Atipikus találkozások

2022. augusztus 16.

2021 őszén Tóth Orsika és Gömbösné Hideg Viktória, kiemelt figyelmet igénylő gyermekek szüleiként létrehoztak Budakalászon egy többcélú, aktív szerepvállalásra képes sorstárs szülői közösséget. Írásunkból kiderül, mit jelent az egyre többször hallott SNI és BTMN rövidítés, hogyan érintik a társadalmunkat, valamint bemutatjuk a budakalászi civil kezdeményezést, az Atipikus Találkozásokat. A közösséget szeptember első hétvégéjén, közelebbről is megismerhetik a budakalásziak a városnapi rendezvényen.  

A jelenleg hatályos köznevelési törvény szerint:

„Sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.”

„A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN) gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.”

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az SNI tanulók aránya a korábbi évtizedekhez képest a 2013/2014-es tanév óta folyamatosan, egyre gyorsabb ütemben emelkedik. Az általános iskolás SNI tanulók száma az előző tanévhez hasonlóan 1,1 ezer fővel tovább nőtt, a 2020/21-es tanévben létszámuk összesen 57,7 ezer fő volt. A kutatásokból az is kiderül, hogy különösen az autizmus spektrum zavarral diagnosztizált gyermekek száma emelkedik szignifikánsan évről évre: az elmúlt tíz évben közel háromszorosára ugrott a nyilvántartott esetszám.

Hiányosságok a rendszerben

A rohamosan növekvő számokat magyarázza a tudomány fejlődése is. Hazánkban az elmúlt húsz évben történtek számottevő fejlődések a korai felismerés terén. Régebben, a ma SNI, BTMN diagnosztizált gyermekeket gyengeelméjűnek, vagy neveletlen gyereknek hittek, így vagy lemorzsolódtak a közoktatásból, vagy kisegítő iskolákban szegregáltan nőttek fel sokszor esélytelenül arra, hogy önálló életre képes, aktív adófizetőkké váljanak. A tudomány mai állása szerint egy jól meghatározott diagnózissal, megfelelő, időben elkezdett fejlesztések mellett, integrált oktatásban képesek lépést tartani a társaikkal, sőt akár egy-egy területen kiemelkedő tehetségük esetén elismert tagjai lehetnek a társadalmunknak. Az integrált oktatásuk azonban kihívást jelent az oktatási rendszernek, a pedagógusoknak, a szülőknek, az érintett gyermekeknek és a kortársaiknak egyaránt. A pedagógusképzések kevés gyógypedagógiai ismeretet tartalmaznak, így sok esetben az intézményekben nincsenek felkészülve az atipikus gyermekek, fiatalok jelenlétére. Az integrált óvodákban, iskolákban szükség van olyan szakemberekből álló csapatra, akik segítenek az érintett gyermekeknek az egyéni szükségleteik mentén, biztosítva ezzel az egész csoport gördülékeny haladását. Azonban országszerte kevés a gyógypedagógus és a pedagógiai asszisztens, valamint komoly finanszírozási problémák merülnek fel a foglalkoztatásuk kapcsán. A szakemberhiány kiszolgáltatottá teszi az integrált oktatás összes szereplőjét; nemcsak az extra segítséget igénylő gyermeket, hanem a többletterheket hordozó pedagógusokat, a haladni kívánó diáktársakat és nem utolsó sorban a szülőket. Alternatív lehetőség, ha részben vagy teljesen magántanulóvá válik az érintett diák. Ez azonban nem megoldás, hiszen éppen azon a területen nem fejlődik az SNI, BTMN élő gyermek, ahol a leginkább szüksége van segítségre, vagyis a társas kapcsolataiban. A rendszerváltozások tehát sokkal lassabbak, mint az esetszámok növekvő tendenciája.

Budakalászi körkép

Budakalászon mindhárom iskola fogad SNI, BTMN küzdő tanulókat, rendelkeznek a fejlesztésben kompetens szakemberekkel és iskolapszichológussal, de mindkét óvoda is naprakész a különleges bánásmódot igénylő gyermekek ellátásában. A segítő szakemberek száma az igényekhez viszonyítva azonban még mindig kevés. Grünvald Tímea, a Nyitnikék Óvoda vezetője elmondta, hogy jelenleg a tanköteles gyermekeiknek 90%-a vesz részt valamilyen részképesség-fejlesztésen heti rendszerességgel. A magas létszámot két gyógypedagógus és két logopédus teljes munkaidőben is csak megfeszített munkával tudja ellátni. A fejlesztő szakemberek mellett jelentős feladat hárul az óvodapedagógusokra, pedagógiai asszisztensekre, dajkákra, hiszen a szakértői véleményben előírt fejlesztési időkereten túl, az érintett gyermek velük van. A gyermeknevelésben résztvevő dolgozóik ezért rendszeresen vesznek részt továbbképzéseken, valamint a fejlesztő szakemberekkel szoros team-munkában dolgoznak. A Nyitnikék Óvoda az SNI gyermekek mozgásfejlesztését, valamint kihasználva a Budakalászért Közalapítványa által nyújtott pályázati lehetőséget, bő egy évig a BTMN küzdő gyermekek mozgásfejlesztését is helyben tudják biztosítani az anyagi terhek átvállalásával. A gyógypedagógusokon túl, a köznevelési törvény által biztosított pedagógiai asszisztensek száma is magasabb a budakalászi óvodákban, akik munkájukkal segítik, hogy a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek számára a nyugodt légkör, egyéni bánásmód feltétele valóban biztosítva legyen úgy, hogy a többi gyermek érdekei se sérüljenek.

