Az én anyák napjám

2023. május 07.

Gyerekként nem igazán értettem az anyák napja jelentőségét. Minden annyira természetes volt, magától értetődő. Az élet elkerülhetetlen rendjének, ajándékának láttam a születést. A tiszta ruha, a finom étel, a felvágott gyümölcs és az esti mese olyan elemi része volt az életnek, mint a tavaszi virágzás, a nyári zümmögés vagy az őszi levélhullás. Az anyák napi ünnepségre mindig lelkesen készültem, várva a büszke mosolyt és az elismerést a rövid versikéim után, amit meg is kaptam pár örömkönny kíséretében.

Kamaszként felnyílt a szemem és az egyre kifinomultabb kritikai érzékem nem kímélte Anyámat sem; minden tünetem mögött a hibáit kerestem és hánytorgattam. Sokszor éreztem, hogy mindketten megérdemeljük, hogy szemtelenül mindent a szemére vessek. Baj volt a tiltás, ha nem akarta, hogy menjek, de a ragaszkodás hiányának éreztem az elengedést is. Ezt az időszakot követte a lenyugvás, megbékélés, ami előre jelezte azt, amit egyszerre vártam és rettegtem: a gyümölcs megérett, ugyan nem esett messze a fájától, de mégis valami nagyon megváltozott. A világ egyszerre lett tágabb, izgalmasabb, fárasztóbb és ijesztőbb.

Aztán megszülettek a lányaim és rájöttem, hogy a születés fájdalom is. Az életemet betöltötte a mérhetetlen boldogság és szeretet mellett a kétely, hogy jól csinálom e a dolgokat és persze a kialvatlanság. A tiszta ruha, a finom étel, a felvágott gyümölcs és az esti mese érdessé tette a kezemet, elvette az erőmet a kedvenc sorozatomtól, maradt az ágyból való kikászálódás akár többször is az éjszaka folyamán. Az anyák napi ünnepségre hosszasan vasalgatom a gyerekek ruhácskáit, majd magamra kapok valamit, nehogy elkéssek. A szemspirált elfelejtettem, de úgyis lesírnám, ahogy meghallom a csilingelő hangjukat mondókázás közben. Az életem már róluk szól főként, amit ők olyan természetesnek éreznek, mint a tavaszi virágzást, a nyári zümmögést vagy az őszi levélhullást.

Hálás vagyok mindenért. A rengeteg élményért, szeretetért, ölelésért, terelgetésért és a feddésért legalább annyira, mint az egykori tiszta ruhákért, finom ennivalókért, felvágott gyümölcsökért, esti mesékért. Ma leginkább azért, hogy újra leülhetek Anyám kockás köves verandájára, a mennyei kávéját (amilyet csak ő tud!) iszogatva megnyugodhatok, feltöltődhetek, mint mindig ilyenkor.

Isten éltessen minden Anyukát!

G. R.

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék –
nyári éjen,
fehér holdsütésen
elcsitulnék
jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem –
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.