Egy társadalom embersége…

2022. november 24.

Az 1993. évi szociális törvény tervezett módosítása kapcsán hiába tiltakoztak és kértek egyeztetést a szakmai szervezetek. Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia társadalmi kérdésekkel foglalkozó – Caritas in Veritate Bizottsága elnöke szintén hiába fogalmazta meg a javaslatait:

Egy társadalom embersége leginkább azon mérhető le, hogyan bánik az időssel, a szegénnyel, a gyöngével, a beteggel. – (XVI. Benedek pápa)

A Parlament elé került az a törvényjavaslat, amely az 1993. évi szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló III. törvény 2. §-át módosítaná a következő módon:

„(1) Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.

(2) Ha az egyén a szociális biztonságának megteremtésére önhibáján kívül nem képes, abban – anyagi lehetősége és személyes képessége arányában – a hozzátartozó kötelessége segíteni.

(3) Ha az egyén megélhetése önmaga és a hozzátartozók által nem biztosítható, a lakóhelye szerinti települési önkormányzat gondoskodási kötelezettsége áll fenn.

(4) Az állami támogatásban részesülő karitatív szervezetek feladata a szociális biztonságban nem élők felkutatása és – erejükhöz mérten történő – segítése.

(5) Ha az egyén szociális biztonsága a (4) bekezdésben foglaltak ellenére nem teremthető meg, annak biztosítása az állam kötelezettsége.”

Természetesen igaz, hogy az egyén, a család, a település és a karitatív szervezetek is kötelesek minden tőlük telhetőt megtenni a beteg, bajba jutott vagy idős emberért. A Biblia is felszólítja az egyént, hogy tisztes munkával tartsa el magát (2Tessz 3,10), felszólítja a gyermeket, hogy gondoskodjék az idős vagy beteg szülőről (Sir 3,12–14), felszólítja az egyházi közösséget, hogy lehetősége szerint viselje gondját a közösség szegény, idős, beteg tagjainak (Iz 58,7; 2Kor 8–9; Gal 6,10; 1Tim 5,16).

A katolikus társadalmi tanítás a szubszidiaritás elvével pontosan azt fogalmazza meg, hogy amit a társadalomban egy alsóbb szint meg tud tenni a közjó érdekében, azt ne emeljék felsőbb szintre, hanem hagyják meg az alsóbb szint hatáskörében.

Ezeknek az alapelveknek az életre váltása azonban nagy körültekintést igényel. A szociális problémákat az egyén mentális helyzete, krízisállapot, szegénység vagy iskolázatlanság miatt igen gyakran nem tudja megoldani. Gondoljunk csak a szegregátumokban, állami gondoskodásban, mélyszegénységben felnőtt gyerekekre, a fogyatékos személyekre, idősekre.

A nyugati társadalmakban egyre inkább eltűntek a több generációs, egy otthonban élő családok. A legtöbb esetben csak akkor képes a család a rászoruló hozzátartozó rendszeres segítésére, ha kap olyan támogatást, hogy valaki otthon maradhasson a beteg, idős hozzátartozóval, vagy ha a család olyan jómódban él, hogy tudnak erre a célra ápoló személyzetet fizetni.

Az önkormányzatok is csak abban a mértékben vonhatóak be ebbe a felelősségi körbe, amilyen mértékben az állampolgárok által befizetett adóból részesülnek.

Kérjük a parlamenti képviselőket, hogy a törvény vagy a részletszabályok szövegébe fogalmazzák bele azokat a feltételeket, amelyeket az állam biztosít, hogy a családok, az önkormányzatok, a karitatív szervezetek megfelelhessenek a törvénytervezetben leírt kötelességüknek.

Kérjük, hogy az ágazati minisztérium egyeztessen a szociális szféra szakembereivel és a karitatív szervezetekkel. Kérjük, hogy a Magyarország Alaptörvényében megfogalmazott mondat – „Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét” – ne sérüljön a mostani, válságos időkben sem – fogalmazott Székely János szombathelyi megyéspüspök.

A rendszerváltás utáni években kisebb-nagyobb hibákkal, de alapvetően jól működő szociális ágazat épült ki és gondoskodott a hátrányos helyzetbe kerültek – egyedül élő idősek, értelmi- testi fogyatékosságban szenvedő gyermeket, hozzátartozót gondozó családok – támogatásáról.  A Szociális Törvényben meghatározott ellátások minimális szinten, de garantálták mindenki számára az emberhez méltó életet.

A szociális háló természeténél fogva nem lehet „gazdaságos”. Az elmúlt évtizedben mégis erre hivatkozva épült le az ellátórendszer. Az energia- és élelmiszerárak drasztikus növekedése és advent idején különösen fájó az az érzéketlenség, amit az állami szociális ellátások terén tapasztalhatunk. Nem magyarázat, hogy nincs rá fedezet, mert pénz arra van, amit fontosnak tartunk.

Az emberhez méltó lét mindenkinek jár. Ahogyan a Szentatya is nyilatkozott: egy társadalom minősége leginkább azon mérhető le, hogyan bánik az idősekkel, a szegénnyekkel, a gyöngékkel, a betegekkel. Miközben az EU erősítené az ellátórendszert, a Magyar Állam egyre kevésbé vállal felelősséget az elesettekért.

Az Országgyűlés többsége kedden megszavazta a javaslatot. A 160 oldalas salátatörvényben elbújtatott módosítás szerint az állam ezentúl csak végső esetben segítene a rászorulókon. Akkor, amikor már a család és az önkormányzat is kudarcot vallott.

A budakalászi képviselő-testület nemrég azért módosította a szociális rendeletét, hogy minél több budakalászi rászoruló segítséget kaphasson. Az erről szóló korábbi írásunkat itt olvashatják.                    

Foto: pixaby.com