Budakalász természeti kincsei a magyar gurgolyától az ártéri erdőig

2023. október 27.

A természetvédelem kapcsán távoli és globális veszélyekről szoktunk beszélni, idetelepülő gyárakról, politikai döntésekről, de a saját felelősségünkről ritkán. Hány olyan háztartásban jártunk már, ahol a kommunális kukába senki se dobja bele a tejes dobozt? Kiállunk a pandákért, megvédjük a bálnákat, az amerikai mamutfenyőket, aggódunk a Golf-áramlat miatt, de hogy a házunk mellett, az utca végén pontosan mik az égető természetvédelmi kérdések, arról a legtöbbünknek fogalma sincs. Inkább egy flamingó, mint egy kerti geze, aminek a nevét se hallottuk, pedig ott repdes a Duna-parton és maradna is, ha a Natura 2000-es, dús ártéri erdőt nem váltaná a vágott gyep, a térkő és a sólyapályák. Elkísértük egy útjára Fehér Balázst, a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őrét, aki az Ezüstkevély lábánál és a Duna-parton beszélt nekünk a napi munkájáról és a monitor helyett az ablakunkból látható természet állapotáról.

A Monalovácz hegy és az Ezüstkevély között, Üröm és Budakalász határában, új lakóházak mellett szálltunk ki a zöld terepjáróból. Balázs lassan tíz éve természetvédelmi őr ugyanezen a területen, irodai tennivalói mellett a terepmunka teszi ki a munkaidejét, amit hatalmas területen, többek között Budakalász környezetében is végez. Mint mesélte, látványos ütemben épültek be természetvédelmi területek határában található zöldterületek, például Sadove utolsó utcája Budakalász külterületével és egyben természetvédelmi területtel határos, így a legnagyobb kihívást az emberek közelsége okozza. A kertes házakat tulajdonosaik gondosan körbekerítik, érthető módon mindenki óvja a magántulajdona összes négyzetméterét, de az erdőt, ami szintén valakinek a tulajdonában áll, gyakran nem tartják tiszteletben. Hasonló területeken általános, hogy a természet szomszédságába költöző emberek a fák között parkolnak, például a Pilisi Parkerdő területén. A fák közé érve Balázs elsőként a szárazságra hívta fel a figyelmem. Mint mondta, a cserjék levelein ő is látja a vízhiányt, de egy gyakorlott erdész a fákra nézve is sorolná az árulkodó jeleket. Magas keményfaligeterdőben az őshonos és a máshonnan megtelepülő invazív fafajok váltogatják egymást, a keréknyomban egy-egy kutyás futó haladt el mellettünk.

Látványos ütemben épülnek be természetvédelmi területek határában található zöldterületek.

A természetvédelmi őr a terepre bejelentés után is érkezhet, illetve folyamatosan járják a területüket. Egy-két őrre hatalmas terület esik, így a kevésbé problémás részeken ritkábban fordul meg Balázs, de a Kevély környékén például a terepmotorosok miatt gyakran jár. Az agglomerációban élők könnyebben megengedhetik maguknak, hogy terepmotorokat tartsanak, ha pedig megvásárolják őket, használni is akarják, de ezzel jellemzően iszonyatos mértékben károsítják a természetet. Egy dolomit sziklagyepen a terepmotor kereke a vékony talajréteget pillanatok alatt lehordja, pedig egy ilyen területen egy négyzetméteren hihetetlen fajgazdagság figyelhető meg, ráadásul általában védett fajok összetételében. A túraútvonalakon a gyalogos túrázók minimális mértékben zavarják csak a természetet. A Budai-hegység, a Pilis és a Visegrádi-hegység egyaránt alaposan be van hálózva kijelölt túraútvonalakkal, tehát semmi szükségünk sincsen arra, hogy letérjünk az ösvényekről.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park adatbázist vezet a különböző védett fajok előfordulásáról. Balázs gyakran keres fel olyan területeket, ahol bizonyos védett fajok előfordulását feltételezi, azonban az adatbázisban nem talál adatot róla, így folyamatosan frissülő tudástár áll a rendelkezésére.

Létezik egy faj, ami a Kevélyek környezetében él, de csak az országban és azon belül is csupán pár helyen található meg. Ez a magyar gurgolya, ami egy másik földtörténeti korból maradt itt, ezért kifejezetten értékes, meglehet, a kaporra hasonlít, nem különösebben szép, és nem is gyógynövény.

