„Egy kicsit ufók vagyunk”
2022. május 30.
A Budakalászi Műteremház a Műtermek éjszakája programsorozathoz kapcsolódva megnyitotta kapuit a budakalásziak előtt, akik a HÉV-en utazva minden nap láthatják a Sport utca 1 szám alatt álló házat; a BUM feliratú kádárkockát és az udvaron a furcsa hangszertokot.
Kukorelly Endre, József Attila díjas költő, író, újságíró nyitotta meg a Budakalászi Műteremház eseményét, ami után az érdeklődők bejárhatták a műtermeket és beszélgethettek a művészekkel.
Kukorelly Endre kapcsolódott az esemény címéhez, ami úgy hangzott, hogy a Művész sem ufó. A szentistvántelepi író beszédében kifejtette, hogy a művészek kicsit ufók, hiszen egyre inkább elszeparálódnak. A közoktatásból kikerült tinédzserek ízlése roppant konzervatív, 18. századi poétikát keresnek az alkotásokban, ahelyett, hogy a kortárs művészetek felől kezdenék a tanulást, ami számukra sokkal könnyebben befogadhatóbb lenne. Így viszont a fiatalok a régi műalkotások irányából értelmezik a mai alkotásokat, a nagy távolság áthidalása pedig általában nem sikerül. De a különböző művészeti ágakban alkotók egymást sem ismerik; egy író nem jár el a képzőművészek kiállítás megnyitóira, a képzőművészek pedig kerülik a felolvasóesteket. A művész tehát kicsit ufó és pontosan ezért Kukorelly Endre nagyra tartja a nyitott Műteremház alkalmát.
Az este Keszeg Nándor performanszművész előadásával folytatódott. Öltönyben egy kajakba ült, ami egy kis fém bográcstartóra felfüggesztett pezsgőnek szegeződött. Nándor a kajakban ülve kezével igyekezett közelebb húzni a kajakot a pezsgőhöz és eltörni azt. A nézők között állva Molnár Illés, budakalászi költő úgy próbálta megfejteni a performanszt, hogy a hajó névadása nem sikerült, a pezsgőt nem tudta eltörni a művész.
A megnyitó után aprósüteménnyel, üdítővel, borral és egy különlegesen finom zserbóval vendégelte meg az öt művész az érdeklődőket, majd a ház szobáiból kialakított műtermeket és benne az ingatlant bérlő művészeket ismerhettük meg az alkotások között. Veres Balázs szobrászművész betontárgyai a házba lépve jobb kéz felé az első két szobát foglalták el. Az eseményen részt vevő Csurgai Ferenc szobrászművész Veres Balázs figyelmét épp egy általa nem régiben felfedezett ragasztóra hívta fel ottjártamkor.
Szilágyi Csilla üvegművész műterme volt a következő állomás, ahol a legfelső polcokról is le kellett pakolni tárgyakat, hogy az érdeklődők a kezükbe vehessék a színes edényeket, betontalpú kristálypoharakat. A művész roppant közvetlen stílusában mesélt nekünk az alkotásról, munkáiról. Egy buborékokkal teli üvegtál különösen nagy figyelmet kapott, egyik látogató kapva az alkalmon, vásárlasi lehetőség után érdeklődött.
Szilágyi Csilla műtermével szemben Margit Zsófia festőművész akvarelljeit, kollázsait és olajképeit láthattuk. A festőművész különösen nagy hangsúlyt fektet a nehezen észrevehető dolgokra; elmesélése szerint egyik kiállításán egy falon több konnektort ábrázoló alkotása volt az egyik falon, amit a látogatók nem vettek észre. Margit Zsófiának különlegesen fontos a láthatatlan munka, amit például egy fotórealisztikus sárga pulóver megfestésével igyekszik a vászonra vinni.
Az utolsó teremben Mindák Gergely munkáit láthattuk. A teret uralta egy hatalmas olajkép, de a teremben alaposabban körbenézve érdekes tárgyakat fedezhettünk fel a falon, egy tévében pedig Keszeg Nándor performansza ment.