A város peremén – Budakalász

2018. augusztus 08.

Egy majd’ 60 évvel ezelőtti archív levéltári anyagot kaptunk kézhez. A rendkívül tanulságos tanácselnöki riportból megtudhatjuk az akkori budakalászi problémákat és képet alkothatunk a korabeli életről: ivóvízhiány; közvilágítási gondok; önkiszolgáló bolt, mint új furcsaság. Emellett ma már az is furcsán hangzik, hogy településünket anno a fővároshoz akarták csatolni.

1960.október 23. Kossuth Rádió – részlet Varga Pál riportjából

„Budakalász a város pereme és ebből következik, hogy se nem falu, se nem város. És ez nem csak a különbségekben mutatkozik meg, hanem az emberek életében is. A Tanácsházán beszélgetünk a község vezető emberével. A tanácselnök Demeter János és a Tanács titkára Csobánci István.

• Miben mutatkozik meg ez a kettősség Budakalászon?

• Megmutatkozik abban, hogy városias az már, hogy Budakalászon létrehoztunk egy nyilvános telefonállomást. Ez már megvan. Ez a nyilvános állomás ugyanolyan mint Pesten. Bedob az ember egy 60 filléres tantuszt és egy pesti számot hívhat fel. Igen. Ez is a városias jelleget mutatja, de az nem, hogy a községünk a város peremén van. De azért vízvezetékkel, jó ivóvízzel ellátva nincs. A kutak teljesen szennyeződöttek, emberi fogyasztásra egészségügyi szempontból nem lenne helyes használni, így kénytelenek vagyunk az óvodában és az iskolai napközis otthonban a kristályvizet használni, melyet a Margitszigetről hoznak.

• De az mégis a városi jellegre mutat elnök elvtárs, hogy van itt HÉV villamosvasút?

• Ezzel szemben az útjaink elég rosszak. Sok helyen javításra szorulnak.

• Sok helyütt láttam TV antennát.

• Az utóbbi évben a televízió előfizetők száma igencsak megszaporodott. A községünkben mintegy 60-nál több készülék működik, nem beszélve a rádióról, kb 1000 rádió van, tehát a kulturális szórakozási lehetőségeket némileg biztosítja.

• Hát azért, ha így számítást végzünk, úgy tudom, hogy 5000 lakosa van a falunak, akkor minden ötödik emberre jut egy rádiókészülék.

• Ugyanakkor nincs mindenhol megfelelő világítás. Van még olyan utcánk, ahol közvilágítás egyáltalán nincs. Ez is egy érdekes furcsasága a községnek, hogy van olyan ház ahol a televízió képernyője sokkal jobban világít bent a lakásban, mint egy másik lakásban a petróleumlámpa.

• A földműveléssel hogy áll a község?

• Meg kell mondanom, hogy az ember egy kezén meg tudná számolni, hogy hány olyan parasztcsalád van, akik csupán mezőgazdasággal foglalkoznak. Ha a népszámlálás mostani eredményeit nézzük, 1948-hoz viszonyítva községünk mintegy 1000 létszámmal szaporodott. Ez nem a természetes szaporodás, hanem inkább a községünket más községbeliek foglalják el és jönnek ide Budapest közelsége és az iparban való elhelyezkedés miatt.

• És honnan jönnek, az ország melyik részéből inkább?

• Püspökladány, Debrecen környéke, Szeged környéke, Somogy és Baranya megye, így lehetne sorolni. Az ország minden területéről mondhatnám.

• Azt hiszem, hogy ezért van az, hogy itt Budakalászon is nagy a lakáshiány?

• Legnagyobb problémánk a lakáshiány.

• Miért kapnak letelepedési engedélyt?

• Általában rokonok jönnek ide fel és ismerősök közvetítésével kerülnek Budakalászra. Van olyan, hogy 20 bejelentkező van és csak 2-3 kijelentkező. Ez a főváros vonzereje és a budakalászi üzemek hatása. Az üzemben biztos megélhetési alapot találnak. A betétállomány is erősen növekedett a községben. 1.500.000 Ft a betétállomány, ami egy igen summás összeg. Hát itt is egy kis fejszámolást végünk, – mondjuk hogyha 5000-rel elosztjuk a másfél millió forintot, akkor az azt jelenti, hogy minden csecsemőre és minden felnőttre egyenként 300 forint esik. Ez azt hiszem országosan is nagyon szép eredmény. A lakosság ezen pénzösszeget azért gyűjti össze, hogy a meglévő épületeket átalakítsa, új bútorokat szerezzen be és megkövetelték, hogy a községnek új Ruházati Boltja legyen. Önkiszolgáló Cipőboltja és szakosodott üzletei.

• Való igaz, itt Budakalászon van önkiszolgáló bolt, de a vásárló háziasszonyok valahogy idegenkednek tőle.

• Hát idegenkedünk tőle mert, ha bejövünk az üzletbe, akkor úgy érzi az ember magát mint egy tolvaj.

• És mit gondol ön, hogy ez a fő oka annak, hogy a másik üzletben, amelyik még nem önkiszolgáló üzlet, többen vannak, mint itt?

• Valahogy jobban szeretik azt az üzletet. Azt szokta meg a nép.

• Itt az eladók nem nyújtanak segítséget? Mit gondol, a vásárlók megszokják az önkiszolgáló boltot?

• De igen. Mindig segítenek a rendes vásárlóknak, de a múltkor például bejött egy öreg néni a boltba és hát látta, hogy önkiszolgáló bolt és azt mondta, inkább nem vásárol és elment a másik boltba, ott majd talán jobban tudnak segíteni neki a vásárlásban.

• Már nem falu, de még nem is város. Az előző beszélgetésünkben nagyon jól jellemezte a Tanács ezt a községet. Annyi bizonyos, hogy ha az előttünk álló feladatokat megvalósítjuk, Budakalász nem peremközség lesz, hanem Budapest egyik kerülete, a XXIII-ik, vagy a XXVII-ik. Lehet, hogy ez 5-6 év múlva be fog következni, lehet, hogy esetleg egy évtized után, de ami késik nem múlik, valóságossá is válik.”

 archív budakalászi fotó: Urbán Tamás 1972. (Fortepan)