általános iskolában kezdtem el néptáncolni. A Magyar Táncművészeti Egyetemen végeztem. Akkoriban a Csobolyó Néptáncegyüttesnél táncoltam, ott kezdtem el tanítani és dolgozni mint asszisztens. Jelenleg a Kis-Csepel Néptáncegyüttes tánckarvezetője vagyok.

Csaba:  Édesapám révén csöppentem bele ebbe a miliőbe, hamarabb, mint ahogy második osztályos koromban elkezdtem volna táncolni. Ő 1929-ben született, és a személyi igazolványában még az állt, hogy „foglalkozása: juhász”. Így tőle örököltem a pásztorkultúra, a néphagyomány iránti szeretetem. Bodonyban, egy Heves megyei kis településen nevelkedtem. Később a Magyar Táncművészeti Egyetemi tanulmányaimmal párhuzamosan, a Nógrád Táncegyüttesben kezdtem el táncolni. Az évek múlásával az együttes művészeti asszisztense, majd művészeti vezetője lettem.

Renáta: Mindkettőnknek a fő profilja, célja a pedagógia és a közösségépítés. Csaba nagyon szép eredményeket ért el egyébként koreográfusként is.

Többek között a város rendezvényein is rendszeresen fellépnek a táncosok. Milyen programok várhatóak a jövőben?

Csaba: Szeptembertől a legnagyobb együttessel, a Lenvirággal készülünk a Szüreti Felvonulásra. Tervezünk egy Karácsonyi Gálaműsort tartani december 21-én, ahol minden csoportunk meg tudja mutatni, hogy mit sajátítottak el a próbateremben.

Renáta: Ezt követően, a jövő év első felében alapítványi bált tartunk, a farsangi mulatságot. Táncvilágnapi gálaműsorban is gondolkozunk, színházi körülmények között előadott produkcióval, a tavasz végén. A Budakalászi Néptánctalálkozó pedig egy képzéssel egybekötött remek alkalom lesz arra, hogy a pilisi régió táncosai, együttesei találkozzanak és neves oktatók segítségével sajátíthassanak el új táncanyagokat.

Milyen az együttműködés az Alapítvánnyal?

Csaba: Nemrégiben ismerkedhettünk meg a Kuratórium tagjaival és a Művelődési Ház kollégáival. Derűs és előremutató beszélgetés volt, támogató légkörrel fogadtak bennünket. Nagy bizalommal vagyunk mind a táncosok, mind a szülők és az intézmény iránt.

Hány csoportotok van és milyen korosztályok számára?

Renáta: A legkisebb csoport az óvodásoké, középső csoporttól járnak ide gyerekek, ez a Manócska csoport. Az alsó tagozatosok csoportja Magocska névre hallgat. A Palántába járnak a felső tagozatosok, a Lenvirág pedig a fiatal felnőttek csoportja. Szerdai és pénteki napokon szeretettel várunk minden új és régi táncost a Kós Károly Művelődési Házba.

Végezetül mely táncegység zenéi, táncai állnak legközelebb a szívetekhez?

Renáta: Szilágysági vagyok, édesapám révén. Ebben az évben úgy döntöttünk, hogy a Lenvirág repertoárjába is bekerül egy szilágysági román táncanyag, ennek külön örülök. Emellett a felvidéki, többek közt a gömöri táncokat is rendkívül kedvelem.

Csaba: A rokonságom főként Békés megyében él, én magam pedig ahogy említettem, Palócföldön, azon belül Heves és Nógrád megyében nevelkedtem, így a palóc táncok állnak a szívemhez legközelebb.