Budakalászi cserkészek Nyugat-Virginiában
2019. szeptember 26.
A budakalászi Szent István Cserkészcsapat nyári útibeszámolóját olvashatjuk.
Idén nyáron került megrendezésre a 24. Cserkész Világtalálkozó az Egyesült Államokban, Nyugat-Virginiában. A budakalászi Szent István Cserkészcsapatból kilencen vehettünk részt a 270 fős magyar delegáció tagjaiként a rendezvényen.
Az esemény célja az volt, hogy a világ minden tájáról érkező cserkészeknek és kultúráiknak találkozási lehetőséget biztosítson, hogy együtt ünnepelhessük sokszínű, de mégis egységes cserkészetünket, és olyan élményekkel térjünk haza, ami az itthoni nevelő munkánkhoz sok új ötletet, motivációt tesz hozzá a továbbiakban.
A találkozóra a készülődést a legtöbben egy évvel, de nagyon sokan évekkel az utazás előtt megkezdtük. Ez a felkészülés leginkább csapatépítő hétvégékből állt, hiszen a Magyar Dzsembori Csapat is az ország különböző pontjairól lett összeválogatva, de a csapatvezetőség tagjai sokat foglalkoztak például az utazás részleteinek kidolgozásával, a csapat pénzügyeivel és arculatával, megjelenésével, illetve a magyar kultúrát bemutató kiállítás összeállításával is.
A rendezvény hivatalosan tizenkét napig tartott, ezt az időt egy óriási cserkészparkban 150 másik nemzettel együtt töltöttük el. A napjaink különböző fakultatív programokkal teltek. Választhattunk különböző sportprogramok közül, mint a rafting vagy a mountain bike, de végig járhattunk kiállításokat is, amik vagy a különböző nemzetekről szóltak, vagy olyan témákat érintettek, mint a fenntarthatóság és napjaink környezetvédelmi aktualitásai.
Esténként a tábor boltjából választott alapanyagokból vacsorát főztünk, és azt általában valamelyik szomszédunkkal megosztva fogyasztottuk el. Ezek a más nemzetekkel közös vacsorák nagyon jó hangulatban teltek, és jó alkalmak voltak ismerkedésre, ami a találkozó alapvető céljai közé tartozott.
A tizenkét nap alatt az összes résztvevő – azaz negyvenezer ember – összesen háromszor gyűlt össze, ezek a nyitó – és a záróceremónia, valamint egy Unity Show nevű ünnepség voltak. Ezeken jobban megismerhettük a szervező országok (az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó és Kanada) cserkészetét, illetve olyan hírességek léptek színpadra, mint Bear Grylls, a Broadway énekesei vagy a Pentatonix együttes. Köszönhetően a szervezőknek, a záróceremónia -többek között- egy igazán látványos tűzijátékkal is elkápráztatta a táborozókat, így méltó lezárása volt ott töltött napjainknak.
A Magyar Csapat tagjaiként a találkozót követően még lehetőségünk volt az Egyesült Államok vagy Kanada különböző nagyvárosait, nemzeti parkjait bejárni. Ezek öt-tíz napos, fakultatív programok voltak a magyar delegáció vezetőinek szervezésében.
Ha megkérdeznék tőlem, miről szólt a Világtalálkozó, azt hiszem azt mondanám, hogy rengeteg találkozásról, megdöbbenésekről, saját korlátaink megismeréséről, hasonlóságokról és különbségekről, ebből adódóan toleranciáról, az ételek sokszínűségéről, az érzésről, hogy a tömeg tagjai vagyunk és az érzésről, hogy cserkésznek lenni jó.