Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2021. május 15. szombat | Szonja, Zsófia napja

Hírek

 

Böjti és húsvéti szokások Kalászon: a szerb húsvét

2021. május 03.

Míg Magyarországon legtöbben április 4-én ünnepeltük a húsvétot, az ortodox egyházban idén május 2-án volt húsvét vasárnap. Ekkor ünnepelnek a Budakalászon élő szerbek, akik – ha tehetnék – idén május 3-án mennének locsolkodni. 

Szöveg: Földy-Molnár Lilla | Forrás: Budakalászi Hírmondó, 2021. áprilisi szám

A szerbek a 17. század végén, legtöbben a nagy kivándorlás idején, a török elől menekülve érkezetek a Magyar Királyság területére, miután 1690-ben I. Lipót császár rendeletben ígérte meg ortodox vallásuk tiszteletben tartását. A hagyomány szerint Kalázt 9 szerb család alapította, akik már az 1690 előtti névsoron is szerepelnek. Nagyobb létszámú szerb lakosság csak 1715 után telepedett le itt, de az 1828-as összeírás Kalászon már 102 szerb, 69 német, 7 magyar, 3 szlovák és 1 zsidó családot talált. „Ma a budakalászi szerb ortodox közösséghez összesen 85 lélek tartozik.” – tájékoztatott Zoran Zivic pópa.

A szerbek hagyományosan ortodox vallásúak, ezért minden ünnepük más napra esik, mint a többségnek Magyarországon. Ennek az az oka, hogy ma a 16. században bevezetett Gergely-naptárt használjuk, a keleti keresztények azonban megtartották a Kr. u. 46-ban bevezetett julián naptárt, így két hét eltolódás van az állóünnepek között. A mozgó ünnepek kiszámolása még nehezebb: míg a többség idén április 4-én ünnepelte a húsvétot, az ortodoxoknál idén április 30-ára esett nagypéntek, húsvétvasárnap pedig május 2-ra.

Ortodox böjt: szigorú, de örömteli

A katolikusok hamvazószerdától böjtölnek, az ortodoxoknál a böjt vajhagyó vasárnap után, idén március 15-én kezdődött, de ezt megelőzte egy négy hetes felkészülés a böjtre. Az első héten az ima kerül a középpontba, olyan részeket olvasnak fel az evangéliumokból, amelyek arról tanítanak, hogyan imádkozzunk. A második héten a megbocsátásról, a harmadikon egymás segítéséről, a negyediken a megbánásról és az átalakulásról elmélkednek. „Mert miről szól a böjt? Nem az a lényege, hogy mit eszünk, mit nem eszünk. A lényeg, hogy mindenki próbáljon jobbá válni. Nem az étel a lényeg, hanem ami a szívünkben van” – mondja Zoran Zivic. A böjtre készülés utolsó hetében húshagyó vasárnaptól kezdve már nem esznek húst, csak tojást és tejtermékeket.

Az ortodox böjt szigorúbb, mint a katolikus, hiszen a hét hétig tartó nagyböjt alatt nemcsak húst, de semmilyen állati eredetű ételt nem fogyasztanak, és hagyományosan olajjal készült ételeket sem esznek, csakis vízben főtteket. Ez alól csak a szombatok és a vasárnapok a kivételek, ilyenkor olajban sült étel is kerülhet az asztalra, de hús ilyenkor sincs, legfeljebb hal. Milosevits Péter Budakalászon élő szerb író a böjtös töltöttkáposztára emlékszik vissza, mint tipikus böjti eledelre. „Ebben nem volt hús, csak rizsből és fűszerekből állt. Van, aki a mai napig esküszik rá, hogy igazi csemege, ezt fokozza, hogy csak bizonyos napokon lehet ilyet enni.”

A szigorú szabályok ellenére az ortodox egyházban a nagyböjt nem egy komor időszak, ellenkezőleg, az öröm és a megtisztulás ideje. A nagyböjti időszak aszketikus böjtjén túl a keresztények között egyedül az ortodoxok gyakorolják az eucharisztikus vagy liturgikus böjtöt. Ez nem a szokásos ételről és italról való lemondás, hanem a szent áldozástól, az eucharisztiától való tartózkodás. Nagyböjt hétköznapjain nem tartják meg a szokásos eucharisztikus liturgiát, hiszen az a Feltámadott Úrral való közösség megünneplése, ehelyett böjti jellegű szentírási olvasmányokkal és énekekkel bővül az istentisztelet. A szombat és a vasárnap azonban a nagyböjt alatt is eucharisztikus nap marad, „mert minden vasárnap a feltámadás ünnepe.”

