„Asszonyom, az Ön gyereke kicsit más…!”
2018. október 26.
Fiatalság, bolondság, szerelem. Miénk a világ, tévedhetetlenek vagyunk es sérthetetlenek. Jöjjön a gyerek és jöjjenek a testvérek, mert így kerek az életünk. Ez az élet rendje. És egyik szebb és jobb, mint a másik, szüleik büszkeségére. Aztán beüt a krach. A váratlan sorsfordulat. Ami sokáig feldolgozhatatlan, felfoghatatlan. Miért?! – hangzik a kérdés. Mert ez a gyerek kicsit más. Kicsit lemarad a többitől. Normális ez?! Vagy még belefér?! A mindennapi bizonytalanság satu nyomása a végleges diagnózisig. Ami után már csak hit marad es remény. Majd telnek az évek és a szülők valamit megértenek. Megérzik a gondviselés hatalmát. Rengeteget adnak a sérült gyerekek, a legfőbb érték mind közül a korlátlan, feltétel nélküli szeretetük.
Nincs könnyű helyzetben az a család, ahol a szülők négy gyermeket nevelnek. Még kevésbé, ha közülük a legkisebb sajátos nevelést igényel. Egy budakalászi családnál három gyönyörű kislány után a legkisebb esetében mentális retardációt, azaz értelmi fogyatékosságot állapítottak meg. Tudni kell, hogy a diagnózis inkább egy állapotot jelent, mint betegséget. A szellemi fogyatékosságot általában a központi idegrendszer örökletes, vagy valamilyen környezeti hatással magyarázható fejlődési zavarából, károsodásból eredeztetik.
Dénes és felesége Anita számára megrázó volt a hír, amikor azzal szembesültek, hogy kislányuk nem egészséges. Sok időbe telt elfogadni a helyzetet, lelkileg nehéz feldolgozni a feldolgozhatatlant. A kezdetektől minden lehetséges segítséget felkutattak Sára állapotának javítására. A legnehezebb a hasonló állapotú gyerekek esetében a környezettel folytatott kommunikáció. Emellett az is rontja a helyzetet, hogy nincs meg a gyerek életében az a momentum, ami megadná az önbizalmat, folyamatosan azt a visszajelzést kapja, hogy ő miben rossz. A gyerekorvosok és védőnők korai felismerése elengedhetetlen lenne, bár sokszor még most is a „majd kinövi” hozzáállás a jellemző. Ha időben lépnek, a korai fejlesztés hatása felbecsülhetetlen, hazánk élen is jár e területen. Az egyik ilyen kiemelkedő, országosan elismert fejlesztő központ éppen városunkban működik, ez a Gézengúz Alapítvány vezette Cseppek Háza, mely sok családnak nyújt kézzelfogható segítséget. A szülők is gyakran magányosak, jellemzően nem kapnak elég támogatást, sokszor a család is szétesik. A jó szakmai tanácsadó hálózat pedig kiemelkedően fontos lenne, hiszen pontosan fel kell készíteni az ilyen helyzetű családokat a sérült gyerekhez való viszonyulásra. Jellemzően az anya nem tud állandó munkát vállalni, így egy fizetésből élnek. A hasonló helyzetű családok közösségéből sok erőt tudnak meríteni, fontos az ilyen lehetőségekkel élni. Horváthék is hasonló problémákkal küzdöttek nap mint nap.
Sára részére a szakértők a Dunakanyarban működő magániskolát jelölték ki befogadó intézményként. Az iskola térítési díja azonban igen megterhelte a család költségvetését. A gyermek betegsége különleges kezelést, fejlesztést igényel, melynek költségei a család létfenntartását veszélyeztették. Itt lépett be a történetbe az Önkormányzat és méltányosságból adható rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt ítélt meg a család számára havi 47.500 forint értékben, amely a tandíj felét jelenti.
Dénes és Anita elmondták, hogy nem várt segítség ez számukra, hiszen lányuk folyamatosan jár fejlesztésekre, heti háromszor pedig gyógypedagógushoz. A magániskolában hozzáértő pedagógusok és fejlesztők kis létszámú környezetben segítik a kislányt az első osztály zökkenőmentes teljesítésében. Az intézmény az erősségek felkutatását tartja egyik legfontosabb küldetésének. Az iskola igazgatója, pszichológus szintén jó hírekről számolt be az átállás kapcsán. Elmondása szerint Sárának már az első nap sikerélményt hozott, hiszen jó a kommunikációs készsége, ez azonnal kiderült. Erre építve haladnak – a szülőkkel folyamatos kapcsolattartást ápolva – tovább.
(A cikkben szereplő neveket megváltoztattuk. A kép illusztráció.)