Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2021. október 15. péntek | Teréz napja

Hírek

 

Dr. Göbl Richárd polgármester ünnepi beszéde Szent István ünnepén

2021. augusztus 24.

Tisztelt Hölgyek és Urak, kedves gyermekeink, unokáink! Tisztelettel köszöntöm Önöket/ Benneteket államalapító szent királyunk és templomunk búcsújának ünnepén! Isten hozta Önöket/Titeket!

Augusztus 20-án Szent István királyra emlékezünk. E jeles nap ezred éves eseményeit Kós Károly történelmi regényének gondolataival idézem fel.

Sokáig forgatta, fontolgatta elméjében István úr, amíg Radla apát úrral megíratta a levelet szép, sárga pergamenre Szilveszternek, a római pápának. Az úrasszony, Gizella pedig takácsokat hozatott német földről meg hímes varráshoz értő asszonyokat, és éjjel-nappal szőtték és hímezték az oltári terítő ruhákat meg nehéz selyemből a miseruhákat és palástokat, asztalra való terítőket és teleszőtték aranyos és ezüstös virágokkal és gyümölcsökkel, és szenteket írtak beléjük meg Krisztus képét és csudálatos állatokat, kivált oroszlánokat. Így szolgálta az Urat bajor Gizella.

Szüret tájékán került haza Rómából az apát úr. A pápa úr az ő kedves fiának minden jót kíván, imádkozik érte és áldását küldi eddig való munkájára. És bizonyára Isten akarata, hogy Istvánt, aki igazi királya országának, minden ország világ is igazi királynak tudja, lássa és ösmerje meg. Az ország első püspöke tehát kenje szent olajjal királlyá István urat, és tegye fejére ennek jeléül a pápa által megáldott koronát. És azon túl ne a maga akaratából, de a Szentatya parancsából tartsa kezében a keresztet, annak jeléül, hogy a magyarok királya az egyház igazi apostola.

A szertartáson az érsek István elé lépett, és megmártotta két ujját az aranytálban és szentelt olajjal megkente István homlokát. Aztán az oltárról elvette a királyi koronát és felmutatta. Az érsek István fejére tette a koronát, József barát kezébe adta a keresztet.

„ Aztán István felállott, és felállott Gizella is. Az érsek és a püspök kezén vezetve felléptek az oltár grádicsára, megfordultak, és megállottak egymás mellett. És ekkor Domonkos érsek latinul mondta: Ecce Rex, Ecce Regina. Imhol a király, ímhol a királyné!”

Tisztelt Vendégeink, valahogy így történhetett!

István anyja által beleoltott hivatásérzetből, természetes ösztöneinek legyőzésével alkotta meg nagy művét, hogy küldetését, a magyar állam megteremtését, a nemzet egységesítését végre hajthassa. Azokat kell fegyverrel leigáznia, akikhez a szíve húz, azoknak az idegen lovagoknak fegyvereivel, akikkel érzelmileg nincs közössége.

Szent István ország építő államférfivé vált, aki a különböző, nagyrészt fajilag és nyelvileg is különböző törzsek konglomerátumából megteremtette az egységes magyar nemzetet, és egyhatalmi szervezetbe összefoglalta Magyarországot.

Istenbe vetett rendíthetetlen hite adta az egyház iránti szeretetét. Döntéseit lelki vezetőinek tanácsát kikérve hozta meg. Magára nézve kötelezőnek érezte, és tetteivel érvényesítette azt a figyelmeztetést, amelyet az egyház adott útravalóul neki:

Nagydolgot cselekedhetsz magadnak és maradékaidnak, és nagydolgot az Úr Jézus Krisztusnak, aki a kereszten halt meg, pedig az Istennek fia volt. Te arra vagy választva, hogy országot építs! De örökké való hatalom a földön egy van: a keresztre feszített Krisztus szentegyháza. És annak éles kardja a császár.

Tisztelt Ünneplők!

Az évfordulóknak titokzatos jelentése van. Emlékeztetésre küldetnek és visszaintenek a föld egykori jövevényeire, akikre nemcsak a maguk mulandó órájának volt szüksége. Az idők megismétlődnek, a kimagasló emberek nem ismétlődnek meg. De azért a megismétlődő időkben mégis jelen vannak, azok számára, akik a rejtélyes összefüggések szemhatárát látják, azok számára, akik tudják, hogy az évfordulók titokzatos eljövetelek. Isten küldi azokat, mindig akkor, mikor a tévelygő embernek, avagy az emberiségnek szüksége van, hogy emlékezzék és megmentse önmagát.” Írja Tormay Cécile.