„Az, hogy Budakalászon ilyen példaértékű az óvodák szakember ellátása, az az intézmények és a fenntartó között meglévő támogató, eredményes együttműködésnek köszönhető. Ötödik éve vagyok intézményvezető, és az a tapasztalatom, hogy a városvezetés mindig kiemelten foglalkozik a budakalászi gyermekek óvodai ellátását érintő kérdésekkel, és a lehetőségein belül igyekszik biztosítani a legoptimálisabb feltételeket” – mondta Grünvald Tímea.

Amikor egy családban felmerül a gyanúja annak, hogy egy gyermek más, mint a többség, akkor gyakran a hárítás az első reakció. Mire a szakszolgálat kiállítja a diagnózist, addig a szülő jobban elfogadja a helyzetet, magyarázatot nyernek az otthoni nehézségek, esetleges magatartászavarok, azonban a „papír” akkor is lesújtó tud lenni. A kezdeti kétségbeesést azonban hamar felváltja az információszerzés, a megfelelő gondoskodás iránti vágy és a tettrekészség.

„Amikor megkaptuk a diagnózist, akkor elfogott a pánik; nem tudtam, hova menjek, mit csináljak. Valaki azt javasolta, hogy hívjam fel Gömbös Vikit, mert neki van hasonló gyereke és sokat tud segíteni. Viki nyugodt volt, elmagyarázott mindent és levette rólam az aggodalmakat” – fogalmazott Tóth Orsika.

Gömbösné Hideg Viktória és Tóth Orsika

Atipikus gyermek családja is atipikus, így az egész család is segítségre szorul. Az SNI, BTMN küzdő gyerekekhez nagy türelem kell, több befektetés időben és pénzben, ami a család minden tagjára nézve valamilyen szinten többletterhet jelent. Az integrált oktatás foghíjas működése mellett az érdekek érvényesítése, a tanárok segítése és a diáktársak felvilágosítása is sok esetben szülői szervezéssel valósulhat meg, hiszen a leginkább érdekelt a biztonságos, megfelelő fejlődést biztosító környezet megteremtésében maga a szülő.

„Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a férjem el tudta tartani a családot, így én főállásban segítettem a fiam tanárainak munkáját. Vittem az iskolába autistaspecifikus tananyagokat, ismertetőket. Volt, hogy előadásokat tartottam a diáktársaknak, aminek hatására sokkal megértőbb, elfogadóbb, segítőkészebb lett a kortárs közösség is. Amiben tudok, segítek a saját tapasztalataimmal és információimmal, hogy akik utánam járják ugyan ezt a rögös utat, azoknak könnyebb legyen” – mondta Gömbösné Hideg Viktória.

Ugyan Viktória fia már tizedik osztályos gimnazista, így lassan elmondható, hogy a saját küzdelmeiken a közoktatásban már túlvannak, Orsika megkeresésére, aki három cseperedő autista gyermeket nevel, létrehoztak egy aktív szülői sorstárs közösséget, munkacsoportot, melynek a célja egymás mentális támogatása, ismeretek, lehetőségek felkutatása, megvalósításuk aktív segítése együttműködve a helyi intézményekkel, szakemberekkel.

„Célunk, hogy az oktatási rendszerben változások legyenek, amik megteremtik a gördülékeny integrált oktatás feltételeit. Összefogunk és zörgetünk a tankerületek, az Oktatási Hivatal és a kormány kapuján. Amíg ezt az érdekvédő munkát végezzük, addig sem tétlenkedünk, mert a gyerekeinknek MOST kell a segítség. Egymást támogató, szakemberekkel és pedagógusokkal együttműködő, megoldásokat kereső, helyi szülői közösség tagjaiként tehetünk a legtöbbet gyermekünk inkluzív neveléséhez-oktatásához szükséges alapvető és méltányos feltételek megteremtetése, biztosíttatása érdekében. Össze kell fogni! Ha összeállunk, akkor hangunk van, akkor nőni, tenni, segíteni tudunk” – tette hozzá Gömbösné Hideg Viktória.

Atipikus találkozások havi rendszerességgel vannak a Faluházban. Az aktuális időpontokról a Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtár honlapján, valamint az ATIPIKUS TALÁLKOZÁSOK Facebook csoportjában lehet tájékozódni.

Gulyás Rita

Az írás megjelent a Budakalászi Hírmondó februári számában.