Az 1956-os szabadságharc budakalászi vonatkozásai
2023. október 23.
A világháborúk utáni magyar történelem egyik legfontosabb eseményének budakalászi és szentistvántelepi résztvevői is voltak. Hatvanhét év telt el az 1956-os forradalom és szabadságharc óta, már azok közül is kevés ember mesélhet nekünk az eseményekről, akik gyerekként voltak ott. Városunknak két hősi halottja van: Tolonits Gyula a Parlament előtti sortűz áldozata lett, a nemzetőrként szolgáló Téglási András életének pedig egy szovjet tank vetett véget.
Budakalász egykori polgármestere, dr. Kulin Sándor 1956-ban negyedéves orvostanhallgató volt. Október 23-án az egyetemen előadást hallgatott, mikor egy Műegyetemről és egy Katonai Főiskoláról érkező diák belépett a terembe és arra kérte az orvostanhallgatókat, hogy csatlakozzanak a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége által rendezett lengyel szolidaritási felvonuláshoz. Az orvostanhallgatók a rájuk zárt egyetemkapun kijutva csatlakoztak a felvonuláshoz. A Rádió épületéről aznap belelőttek a tömegbe. Kulin Ferenc a Bem laktanya raktárainál segített lőszerrel és fegyverekkel megpakolni néhány teherautót, majd a hajnali első HÉV-vel hazajött Szentistvántelepre.
Október 24-én a budakalászi Szövőgyárban az egyik ifjúsági vezető javaslatára – aki a Petőfi Körnek is tagja volt – megalakították a Forradalmi Munkástanácsot. A tanácsba Kurdics Sándort is beválasztották. A munkástanács a gyár, a bölcsőde, az óvoda és a gyári konyha működését biztosította. Arról nincs tudomásunk, hogy kalászon a gyár elitjével vagy a budakalászi párttagokkal szemben bárki is fellépett volna.
A tizenkilenc éves Ilyés László budakalászi gépész Budapestre utazott, de a Nyugati pályaudvartól többedmagával visszatért Budakalászra, mivel lőttek a városban. A hazatérőket már várták az ávósók és elszállították őket a szentendrei laktanyába. Két napi fogva tartás után Ilyés Lászlót édesanyja közbenjárásával kiengedték.
Október 25-én Tolonits Gyula bádogos, a budakalászi Szent Kereszt Felmagasztalása templom toronykeresztjének készítője a Kossuth téren részt vett a forradalomban. Tolonits Gyula felsőtestét eltalálta egy géppuskasorozat. A kalászi hőst november 4-én Makk Ferenc atya temette el Budakalászon.
Október 25-én egy rádióban elhangzott felhívás hatására, miszerint orvosokat várnak a budapesti kórházakba, Kulin Sándor bebiciklizett a fővárosba. A Sportkórház tornatermében kialakított ideiglenes kórteremben látta el a sérülteket, műtétből lábadozókat. Az éjszakákat is a kórházban töltötte, mert a mindennapos hazajutás lehetetlen volt.
Október 31-én a Maléter Pál vezette Kilián-laktanyában Nagy Imre jóváhagyásával megalakult a Nemzetőrség. Ilyés László, aki korábban a szentendrei laktanyából szabadult, részt vett az Üllői utcai harcokban. Budakalászra hazatérve november elsején beállt a Nemzetőrségbe, amelynek 25-30 tagú egysége éjjel-nappal vigyázta a kalásziak biztonságát. Este hattól reggel hatig kijárási tilalom volt abban az időben.
November negyedikén brutális túlerejével megérkezett az országba a szovjet hadsereg. A járőröző huszonkét éves Téglási Andrást, akinek a nevét Budakalászon egy utca őrzi, egy szovjet harckocsi találta el. Téglási András a helyszínen belehalt a sérülésébe. Decemberben a szentendrei rendőrség feloszlatta a kalászi nemzetőrséget. Ilyés László, Kulin Sándor és Kurdics Sándor túlélték a megtorlást, mindannyian Budakalász díszpolgárai lettek.