Befogadó közösség várta az újonnan kinevezett budakalászi szerb pópát

2019. június 12.

Kinevezése alkalmából Zoran Zivic pópa fogadott minket tele új tervekkel.- számol be róla a Budakalászi Hírmondó. Bemutatkozásából megtudhatjuk, hogy befogadó, támogató közösség várta a városban és érkezése óta sok pozitív kapcsolatot sikerült kialakítania. Az 1752-ben épült Gábriel Arkangyal szerb ortodox templom falai közt beszélgetünk.

• Honnan érkezett? Milyen út vezetett Budakalászra?
• Romániában, Nagyszentmiklóson születtem, Temesváron jártam gimnáziumba, Belgrádban pedig egyetemre. Szerbiában dolgoztam hittanárként, majd 2007-ben megházasodtam és a következő évben megszületett a lányom. 2009-ben püspök úr Magyarországra helyezett, azóta itt élek, hiszen nagy szükség volt teológiát végzett papra, ezért szívesen jöttem. Így kerültem először Szentendrére, majd Budakalászra. Püspöki diakónusként kezdtem. Most egyházmegyei titkárként dolgozom Szentendrén, emellett egy budapesti szerb iskolában vagyok hitoktató.
• Melyek a legfőbb feladatai?
• Általában korán kelek és a templomban kezdem a napom reggeli imával. Misét, egyházi eseményeket, temetéseket tartok. A temető rendben tartásának megszervezése is a feladataim közt szerepel. Titkársági munkámat követően az ajtóm nyitva áll a segítségre szorulóknak.
• Milyen esetekben kereshetik fel a hívek?
• Legutóbb egy család keresett meg, beteg rokonuk ügyében. Együtt imádkoztunk gyógyulásáért a templomban. Idős, egyedül élő, magányos embertársaink számára is rendelkezésére állok. Itt vagyok, elérhető vagyok, megtalálnak!
• Milyen benyomásai vannak a városról és a budakalászi szerb közösségről?
• Igazán szép, vonzó helyre kerülhettem. Befogadó közeg várt, barátságos légkör fogadott érkezésemkor. Azóta is bizalommal fordulhatok a szerb közösség régi tagjaihoz, számíthatok rájuk. 25 szerb család él itt, 85 fővel. Az egyházi eseményeken, ünnepeken szinte mindenki jelen van, a részvétel körülbelül 70%-os, amely fővárosi összehasonlításban is jó arányt jelent. Húsvétkor nagyon boldog voltam, a feltámadási misére nagyon sokan jöttek el.
• Hogy érzik itt magukat?
• Nekem könnyen ment a beilleszkedés, a családomnak a nyelvi akadályok miatt nehezebben. Hozzászoktam a gyökeres változásokhoz, hiszen 18 évet éltem Romániában, 18 évet pedig Szerbiában. Nagyszentmiklóson a szomszédaink, iskolatársaink közt voltak magyarok. Jó kapcsolatot ápoltam velük, tőlük tanultam a nyelvet. Azóta nyelviskolában is képeztem magam.
• Milyen tervekkel érkezett? Tervez valamilyen felújítást az épületekben?
• A budakalászi parókiát 15 évvel ezelőtt újították fel, időszerű a frissítés. Most a budakalászi önkormányzattól kaptunk támogatást a tetőcserére. A templomban is szeretnénk felújítást végezni, mert beázik. A fűtés biztosítása nagyon fontos lenne, hiszen sok az idős, akik télen betegesek, és olyankor nagyon hideg van itt. A korábban iskolaként működő melléképületben a 10 órás szentmise után minden vasárnap szeretetvendégséget tartunk. Ezt az épületet is szeretnénk felújítani. Később talán az ikonosztázok restaurálására is sor kerülhet. Emellett mindent megteszek azért, hogy bővülhessen a közösségünk. Hamarosan a közösségi portálon is létrehozom az új oldalunkat, hogy friss információkkal szolgálhassunk az érdeklődők számára.
• Turista csoportok számára is látogatható a templom? Akár egy Budakalászon élő, de nem az egyházközösséghez tartozó érdeklődő is megtekintheti?
• Igen, nyitva áll az ajtó. Nemrég is járt itt egy szerb csoport. Tárgyalunk a környező településekkel, hogy összefogással közös templomlátogató körutat szervezzünk az érdeklődők számára.
• Felvette már a kapcsolatot a társegyházak helyi képviselőivel?
• Igen, Kelemen László katolikus atyával már személyesen is találkoztam. Megállapodtunk a kapcsolattartás fontosságában és erősíteni fogjuk az együttműködést. Egyetértettünk abban, hogy lehetnek különböző vallások, Isten mégis egy. Az azonosságokra koncentrálunk, valamint küldetésünkre, hogy Istent szolgáljuk és az emberekben a jót erősítsük.