Ezek a gondolatok, amelyeket az író nagyság papírra vetett talán soha sem voltak ennyire aktuálisak, mint jelen világunkban.

Magyarként élni a világban nehéz, nem másolható lét. Magyarnak születtünk, identitásunkat génjeinkben hordozzuk. Szent István magyarjának lenni még nehezebb feladat. Ezred éve Európa nyugati része tanított, majd ezer éven át a tanultakkal, vérünkkel védelmeztük Európát. Ma is Európa védő pajzsa vagyunk. Ma már a kerítés önmagában nem elegendő védelem, a kard pedig a múlté. Igazi védelmet csak ezer éve Istenbe vetett hitre alapozott erkölcsiségünk adhat nekünk, amellyel nem csak magunkat, de Európát is meg kell tudjuk védeni.

Most ismét rajtunk a sor. Minket magyarokat nagy munkára hívott meg az Úristen, küldetéssel bízott meg minket. Őseinkhez méltó feladat ez: nem csak magunkat, de Európát, a kétezer éves keresztény-zsidó kultúrát, erkölcsiséget is védelmeznünk kell. Szent Istvánnak nem a hazát árulókkal, hanem saját ősi hagyatékukat védelmezőivel szemben kellett megvédenie országát.

Ma olykor a nemzeti létet, a hazát árulókkal, az Úristenbe vetett hitet gyalázókkal kell szembe szállnunk. A kardot ma a keresztre kell cseréljük. Szent királyunk nem hagyott azonban segítség nélkül minket. A Szűzanya oltalmába ajánlva országunkat, rajta keresztül ma is itt van velünk. A mi fegyverünk a múltuk: az árpádházi szentek, Rákóczi, Kossuth, Mindszenty, az 56–os hősök. Az ő kereszthordozásuk ad erőt küzdelmünkhöz.

Tisztelt Ünneplők!

Szégyenkezve ugyan, de be kell vallanunk, hogy a fentiekből sokat felejtettünk. Szent István királyunk alapította Nagymagyarország területeinek jelentős részét elvesztettük, nem voltunk jó gazdái a ránk bízott javaknak. Ezeréves erkölcsi tartásunkat azonban mind máig megőriztük. Titus Livius, az ókori Róma történetírója vetette papírra: Homines in regis mores se formant; Az emberek királyuk erkölcseihez igazodnak. Ez ránk, magyarokra máig igaz.

E jeles nap alkalom arra, hogy agytekervényeink labirintusaiból ismét előhívjuk a korábban megtanultakat, hogy ez által megavult tudásunkat felfrissítsük. Az ünnep alkalom arra is, hogy imáinkkal újra szentjeink és a Magyarok Nagyasszonya felé forduljunk.

Szabó Dániel piarista atya gondolatit idézve: Isten arra hív bennünket, hogy keresztényként viseljünk gondot a világ sorsára. A politika, a társadalmi felelősségvállalás, a természetvédelem vagy teremtésvédelem nem mellékes teendők, hanem lényegi kötelességünk, mert Isten ránk, az emberek gondjaira bízta a világot, és ezáltal meghívott bennünket arra, hogy annak megújításában részünk legyen.

Tisztelt Ünneplők!

A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha ezt a tartozását ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet – írja Jókai Anna.

Minket a múltunk, szent királyunk hagyatéka ma követelésre int, mert bizony ma a szép szó nem mindig elegendő. Talán soha még ekkora szüksége nem volt magyarságunknak az Istenanyai pártfogásra, mint ma. Bár viharos történelmi századaink számszerűleg tizedelték nemzetünket, abból talpra tudtunk állni. Ma ősi, alapvető erkölcsi értékeinket próbálják megsemmisíteni, sárba tiporni. Napjainkban Európa indított támadást szent királyunk által ránk, magyarokra hagyományozott ősi erkölcsi értékeink ellen.

