Citerás is lehet rocksztár

2025. május 26.

A budakalászi zeneiskolában (KAMI) egyre népszerűbb a citera szak. Az iskolákban szájról szájra terjed a hír, hogy citerán játszani menő, az órákon pedig nagyon jó a hangulat. Jelentős szerepe van ebben Dömény Krisztián Junior Príma díjas és Mester-M díjas citeraművésznek, aki felhívja a figyelmet arra, mire is képes ez a csodálatos hangszer. A népi dallamok mellett egy looper segítségével újraértelmezi rajta 2Pac, 50cent, DESH és Azahriah számait is.

Fotó: Ártemiszfotó

Mikor kezdtél el hangszeren tanulni?

Először zongorázni kezdtem, de hamar abbahagytam, mert elment az iskolából a szeretett tanárom. Utána kis ideig trombitáltam is, de miután fél évig szenvedtem a Kis karácsony nagy karácsonnyal, sikerélmények hiányában azt is hamar abbahagytam. A zeneórák helyett inkább elmentem focizni.

Most mégsem a stadionok lelátóin szurkolunk Neked, hanem a koncertjeiden ringatózunk és az interneten hallatjuk a zenédet.

13 évesen jött a citera, ami mindent vitt. Először a nővérem, Zsófi kezdett el játszani rajta, így ismertem meg és kezdtem el csodálni ezt a hangszert. Ő citerázott, én fociztam, majd cseréltünk; ő sikeres női focista, én pedig zenész lettem.

Fotó: Fügedi Zsófia

Mitől tudtad ezt a hangszert így megszeretni?

Dégen, egy kis faluban nőttem fel, ahol iskolás szakkört tartott Nagy László, az első mesterem. Látszott rajta, hogy élvezi a zenélést, a hangszert és ezt a lelkesedését át is tudta adni a tanítványainak. Hamar el is döntöttem, hogy zenész akarok lenni, így a középiskolát már Székesfehérváron, a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnáziumban kezdtem el. Szerencsésnek érzem magam, mert a pályámat nagyon meghatározó tanárok egyengették. A középiskolában Varró János citerás mélyítette el bennem a hangszer iránti rajongásomat és Bornemissza Larissza pedig a zongorát szerettette meg velem. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is a legjobbaktól tanulhattam. Olyan inspiráló példaképek voltam előttem, mint Balogh Sándor, Bolya Mátyás és Berta Alexandra, ami jelentősen közrejátszott abban, hogy a zenész szakmában maradtam.

Mikor kezdtél el tanítani?

19 évesen kezdtem el a Zeneakadémiát, akkor kerestek Szentendrén citeratanárt iskolai szakkörre. Az a szakkör pár éven belül kinőtte magát, Lázár Enikő kollégámmal beindítottuk Szentendrén a citerás életet. Rengeteg gyerek járt hozzánk zenélni. A helyi Vujicsics Tihamér Alapfokú Művészeti Iskola felfigyelt a kezdeményezés sikerességére és meghívtak a zeneiskolába is tanítani, én pedig örömmel éltem a lehetőséggel. Később a kalászi zeneiskola igazgatója, Hermeszné Uracs Mónika is megkeresett, hogy tanítsak én is a citera szakon.

Mit jelent számodra a népzene?

A népzene közös nyelvünk, hiszen a dalok a közös dolgainkról szólnak, mindenki számára van mondanivalójuk, olyan érzésekről beszélnek, amiket mind megtapasztalunk, olyan helyszínek szerepelnek bennük (Badacsony, Tokaj, Debrecen, stb.), amiket mind jól ismerünk. Rendszeresen kísérek citerán egy népdalkört Gyöngyöstarjánon. Örök emlék nekem, amikor egy fellépés után az egyik énekesnél szálltam meg és este elővettünk egy daloskönyvet, amiből napfelkeltéig énekeltünk. A népzene egy közösségi élmény.

Fotó: FügediZsófia

Viszont nem csak népzenét játszol citerán.

Én előbb szerettem meg a citerát, mint a népzenét. Hozzám a rap sokkal közelebb állt. A citera nekem nem csak népi hangszer. A hegedűn is lehet játszani népi dallamokat, jazzt és klasszikust is. Ha más hangszerrel lehetsz rockszár, akkor citerán is. Az én misszióm az, hogy bemutassam, mit tud ez a hangszer. Van egy Tik-tok csatornám, ahol rap számokat ültetek át citerára egy elektronikus eszköz, a looper segítségével. Meglepett, hogy nagyon sokan követik és szeretik, amit ott csinálok. Szerintem erre a népzenész is büszke, hogy egy népi hangszer, ami a paraszti kultúrából jött, ilyen sokoldalú tud lenni és ekkora pályát tud befutni.

Milyen terveid vannak a hangszerrel?

A looper-citerázást és a rap feldolgozásokat mindenképpen folytatom. Emellett létrehoztunk egy duót Kardos-Horváth Jánossal Kaukázusi Fenyőkakas néven. Több fellépésünk is lesz a nyáron, ahol szintén használjuk majd a loopert. Ezt a két irányt tervezem jobban kibontani a tanítás mellett.

Fotó: Ártemiszfotó

Hogy érzed magad a zenetanításban?

Nekem a legfontosabb, hogy a zene örömét szerettessem meg a tanítványaimmal. A zenélés lélekmelengető tevékenység és ennek az lelkesedésnek az átadása fontosabb, mint a gyakorlatok. A tanítványaim örömmel alkotnak, szeretnek járni az órákra, ahol talán pont emiatt jó a légkör. Nagyon büszke vagyok a tanítványaimra, mert ahhoz, hogy haladjunk, nem csak a tanárra van szükség. 22 tanítványom van összesen jelenleg, akik között van 7 éves és 17 éves is. Egyik tanártársam, Töreki Bori, aki szintén akadémista lett, nálam kezdte tanulni a citerázást 8-9 évesen. Rá nagyon büszke vagyok, jó látni a folytatólagosságot, hogy ezt az értéket tovább tudjuk adni.

A citeraórák mellett van egy improvizációs órád is, ami kuriózumnak számít Budakalászon.

Igen, ez egy szuper improvizációs csoport 9 zeneiskolás növendékkel. Az improvizáció egy kreatív óra, ahol megtanulnak a növendékek alkotni, összedolgozni egymással. Nagy álmom volt, hogy legyen egy ilyen csoportom. Amikor felvetettem az igazgatónőnknek, Mónikának, nyitott ajtók fogadták az ötletet. Ezért is szeretem a kalászi zeneiskolát: igazán jó, innovatív, elfogadó és újító közösség.

Gulyás Rita

Kiemelt kép: Bodnár Dávid

Az interjú megjelent a Budakalászi Hírmondó májusi számában.