Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2024. május 19. vasárnap | Ivó, Milán napja

Hírek

 

Az idei első kánikula meghozta a vízhiányt

2022. július 04.

A hőségben megnövekedett vízfogyasztás, illetve a műszaki meghibásodások miatt sok környékbeli településen nyomáscsökkenéssel és átmeneti vízhiánnyal küszködnek. A helyzet nagyon komoly, a Duna Menti Regionális Vízmű (DMRV) Zrt. a fogyasztás drasztikus csökkentését kérte a települések vezetőitől, lakóitól és nemrég már a vállalkozásoktól is. De mi az oka annak, hogy a legalapvetőbb élelmiszer (az ivóvíz) mindennapi elérhetősége a Duna viszonylagos közelsége ellenére minden évben veszélybe kerül?

A vízszolgáltató a honlapján és az önkormányzatok vezetőinek címzett levelében azt írta, hogy minden eszközüket maximális kapacitással működtetik, mégis ellátási zavarok vannak Budakalászon, Ürömön, Pilisborosjenőn, Solymáron Szentendrén és szinte az összes magasan fekvő dunakanyari településen. A DMRV a vezetékesvíz használatának korlátozását kérte, azt, hogy az ivóvízzel egyáltalán ne locsolják a kerteket, ne töltsék fel a medencéket, hogy mindenki vízhez juthasson.

Budakalászon a földrajzi adottságok miatt még viszonylag elfogadható a helyzet, de több környező településen, illetve településrészen napok óta sem fürödni, sem pedig a WC-t lehúzni nem tudták. Volt, ahol az esti óráktól egészen késő délelőttig kénytelenek voltak vezetékes ivóvíz nélkül lenni. Ahogyan a nyári hőség nem újkeletű jelenség, úgy a vízhiány sem ismeretlen a régióban. De mi az oka annak, hogy hosszú évek óta a legalapvetőbb élelmiszer (az ivóvíz) mindennapi elérhetősége a Duna viszonylagos közelsége ellenére veszélybe kerül?

Harminc évvel ezelőtt Magyarországon olyan személet uralkodott, hogy a vízhez jutás alapvető jog, ezért a szolgáltatásnak a lehető legolcsóbbnak kellett lennie. Ahhoz, hogy használható maradjon az ivóvízhálózat, hogy később is működjenek a kutak, csövek, a vízdíjba igyekeztek beszámítani a rendszer pótlási, felújítási költségeit. Ekkor még az önkormányzatok szabták meg a tarifákat, de ahány önkormányzat volt, annyiféleképp gondolták ezt kiszámolni. Országos jelenség volt, hogy az akkoriban még négyévente magukat újraválasztani akaró polgármesterek nem közgazdasági (működtetési és karbantartási költségek + amortizáció), hanem inkább népszerűségi szempontok alapján döntöttek a tarifákról, de a működési feltételek garantálása úgy-ahogy még kezelhető volt.

2011-ben aztán megszületett a víziközműtörvény, amely kimondta, hogy a vízdíjakat csak nettó 2,6 százalékkal lehet emelni. Két évre rá a rezsicsökkentés pedig végképp ellehetetlenítette a helyzetet azzal, hogy az összes lakossági víz- és csatornadíjat 10 százalékkal visszavágta, a vízszolgáltatók tarifáit pedig befagyasztotta. A kampánydöntés miatt a szolgáltatónak ma is a tízegynéhány évvel ezelőtti árszinten kell működniük, pedig mindenki tudja, hogy az aktuális beszerzési árak, bér, anyag- és technológiai költségek már köszönőviszonyban sincsenek az akkoriakkal.

Pótolni, felújítani viszont muszáj, így a szolgáltató cégek nagy része felélte maradék forrásait. Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke erről 2019-ben szokatlanul nyíltan fogalmazott:

„Már nem boncolgatom, hogy miért nincsen víz. Azért nincsen víz, mert nincsen ember, aki a csőtörést megjavítsa vagy azért nincsen víz, mert nincs pénz kicserélni egy műszaki berendezést, ami meghibásodott. Ott tartunk, hogy akár a javítási fedezet hiányát, akár a munkaerő kérdést, akár az üzemeltetési vagy rekonstrukciós feladatok elodázását nézem, mindegyik az ellátásbiztonságot veszélyezteti.” 

 Nálunk az állami tulajdonú Dunamenti Regionális Vízmű Zrt. szolgáltat, és ők sem kivételek. A több mint hatvan kilométeres belterületi ivóvízhálózaton évi 160-180 kisebb-nagyobb hálózati hibát kell kijavítani, ami azt jelenti, hogy Budakalászon átlag két-három naponta van hálózati hiba, szivárgás vagy kisebb-nagyobb csőtörés. A vezetékeink átlagéletkora 35 év körüli, de bizonyos részeken 50-60 éves vagy annál is régebbi csövek vannak lefektetve, ami azt jelenti, hogy a városi hálózat sok helyen már meghaladta a fektetéskor várt élettartamot. A Dunakanyarban máshol is sok a lejárt szavatosságú vezeték, és ha nem lesz gyors intézkedés, nem sok jóra számíthatunk.