Zoran Zivic pópa

Élők és elhunytak együtt ünnepelnek

„Nagycsütörtökön délután a vecsernyén 12 evangéliumi részt olvasunk fel, hiszen ekkor volt az utolsó vacsora a tizenkét tanítvánnyal. Nagypénteken nincs liturgia, ilyenkor Jézus kereszthalálára emlékezünk. Sírba fektetjük a plasztanyicát (az eltemetett Jézust ábrázoló leplet – a szerk.), háromszor körbevisszük a templom körül, majd a templom közepére tesszük szépen feldíszítve. Ez Jézus temetése, utána Jézus anyjának, Máriának a szavait énekelve siratjuk.” Nagypénteken elhallgatnak a harangok, ilyenkor a fából készült klepalo-t használják. Nagyszombat éjjel teljes sötétben van a templom. Az oltár mögül egy szál gyertyával lép ki a pópa, ami a magától lángra lobbanó jeruzsálemi szent tűz szimbóluma. A hagyomány szerint a jeruzsálemi pátriárka minden évben a Szent Sírt rejtő helyiségből, a Kuvukliából egy csodásan lángra lobbanó, szent tüzet hoz ki, amivel meggyújtja az erre várakozó hívek gyertyáját. Így gyújtja meg a budakalászi templomban is a pópa a sötétben várakozó hívek gyertyáit. Megszólalnak a harangok, és a feltámadás nagyszombat éjjeli ünnepén a harang zúgása mellett gyertyákkal és a Bibliával háromszor megkerülik a templomot. Addig a templom közepéről elteszik Jézus üres sírját, felkapcsolják a lámpákat, és a körmenet után egy kivilágított templomba érkeznek vissza a hívek és a pópa. Vasárnap délelőtt tartják az ünnepélyes húsvéti liturgiát. A húsvéti menü alapeleme a szerbeknél is a sonka és a tojás. „Húsvét hétfőn, bár Szerbiában nem szokás a locsolkodás, Budakalászon és Pomázon a szerb fiúk az ortodox húsvét második napján locsolkodni jártak” – meséli Mirkovits Katalin, a Budakalászi Szerb Önkormányzat elnöke.

Az ortodox egyházban a húsvétot követő vasárnap is ünnep, ez Szent Tamás vasárnapja, a Kishúsvét. Ilyenkor arra emlékeznek, hogy Krisztus nyolc nappal a feltámadás után megjelent a kételkedő Tamásnak, és ennek hatására Tamás hite is feltámadt. Ezt a mai napig megünneplik Budakalászon, ilyenkor van ugyanis a sírszentelés. A pap a hívekkel együtt felkeresi a temetőt, először a központi keresztet szenteli meg ott, majd sírtól-sírig járva megszenteli a jelenlevők hozzátartozóinak sírját. Ennek az a teológiai magyarázata, hogy az ortodox egyház tanítása szerint „Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké, és Istenben mindenki él. A hitünk és a gyakorlatunk szerint a liturgián nemcsak a konkrét jelenlévők vesznek részt, hanem a már elhunytak is” – magyarázza a pópa. M

ilosevics Péter visszaemlékezése szerint: „Ekkor kivonultak az erdőbe kosarakkal – ennek a racionális magyarázata a maradék elfogyasztása. A pap végig járja a sírokat, utána régen mintegy jelképesen a halottakkal, megboldogultakkal együtt elfogyasztották a sonkát, és mivel ugye tavasz van, újhagyma, retek, butykos, pálinka, bor is előkerült, de nem volt ez vigadalom, nincs ilyenkor nótázás. Inkább rituális együttlét és közös étkezés a halottakkal.” Zoran Zivic-től megtudom, hogy a szerb temetőben ma már nincs ehhez hasonló étkezés Budakalászon, de a piros tojást még most is a sírokra teszik, mivel az Jézus Krisztus ártatlanul kiontott vérének és egyben az új életnek a szimbóluma.