Borsodi Orsolya: „Számomra Budakalász a világ közepe.”
2021. március 10.
Borsodi Orsolya Budakalászon, a Magyar utcában nőtt fel. Európa- és világbajnok íjász, három gyermek édesanyja. Nőnapi sorozatunk harmadik, befejező részében kérdeztük őt sportpályafutásáról, a női helytállás nehézségeiről és arról, hogyan érintették, érintik a világjárvány hatásai. (Az első részt a Pulitzer-díjas Varró Szilviával ide kattintva, a második részt a fodrász, etnológus Dr. Szabó Zsuzsannával pedig ide kattintva olvashatják.)
Borsodi Orsolya születésétől kezdve itt él, sportpályafutását is Budakalászon kezdte, két gyermekét kísérte a Hollóvölgyi Íjászpályára, mikor ő is kipróbálta magát. Két, azóta felcseperedett gyermeke ugyan nem maradt a sportágnál, harmadik gyermeke pedig egy másikat, a jégkorongot választotta, Orsolya azonban kiemelkedő szereplője lett nem csupán a magyar, hanem a nemzetközi mezőnynek is. 2017-ig hobbi íjász volt, leste, hogy mások mit csinálnak az íjászpályán, nézegette a szakirodalmat és néha tanácsot kért a nála tapasztaltabbaktól.
„Ez arra volt elég, hogy megfeszítsem az íjat és kilőjem a vesszőt. Már suttyogtattam egy ideje (mert lövésnek azt még nem nevezném), amikor Simoczkó Sándor beszólt – „minek lősz messzire, mikor közelre se tudsz?”- ő tanított meg az alapokra, amire már lehetett építeni. Ezután Móricz Ferenc edzőtársam és jó barátom elvitt egy 3D-s versenyre, ahol kinyílt a csodavilág.”
Azóta is ez a szakág a kedvence. 2017-ben lett hobbi íjászból sportíjász, amikor a Magyar Íjász Szövetségnél kiváltotta a versenyengedélyét és elindult élete első komolyabb megmérettetésén a Történelmi Íjász Terem Országos Bajnokságon. Itt a népes mezőnyben 4. helyezést ért el és az eredménynek köszönhetően fordult teljes odaadással a sportág felé. Kezdetben műgyanta íjjal, aztán amikor eljött a váltás ideje megvette Molnár József „Dodesz” Középkori Magyar Centaur laminált íját és a hozzá való Centaur vesszőket.
A mai napig úgy gondolom, hogy ez az íj a történelmi íjak Ferrarija. Dodesz amellett, hogy remek íjkészítő mester nagymúlttal rendelkező rutinos íjászversenyző is. Az íj mellé olyan tudáshalmazt adott át, ami sokat lendített a fejlődésemen. Azt hiszem abban, hogy eredményes legyek hatalmas szerepük van azoknak az embereknek, akik az utamat egyengették és ezért nagyon szerencsésnek érzem magam.
2018-ban az Ausztriában megrendezett 3D-s világbajnokságon aranyérmet nyert, 2019-ben pedig Szlovákiában lett első a HDH IAA 3D Európa bajnokságon, mely után válaszúthoz érkezett. „A három világszervezet közül – World Archery, International Field Archery Association és a HDH International Archery Association – csak az utóbbiban lehet tradicionális íjjal indulni, ezért íjtípust váltottam és longbow íjjal kezdtem a 2020-as szezont.” A világjárvány, mint sok mindent mást, a versenynaptárt is átírta, így minden szakágban elmaradtak a világversenyek, de a hazai versenyeken további sikereket ért el az új íjjal. Tavasszal az IFAA OB terembajnokságot, nyáron a 3D Országos Bajnokságot nyerte meg és 3D első osztályú minősítési szintet lőtt, így hatalmas tervekkel vág bele a 2021-es versenyszezonba.
A sikerek mellett a közösség megtartó ereje miatt is hálás, mivel ennek a tényezőnek nem kis szerepe volt abban, hogy a sport az élete meghatározó része legyen. Az, hogy nőként áll helyt ezen a pályán, szerinte nem jelentett számára sem hátrányt, sem előnyt. „Mindennek megvan a maga helye és ideje. A hagyományos értékrendemhez képest elég fiús, nyers és szabad szájú vagyok, ez részben annak is köszönhető, hogy fiúk között nőttem fel és ezért számomra az a normális, ha a férfiak egyenrangú félként tekintenek rám. Ez nem egyfajta mini egyenjogúsági küzdelem, inkább csak akkor mutatom meg a női mivoltom, ha én úgy akarom, és annak, akinek én akarom. Nem mondom, hogy ez a normális – hiszen ahány ember, annyi kis világ – de nálam így alakult ki.
A magánéletben egyedüli családfenntartó és dolgozó nő. Családjától és barátaitól elengedhetetlen támogatást kap, melynek révén minden területen boldogul. A sport és a család mellett főállása is van, hiszen, mint mondja, ő állja a sportfelszerelés, az utazások és a versenyek költségeit is. „Muszáj dolgoznom, hogy eltartsam a családom és ne érezzék úgy, hogy a szenvedélyem miatt bármiben hiányt szenvednek. Természetesen a Magyar Íjász Szövetség egy bizonyos szint után a lehetőségei szerint támogatást nyújt, de mivel alig kapnak állami támogatást, ez inkább gesztus értékű.”
A gyakorlati és érzelmi támogatásra ezekben a világjárvánnyal és lezárásokkal terhelt időkben neki is szüksége van, hiszen a bezártság, a kiszolgáltatottság, a digitális oktatás és ezek mellett a munkája elvégzése őt is, mint mindenki mást, korábban nem tapasztalt kihívások elé állítják.
„Magánemberként bármi, amit a járvány kapcsán mondani tudnék, mások is ugyanúgy elmondhatnák, hiszen a korlátozások miatt az egész társadalom élete megváltozott. A legnehezebb elfogadni azt, hogy a sporttal ellentétben a jelenlegi helyzetben zömében nem rajtunk múlnak a dolgok. Az élettér beszűkülése miatt sokkal nagyobb hangsúlyt kap mindenkinél a szűkebb család, de éppen az ő megélhetésük biztosítása, a munkahely megtartása miatt alakul ki sokakban a szorongás és a tartós félelem. Ráadásul a világnézetek még inkább elkülönülnek egymástól, így a különböző oldalak képviselői a felgyülemlett feszültséget, a kialakult helyzetben még inkább teret nyerő online világba böfögik vissza és ez elszomorító.”