Megtámadták Alaptörvényünk rögzített evidenciáját, azt kifogásolva, hogy mi hívő konzervatív gondolkodásúak ragaszkodunk teremtett világunk alapértékeihez, amely szerint a családban az anya nő, az apa férfi. Ezzel túllépve emberi mivoltunk hatáskörét, ők maguk is teremteni készülnek. Ha művük bevégeztetik, abból a helyzetből felállni önerőből már nem leszünk képesek. Most kell tehát hallatni a szavunkat, most kell kiverekedjük az igazunkat. Tehát, ma is – mint ezer éven át- ragaszkodunk a Teremtés könyvében leírtakhoz:

Isten képmására teremtette őt (az embert), férfinak és nőnek teremtette őket. Isten látta, hogy nagy jó mindaz, amit alkotott.

Szent István királyi Intelmek a fentiekkel teljes összhangban szó szerint így kezdődik: „Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett, s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény élteti s tarja fenn.

Tehát ismét nagy feladat előtt állunk, nem csak magunkat, de Európát is védelmeznünk kell! Jól jön most II. János Pál pápa bíztatása. A szentatya így fogalmazott: „Természetesen az üzenetet, melyet a kereszt közvetít számunkra, nem könnyű megérteni a mi korunkban, amikor az anyagi jólét és a kényelem az elsődleges érték. De ti ne féljetek minden körülmények között hirdetni a kereszt evangéliumát! Ne féljetek szembe menni az árral!

Mi magyarok történelmünk viharos századai során mindig ezt tettük, nem féltünk, nem szállt inunkba a bátorság akkor sem, amikor világhatalommal álltunk szemben nem is egyszer.

Ahogy Kós Károly írja: „Harcoltunk, tusakodtunk mindig-mindig. És lám, mégis megmaradtunk és együtt vagyunk újra, hogy kidőlt a mi keresztünk, hogy temetünk valakit magunk közül. Mert ilyenkor tudjuk, hogy a jövendőnk is csak, miként a múltunk is: harc, örök tusakodás, és tudjuk, hogy fogjuk állani ezt a harcot, mert, hogy ez az élet, a mi egy örök életünk. Meghalványodott a jelen, fényesedett és élet szállott a múltba, és a kettő összekeveredett, összefolyt egy egésszé: láttuk, hallottuk, éltük a históriát.

Tisztelt Ünneplők!

Ahogy mai világunkban, ezer éve sem adták ingyen az érdemeket. Azokért akkor is keményen meg kellett dolgozni, annak, akkor is súlyos ára volt. Ez a teher élete nyomán folyamatosan nehezedett szent királyunk vállára. Halálos ágyán így szólott:

„…. megfáradtam, mert nehéz volt az építés, akit reám parancsoltál, Uram, s iszonyú. Véres építést parancsoltál nekem, Úristen, s én nem irgalmazhattam, s Te se irgalmaztál nekem, Istenem. Koppánynak halni kellett, s Ajtonynak, Tonuzobának is, s az utolsó Vazul volt, s ez volt a legnehezebb, Uram. De én a gyermekeket adtam, s Imre volt az utolsó. S az volt a legnehezebb terű, Uram, amit reám tettél. S mindent Te parancsoltál.”

Tisztelt Ünneplők!

István király, a szent, az ország gyarapító Jobbja intésre emelkedett mindnyájunk felé. Ő is elvesztette fiát, de nemzete megmaradt, és naggyá lett.

Ez a mondat Kállay Miklós egykori miniszterelnök 1942. augusztus 20-i rádiószózatából való, amelyet a kormányzó-helyettes Horthy István hősi halálakor intézett a nemzethez. A Szent Jobb ma délután is a magasba fog emelkedni, hogy lelkiismeret vizsgáltra hívjon minket, magyarokat. Ma már nemcsak nemzetünk keresztény hagyománya, hanem a teremtett világ ősi értékeinek megvédésére szólít fel minket.

„A mi országunk nehéz szeglete a világnak, és emberemlékezet óta mindig csatáznak érte a kelő nap és a nyugvó nap népei. Itt csap össze keletnek és nyugatnak örök forgószele és minden népet hamarsággal elsöpört innen. Senki birodalma sem volt itt maradandó. Csak a magyarok népe állt meg e földön kimozdíthatatlanul és magányosan, véresen is megáll majd helyén, míg lesz, aki meghaljon érte. És lesz!”

Budakalász, 2021. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén.