Budakalász gyerekszemmel

2021. május 28.

Vidámpark, házak felett futó hullámvasút, több játszótér és lézerpálya. Gyereknap apropóján budakalászi gyerekeket kérdeztünk arról, mit szeretnek városunkban a legjobban, mit csinálnak szabadidejükben? Meghallgattuk kritikáikat és kreatív fejlesztési javaslataikat is.

Szerző: Földy-Molnár Lilla | Fotó: Nagy Tamás, Molnár Brigitta

Magda (2,5 éves) arra a kérdésre, hogy mi a legjobb Budakalászon, azt a tömör és lényeglátó választ adta, hogy a „lovak”. Városunkban ugyanis számos helyen lehet nézni, simogatni, etetni lovakat, több lovarda is működik. Molnár Brigitta lovasoktató képességfejlesztő foglalkozásokat tart óvodáskortól, és lovagolni tanítja az iskolásokat a Lóháton Egyesületben. Kiemelt célja a hátrányos helyzetű, bántalmazott gyermekek felkarolása és készségfejlesztése. A Berdó dűlőn több helyen is lehet lovagolni: a huszonöt éve működő Bobori lovas udvar csak terepen lovagoltat gyerekeket, felnőtteket, kezdőket, haladókat.

Az Ezüst Táltos Lovastanyára nagyobbak és felnőttek járnak rendszeresen lovagolni, ők is sokat mennek terepre. A Pejkó Lovassport Egyesület óvodás- és iskoláskorú gyermekek lovas oktatását végzi. A Lupai Lovarda táboroztatja és versenyezteti a lovas gyermekeket. A Duna-parton is több lovas hely van. „A Békásmegyer és Budakalász közötti kis lovastanyán nemcsak lovagolni, de lovas íjászkodni is lehet, és nyaranta táborokat is szerveznek. A tábor alatt az utolsó este ott lehet aludni a jurta-sátorban. Nagyon klassz” – tudom meg a 13 éves Sáritól. A Luppa-sziget közelében, a Duna-parton levő lovarda pedig nemcsak gyönyörű helyen van, de tulajdonosa és a lovagló tinilányok azt is megengedik, hogy egy kétéves csodálja, etesse lovaikat, és jó előre tanulja tőlük a lóápolást.

Szintén népszerűek a gyermekek között a város környéki kirándulóhelyek. Sári nagyon szeret kutyát sétáltatni a családjával és a barátnőivel a Kevélyen. „Van, hogy elindulunk a patak mentén a gyógyszertár utcájában felfelé, és megyünk jó sokáig. Van, hogy a Péntek Lovastanyánál elfordulunk jobbra, és a lovaknál megyünk visszafelé Pomáz irányába. Szeretek túrázni és nagyon szeretem a természetet.” Csanád (13) kedvenc helye a Nagy-Kevély alján egy villanyoszlop mellett található kidobott rugós ágymatrac, melyet a barátaival együtt erdei trambulinként használ. Gréti (10) is ismeri ezt a trambulint, és szereti a Kevély környékét. A kedvence az Ős Buda vára, „ahol romok és barlangjáratok is vannak, nagyon menő és hangulatos hely.” Vicától (12) azt tudom meg, hogy „a Damjanich utca felső részén Üröm felé balra van egy rét, nekem az a kedvenc helyem. Oda szoktuk kivinni a kutyát, elengedjük, ő szaladgál, mi meg játszunk.”

Emese (8) a Barát-pataknál szeret legjobban játszani. „Találtunk ott békapetéket, a patakban rengeteg élőlény él: ebihalak, békák, patkány, egér. Láttunk már vadkacsatojást és rákot is. A kacsából egyszer úgy pottyant ki a tojás, amikor felemelkedett, mert egy kutya megkergette. Fél méter magasságban volt a földtől, és a levegőben pottyant ki belőle a tojás” – meséli. Egyszer egy kör alakú üregben nyolc tojásra bukkantak. Beszámolójából az is kiderül, hogy a vadkacsa tojás kicsit nagyobb, mint a tyúké és halvány barna színű.

Sokan szeretik a Kálváriát is, a Berdón élőknek tulajdonképpen az a grundja: az óvodás és iskolás fiúk komoly csapata focizik ott hétvégenként; délutánonként bicikliznek, rollereznek, bújócskáznak, a kisebbek hintáznak, csúszdáznak, míg a szülők beszélgetnek. A középkori templomrom kiváló kidobópálya, családok szoktak benne kidobózni. Zsombi (7) legjobban a Kálváriára vezető lépcsőket és a romhoz vezető kis utakat szereti. Márinak (9) és Bertának (12) is a Kálvária a kedvenc helye, Mári szereti ott „a játszóteret és a templomromot, amiben nagyon jókat lehet játszani. Sajnos Kalászon túl kevés a játszótér” – teszi hozzá őszintén. Berta azért szereti a Kálváriát, „mert ott vannak olyan fák, amire jól fel lehet mászni, és én nagyon szeretek fára mászni. A Kőbányai úti játszóteret is szeretem, itt jókat lehet beszélgetni, de sajnos a Kőbányai út környékén nagyon rosszak az utak.” Vica is panaszkodik erre: „van egy olyan utca a Kőbányai út környékén, ami, ha esik az eső, irtózatosan sáros, pedig sokan járunk arra.” A szentistvántelepi lányok találkozóhelye a Tomi abc melletti játszótér, Luca (11) például ott szokott beszélgetni a barátnőivel.

Janka (5) kedvence az Omszki-tó melletti játszótér, különösen a csúszdát szereti. Flóra (7) a Béke sétányon levő játszóteret preferálja, az Omszki-tónál a dinót kedveli, de szülői segítség nélkül még nem tud végigmenni rajta. Egy kislány nyolcéves korában ment át először végig a tó melletti dinoszauruszcsontváz-szerű mászókán, iskoláskorban tehát nem lehetetlen a feladat, de „nehéz a csövein végigmenni, mert a közepéig emelkedik.”

Miki (11) is szereti a Kálváriát és az Omszki-tavat, mert „jól lehet a környéken biciklizni, és van ott focipálya és futópálya is.” Mivel nem tagja a fociklubnak, nem a tó melletti focipályán, hanem a játszótéren és a környékén focizik. Csanád azt is elárulja, hogy „a játszótér mellett van egy kosárpálya, amin focizni is szoktunk. Régen az Auchantól el lehetett menni a HÉV megállóig, ez most le van zárva, de ennek az útnak a mentén van ez a kosárpálya.” Virág (11) is szereti ezt a környéket, „mert jó az út, és jól lehet ott görkorizni”, ezért szereti a Barát-patak mellett a Hosszú-gátat is, de sajnálja, hogy nem lehet az Omszki-tó egész területére kutyával menni. A Duna-partra is szívesen megy, „mert ott sok a fa, és az ártéren be lehet mászni a víz fölé a fákon.”

Norbi (11) minden helyet szeret Budakalászon, de ha választani kell, az Omszki-tó melletti focipályát mondja. A BMSE kapusa, heti négyszer jár oda edzésekre, és már a 13+-os csapat tagja, pedig még csak 11 éves. Tőle tudom azt is, hogy iskoláskortól vannak korcsoportokra osztva a futballista gyerekek, van a 7, 9, 11, 13, 15, 17 éveseknek és a felnőtteknek is külön korosztályos csapata. Lili (9,5) szerint a Faluház is jó hely, ott van a zeneiskola és a könyvtár, csak sajnos most nem lehet oda menni. Regőnek (10) a Damjanich utca jobb oldalán lévő kosárpálya a kedvence, azon szokott kosarazni, ami különösen felértékelődik a járvány idején, amikor nincsenek iskolai kosáredzések és meccsek. Szerinte Budakalászon „jó lenne még egy vidámpark, egy házak felett menő hullámvasút” is. Csanád szerint a legnagyobb probléma a városban, hogy kevés a bicikliút. Ezzel Gréti is egyetért: „Mennénk biciklizni, de kátyúsak az utak, sok helyen kimosta őket a föld. Az Omszki-tónál szépen megcsinálták az utakat, de a játszótér környékén a játszóházig annyira kátyús, hogy rollerrel nem is lehet rajta menni.” Többen panaszolják, hogy nincs a városban szabadulószoba és lézerpark, de megoldást is javasolnak a problémára, Csanád szerint „az Omszki-tó közelében vannak azok a nagy sárga épületek, amiben, ha jól tudom, nincsen semmi, ott ki lehetne alakítani egy lézerharcteret.”

A cikk a Budakalászi Hírmondó májusi számában jelent meg.