A különböző természetvédelmi területek gyakran fedik egymást. Országos szinten a Nemzeti Park a legnagyobb védett terület, annál kisebb a tájvédelmi körzet és a természetvédelmi terület a legkisebb, legkoncentráltabb egység. A Natura 2000-es védettség alatt álló területek gyakran egybeesnek az országos védettségű területekkel, de mint a budakalászi Duna-part ártéri erdeje, gyakran olyan területekre is kiterjednek, amik korábban nem estek országos védelem alá.

Fehér Balázs, a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre

Balázs aznapi terepbejárásának másik helyszíne a budakalászi Duna-part volt. Az ártéri erdők különlegesen értékes területek, főleg azért, mert Magyarországon a nagyobb folyók melletti ártéri erdők nagy százalékban megszűntek. A folyókhoz közel építették meg a töltéseket, így leszűkült a hullámtéri erdők élettere, fasorok lettek belőlük vagy a korábbi vizes élőhelyek egyszerűen csak beépültek. Töltések közé szorított kis fás szigetekről beszélhetünk csak, így településünk határában található ártéri erdő különlegesen fontos. Országos szinten nagyobb kiterjedésű értéri erdőket könnyű felsorolni. A Szigetközben, Gemencben és a Felső-Tisza vidéki Lónyai erdőn kívül nincs nagyobb összefüggő ártéri puhafa ligeterdő az országban. A pilisi erdős területekkel ellentétben az ártéri puhafa ligeterdőben jellemzően nincs vágásos vagy szálaló gazdálkodás, tehát nincs faanyagtermelés ezeknek az erdőknek a gazdálkodási tervében, maximum a turistautat vagy kerékpárutat veszélyeztető fákat vágják ki, de a faanyaggal gazdasági szempontból nem számolnak. Ennek egyik oka az, hogy sokszor vízben állnak a fák, másrészt a puhafák kevésbé értékesek, így az erdészek könnyebben kiengedik a kezükből ezeket az erdőket.

Ezzel szemben a budakalászi Duna-parton lépten-nyomon a meder kisajátításának példáiba botlunk. Ahol egykor fák álltak, ott sok esetben nyírott gyep vagy lebetonozott sólyapálya van, de találunk térköves és betonos parkolókat egyaránt a Natura 2000-es védelem alatt álló területen. Az házakat elhagyva Balázs az erdő fafajainak gyors átalakulására hívta fel a figyelmem. Az inváziós növényfajoknak lassan átadják a helyüket az őshonos fajok. A fiatal fák természetes újulata között nem találunk őshonos fákat, például vénic szilt, hanem a kerékpárút két oldalát is zöld— és ezüstjuharok, amerikai kőrisek kísérik, őshonosok közül néhány elöregedett fűzfát látni csak.

A budakalászi Duna-parton lépten-nyomon a meder kisajátításának példáiba botlunk.

A kerékpárút alatt több átereszen keresztül magasabb vízállásnál is átfolyik a víz, megvalósul az időszakos elöntés, de évente előfordul, hogy a bicikliutat is le kell zárni. Természetvédelmi szempontból az elöntés nagyon fontos, ez is hozzátartozik az ártéri erdők életéhez. Az avaron bőven találunk halott fákat, amik természetvédelmi szempontból különösen fontosak és gyakran uszadékfák. A még álló halott fáknak kulcsszerepük van az erdő életében, hiszen számos ritka rovarfaj nélkülözhetetlen élőhelyei, illetve sok madár költőhelye az odúkkal felefúrt halott fatörzs. Érdemes abba is belegondolnunk, hogy a környezetünkben hány olyan fát tudunk mondani, ami nem fiatal, elfér a törzsében egy odú. Apropó, odúk; itt a mesterséges odúk kitakarításának ideje, ugyanis költési idő után sokban marad halott fióka vagy a madarak által belehordott moha és egyéb anyagok vannak benne, amiben remekül áttelelnek a paraziták. Ha sok halott fa lenne, ez sem okozna problémát, hiszen bőven akadna költőhely.

Balázs ez alatt a pár óra alatt is bőven talált szabálytalan eseteket, mint a terület kisajátítása, lebetonozása, fakivágás, erdő szélében való parkolás. Ha bármi aggályosat tapasztalunk, bárki tehet bejelentést a dinpi@dinpi.hu emailcímen.

Urbán Ákos

Az írás megjelent a Budakalászi Hírmondó októberi számában.

Fotók: Hartl-Nagy Tamás