Dr. Kulin Sándor 90 éves, Isten éltesse!

2020. január 22.

Dr. Kulin Sándor január 17-én töltötte be 90. életévét. Születésnapja alkalmából dr. Göbl Richárd és Forián-Szabó Gergely otthonában köszöntötték városunk egykori polgármesterét. Néhány éve a „Budakalász Díszpolgára” kitüntető címmel is elismerték munkásságát, az akkor készült életmű-interjút ismét közzétesszük.

 „Hívő emberként tudom, hogy Isten irányította az életemet”

2015-ben, a Képviselő-testület döntése alapján, a „Budakalász Díszpolgára” kitüntető címet id. Dr. Kulin Sándor, városunk korábbi polgármestere vehette át.

Szentistvántelepen kezdtem meg iskolai tanulmányaimat, az Állami Elemi Népi Iskolában 1936-ban, akkor még Pomázhoz tartozott ez a terület. Csak később, 1948-ban került Budakalászhoz a településrész. A Pomáz külterületéhez tartozó iskolából 1940-ben a budapesti Református Gimnáziumba, a Lónyai utcai intézménybe kerültem. A háború közbeszólt, így tanulmányaim megszakadtak, csak 1949-ben volt lehetőségem leérettségizni, a bizonyítványom kitűnő lett. Az eltelt évek alatt folyamatosan alakult ki érdeklődésem az orvoslás iránt. Az egyetemen nem volt titok, hogy értelmiségi, vallásos családból származom, ami nem volt jó ajánlólevél akkor, így nem is vettek fel. Munkával és a katonaságnál töltöttem a következő éveket. Célomat nem adtam fel, katonai szolgálatom alatt is beadtam a jelentkezésemet az Orvostudományi Egyetemre, ahová az addig eltöltött katonai szolgálatnak köszönhetően felvettek 1953-ban. Orvosi diplomámat Summa Cum Laude végeztem és 1959-ben vehettem át. Mindenki tudja, hogy ez az időszak őrzi a XX. századi Magyarország egyik legsötétebb eseményét, az 1956-os forradalmat. Negyedéves orvostanhallgatóként én is kivettem a részem a történésekből. Mentősként dolgoztam a Sport Kórház szükség- és segélyosztályán, ahol betegeket ápoltunk. A pesti klinikákról – amik folyamatosan a  harcok kereszttűzében álltak – átszállítottuk a sérülteket a Sport Kórházba, ahol gondoskodtunk további gyógyításukról. Az ’56-os ténykedésemért szigorú rektori megrovást és végső figyelmeztetést kaptam, ami azt jelentette, hogy nem dolgozhattam a Tudományos Diákkörben és budapesti állásra nem pályázhattam, annak ellenére sem, hogy két klinikára is hívtak dolgozni. Így kerültem Nagykőrösre.

Meséljen egy kicsit az itt eltöltött időről, hogy indult el az orvosi pályafutása?

A településen akkor egy kisvárosi kórház működött, ahol a belgyógyászaton segédorvosként dolgoztam. A kialakult orvoshiány miatt két háziorvosi körzetet is elláttam. Egy évvel később feleségül vettem Balogh Terézt, aki akkor műtősként dolgozott a klinikán. Első gyermekünk betegsége és tragédiája kapcsán feleségem is súlyos állapotba került, amiből sikerült felépülnie. Első, életben maradt gyermekünk 1963-ban, második ’64-ben és a harmadik ’69-ben született. Néhány év múlva körzeti és sportorvosként praktizáltam, szép lassan bekapcsolódtam a város közéletébe is. 1973-ban jelöltek az 57 tagú Városi Tanácsba, nagyon meglepett a felkérés. Volt katonatársam, Takács Jenő volt az akkori pártfőtitkár, akivel megegyeztem abban, hogy csak tisztán szakmai munkát látok el, így az Egészségügyi Bizottságnak lettem az elnöke. 1981-ben a nagykőrösi kórházat összevonás fenyegette a szolnoki klinikával. Ezt nem nézhettem tétlenül, az akkori megyei vezetés véleményemet nem tolerálta, a tanácsban mondott szónoklatomat ugyan konfliktusok árán, de a Magyar Rádióban is hallani lehetett. Nem kívánatos ember lettem a testületben, az emberek között viszont megnőtt a tekintélyem. A ’80-as évek második felében új szelek fújtak. 1988-ban megalakult a Magyar Demokrata Fórum. Az MDF helyi szervezetének elnöke lettem Nagykőrösön és a választókörzetében, majd országgyűlési képviselővé választottak.

