Budakalász ritka régészeti kincsei 4. – Vaskor
2019. január 07.
szakértőnk: dr. Ottományi Katalin, Phd. régész
Városunk értékes leletekben gazdag, ezért sorozatunkban az eddig fellelt, helyi régészeti emléket mutatjuk be. A vaskor bemutatása következik.
Vaskor (Kr. e. 8/7. század – 1. század vége)
A kora vaskori népesség, a szkíta népcsoportok és a dunántúli Hallstatt-kultúra emberei a vas feldolgozásának tudományával új korszakot nyitottak a Kárpát-medence történetében. Eleinte ékszereket, fegyvereket készítettek, majd a korszak második felében már szerszámok nyersanyagaként is felhasználták a vasat.
Kora vaskori település Budakalász észalnyugati szélén, a Barát patak északi partján, két helyen figyelhető meg (Pomázi út, Prekobrdo). A Pomázi úton egymás után bronzkori, kora vaskori és kelta népesség telepnyomai mutathatók ki. Itt kisebb ásatás is folyt, behúzott peremű tálak, kannelurás díszítésű, grafitos anyagú edények töredékei kerültek elő. A másik helyen csak kora vaskori, egyrétegű telepről van szó.
A korszak temetkezését csak egy helyen sikerült megtalálni. A Luppa csárdai rézkori temető szélén két vaskori urnasír is előkerült gazdag kerámia melléklettel. A viselet ékszereit is megtaláljuk a sírokban, pl. bronz karperec, ívfibula, gyöngyök.
A késő vaskorban már név szerint ismerjük az itt lakó népeket. Az időszámításunk előtti négy évszázadban a kelta eraviszkuszok laktak területünkön. Budakalászon csak település nyomokat tudunk kimutatni, temetkezés eddig nem került elő. A már említett Pomázi út és a Tangazdaság területén bronzkori és kora vaskori telepek folytatásaként található kelta település. Itt a Tangazdaság mellett, az M0-ás útgyűrű építésekor, a hídpillérek helyén sikerült feltárni egy kisebb késő kelta településrészletet. Félig földbemélyített lakóházak, kemencés műhelyek s mély méhkas alakú tárolóvermek tartoztak e telephez. Jellegzetes kerámiájukat szürke, simított felületű edények (duzzadt peremű tálak, S profilú tálak), tojás alakú nagy edények s fazekak alkotják, gyakran besimított hullámvonallal díszítve. Kézzel formált kónikus csészék s plasztikus díszítésű nagy fazekak tartoznak még leletanyagukhoz. A római kerámia hiánya jelzi, hogy a provincia létrehozását már nem érte meg.
A harmadik helyen, a Barát patak keleti partján fekvő Dolinán mindössze néhány, jellegtelen bronzkori és kora vaskori cserép került elő. A késő kelta, korongolt szürke és a piros, fehér festett sávos edénytöredékek valamint a dák jellegű fülescsésze jelzi, hogy az itt kialakuló későbbi villagazdaság kelta alapokra épült s annak folytatásaként jött létre.