A DMRV igyekszik forrásokat találni a felújításokra. A Pilisi-medencére készítettek egy komplex vízhálózat-rekonstrukciós tervet és nemrég sikerült forrást is szerezniük. Reméljük, hogy a megszerzett 16 milliárd forintból a legégetőbb beruházások megvalósulhatnak. Ez azért kulcsfontosságú, mert hiába lenne elegendő ivóvíz, ha az elavult hálózat nem bírja a terhelést. Az el nem végzett munka tovább már nem halogatható. Addig azonban maradnak a csőtörések, marad a szintén milliárdokban mérhető vízveszteség; illetve maradnak a nyári vízkorlátozások is, ahogyan azt néhány napja az első kánikulai napokon megtapasztalhattuk.

Összességében elmondható: bár az elmúlt évtizedben Magyarországon jelentős uniós források álltak rendelkezésre, fejlesztés híján a dunakanyari régióban kapacitásainak határára ért a víz- és a csatornahálózat terhelhetősége. Budakalászon is a közparkok helyén lakóparkok épültek, így az intenzív lakosságszámnövekedés és a szükséges rekonstrukciók kényszerű elmaradása miatt a kritikus időszakokban egyre gyakoribb a vízkorlátozás. Nem csupán a zsúfolt közlekedési helyzet, de az ivóvíz és csatornahálózati kapacitások miatt is ésszerű korlátot kell szabni a további betelepülésnek. Városunk hosszú távú új fejlesztési stratégiájának éppen ez a célja. A fejlesztési tervek egyik pillére pedig a víziközművek fejlesztése, mert Budakalász ebből a szempontból nézve is megtelt.

Háttér:

KPMG tanulmánya már 2015-ben és jelezte, hogy nagy a baj az országosan 20 ezer embert foglalkoztató ágazatban. Aztán a Megyei Jogú Városok Szövetsége drámai hangvételű dokumentuma került nyilvánosságra – amit a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal és a Századvég Gazdaságkutató felmérése is megerősített, de évek óta lényegében nem történt semmi. A vízügyesek szerint országos szinten legkevesebb 1000 milliárd forintos hiány gyűlt össze az ágazatban. A szolgáltató cégek teljesen felélték tartalékaikat, egyre nehezebb a helyzet. A KPMG 2020-ban frissített helyzetelemzése tovább romló a műszaki állapotokat mutat. 2018-ban a vízveszteség éves mennyisége 144 millió m3, aránya 21,88% volt. A vízveszteség további károkat és költségeket okoz az úthálózatban és a gazdaság más területein is.

A víziközműszolgáltatásért fizetendő egységárak reálértéke 2011-től csökken. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a víziközmű-ágazat évek óta veszteségesen működik.  2012-től a közműszolgáltatóknak a földben lévő vezetékek után úgynevezett közműadót is kell fizetniük.  A víziközműveket a fizetési kötelezettség kétszeresen terheli, hiszen van ivóvíz- és szennyvízvezetékük is, így a 125 forint/méteres díjat duplán fizetik meg az államnak. „Ez a pénz nem hasznosul a szolgáltatásban, ebből nem lesz javítás, sem karbantartás, sem bérfejlesztés. Biztos vagyok benne, hogy lesznek 2020-ban olyan cégek, ahol markánsan felmerül a kérdés, hogy villanyszámlát, bért vagy közműadót fizessenek. De ilyenkor csak rossz döntés születhet” – mondta évekkel ezelőtt Kurdi Viktor, a MAVÍZ elnöke.

Ugyancsak ő egy energetikai szakportálnak azt is jelezte„…valahogy nem ment át a köztudatba és mintha a döntéshozók prioritásai sem azt tükröznék, hogy tisztában lennének a víz élethez nélkülözhetetlenül szükséges, alapvető szerepével. Az Európai Unióban az ivóvíz áfája Magyarországon a legmagasabb, 27 százalék, holott mindenki tudja, hogy alapvető élelmiszerről van szó. Miért nem lehet más termékekhez hasonlóan az ivóvizet is kedvezményes sávba sorolni, amikor ezzel a fogyasztói árak változatlanul hagyása mellett is forráshoz lehetne juttatni az erre sürgősen rászoruló szolgáltatókat?” Azaz: maradhat a rezsicsökkentés, de az áfakülönbözetből lehetne felújítani.

Most 2022-ben járunk. A folyamatos veszteséges működésnek a fejlesztések elmaradása az egyik következménye. A víziközművek műszaki állapota romlik, dacára annak, hogy az elmúlt tíz évben jelentős számban valósultak meg új beruházások mind a közműves ivóvíz-, mind pedig a közműves szennyvízágazatban. A meglévő víziközművagyon rekonstrukciós munkálatainak elvégzése jelentős mértékű anyagi ráfordítást igényel, de ennek nincs meg a közgazdasági fedezete. Enélkül azonban az ellátásunk nincs biztonságban.

Forrás: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal – MEKH Országgyűlési Beszámoló 2021

Budakalász nagy része a Szentendre Déli Regionális Vízbázis védőterületén fekszik. A Dunakanyarban nincsenek tartalék vízbázisok, ezért a meglévőkre nagyon kell vigyázni, hogy unokáinknak is legyen egészséges ivóvize.

Csőtörés Budakalászon, a József Attila és Tanító utca sarkán. Két-három naponta van hasonló műszaki probléma.