Később, Nagykőrös városának testülete Pro Urbe Emlékéremmel is ki tüntette. Mit jelentett ez az elismerés akkor Önnek?

Sikerült a nagykőrösi kórház rekonstrukciójára egy jelentős, több százmilliós összeget szereznem. Örültem, hogy tehettem a város fejlődése érdekében. Országgyűlési képviselőként is végeztem a feladatom, az Egészségügyi Bizottságban is, aminek később alelnöki tisztjét is betöltöttem. Nagy megtiszteltetés volt a Magyar-Német és a Magyar-Finn Parlamenti Baráti Társaság tagjának lennem. Büszke vagyok ebből az időből arra, hogy az ellenzékben lévő Dr. Nádori Lászlóval összefogva kezdeményeztük, hogy a Társadalom Biztosítási költségvetés egy ezrelékét különítsék el egy alapítványnak, ami az ifjúsági és szabadidős sport számára pályázati lehetőségeket biztosít majd. Megkaptam a megbízást, hogy elnökként vezessem az alapítványt. Nagy öröm és eredmény volt, hogy az első évben 8000 pályázatot bírálhattunk el.

A kormányváltás után, addigi politikamentes munkám elismeréseként a bizottság tagja maradhattam és ekkor kaptam meg az állami elismerést is 1997-ben. Az élet visszahozott közben Budakalászra, Szentistvántelepre, ahol a barátom, az akkori polgármester, Harcsa Lajos felkért, hogy induljak az 1998-as választásokon. Kérésének eleget tettem, így lettem alpolgármester. Akkoriban kemény ellenzék működött a településen, Harcsa Lajos polgármester nehéz, küzdelmes éveket élt át, amikor azonban az adott szava visszavonására kérték, lemondott. Először megbízott vezetőként álltam a település élén, majd az időközi választásokon 2000-ben Budakalász polgármesterévé választottak. Ebből az időből, amit komoly, maradandó intézkedésnek tartok, az a Budakalászi Sportcsarnok megépítése volt, amihez állami támogatást kaptunk. Meg kell említenem – mert ide tartozik Harcsa Lajos polgármester lemondásának oka – a 11-es út túloldalán épült áruházlánc letelepedése. Ezt az ügyet felkarolva is sikerült köztes megoldást találnunk a problémára. A 11-es út feletti felüljáró megépítési költségeiből 50 %-ban vette ki a részét az áruházlánc, valamint minden közművel ellátva a felüljáró útját a Duna partig kiépítették.

2009-ben kapta meg a településen végzett munkája elismeréseként a Budakalászért Emlékérmet. Mit jelentett ez akkor önnek szülőhazájától?

Ennek az elismerésnek nagyon örültem, mert ez azt jelentette számomra, hogy minden korábbi támadás ellenére az idő igazolta döntéseimet, tetteimet és a közben megváltozott városvezetés is értékeli munkámat.

Budakalász életébe más vonalon is bekapcsolódtam, Nagykőrös után itt is presbiterré választottak, azon kívül a Budakalászi Jóléti Szolgálat ügyvezetőjeként is dolgozom.

Augusztus 20-tól pedig Budakalász Díszpolgára.

Nagyon örültem, de nem számítottam a díjra. Fontos megemlítenem, hogy hívő ember vagyok. Minden, amit elértem, nem a magam érdemének tudom, Isten irányította úgy az életemet, hogy olyan embereket adott mellém, akikkel a jóért összefogva eredményeket tudtunk felmutatni, a köz érdekében.

A jeles születésnapról németországi testvérvárosunk, Kalh am Main lapja is beszámolt.

Dr. Göbl Richárd és Forián-Szabó Gergely otthonában köszöntötték városunk egykori polgármesterét. Ajándékul egy Kulin Sándor fényképével ellátott egyedi készítésű díszbélyeget adtak át az ünnepeltnek a városvezetők.

Portréfotó: Orbán Gellért