Egyeztetés a DMRV Zrt. szakembereivel
2020. február 06.
Kapacitásának határára ért a budakalászi víz- és csatornahálózat
Február 5-én Nagel István alpolgármester, Péterffy Gábor kabinetvezető, valamint Fetterné Ferenczy Beatrix, a Városrendészeti és Környezetvédelmi Iroda vezetője a Dunamenti Regionális Vízmű (DMRV) főmérnökével, Farkas Zsuzsával és Balogh Zsolt műszaki vezérigazgató-helyettessel folytatott megbeszélést a Budakalászt érintő ivóvízminőség és csatornakapacitás, illetve a településen egyre gyakrabban bosszúságot okozó csőtörések kérdéseiről.
A hazai hálózatot globálisan is érintő probléma kialakulásának gyökerei az 1990-es évek elején keresendők. Az akkori személet szerint ugyanis a vízhez való hozzájutás alapvető emberi jog, ezért a törekvések elsősorban arra irányultak, hogy a lehető legolcsóbb a víz- és csatornadíj legyen. Ugyanakkor ahhoz, hogy a vezetékhálózat használható maradjon, és később is működjenek a víztermelő kutak, a vízdíjba beleszámították a várható pótlási, felújítási költségeket. Ekkor még az önkormányzatok szabták meg a tarifákat, ami így helyenként eltérő lehetett. A 2011-es víziközműtörvény kimondta, hogy a vízdíjakat legfeljebb 2,6 százalékkal lehet emelni. Két évvel később újabb politikai döntés született: 2013-ban a rezsicsökkentési törvény az összes lakossági víz- és csatornadíjat 10 százalékkal visszavágta, a vízszolgáltatók tarifáit pedig befagyasztotta. Ez a lépés gyakorlatilag azt jelentette, hogy a szolgáltatónak ma is a 2009-2010-es árszinten kell működnie, ugyanakkor fontos látni, hogy az aktuális átlagbér, villamosenergia-beszerzési árak, anyag- és technológia költségek már köszönőviszonyban sincsenek a tíz évvel ezelőtti árakkal.
Pótolni, felújítani viszont muszáj. Akkor is, ha nem kérhetnek érte pénzt, így viszont a víziközművek nagy része maradék forrásainak felélésére kényszerült – mondta Kurdi Viktor, a szakmai szövetség elnöke. Tavaly ősszel úgy fogalmazott, hogy egyre több cégnek jelent gondot az ellátásbiztonság garantálása, az elöregedő hálózat országszerte óriási probléma. Néhány héttel ezelőtt újabb segélykiáltást küldött a döntéshozók felé: „Már nem boncolgatom, hogy miért nincsen víz. Azért nincsen víz, mert nincsen ember, aki a csőtörést megjavítsa, vagy azért nincsen víz, mert nincs pénz kicserélni egy műszaki berendezést, ami meghibásodott. Ott tartunk, hogy akár a javítási fedezet hiányát, akár a munkaerő kérdését, akár az üzemeltetési vagy rekonstrukciós feladatok elodázását nézem, mindegyik az ellátásbiztonságot veszélyezteti. A fő kérdés így év elején tehát már az, hogy ilyen körülmények között magát a működőképességét meg tudja-e őrizni valamennyi vízművállalat az országban 2020-ban?” – fogalmazott a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke.
Az országos helyzet átlagos körülményei Budakalászon is érvényesek – derült ki a Dunamenti Regionális Vízmű (DMRV) főmérnökével, Farkas Zsuzsával és Balogh Zsolt műszaki vezérigazgató-helyettessel február 5-én folytatott tárgyalásokon. A budakalászi hálózat átlagéletkora 30 év körül van, de bizonyos részeken 50-60 éves, vagy annál is régebbi csövek vannak lefektetve. A vízhálózat régen elérte, illetve meghaladta a fektetéskor várható élettartamot. Városunk vízellátásának hat és fél kilométeres belterületi hálózatán egyre gyakoribbak a meghibásodások. A DMRV igyekszik külső pályázati forrásokat találni, hogy a rekonstrukció ütemesen megtörténhessen. Jelenleg a teljes Pilisi-medencére készítenek egy komplex rekonstrukciós tervet, ami a lehetséges EU-s források elnyerésének az alapja lehet (más hazai kormányzati forrásra egyelőre nincs garancia). Egy tíz éves felújítási programot szeretnének így megvalósítani, amellyel utolérhető, vagy legalább csökkenthető lehet a sokéves lemaradás. A nyári hónapokban a szolgáltató több mint három hetes vízkorlátozást is elrendelt, bár ezek zöme nem a kalászi hálózatot érintette.
Budakalászon tavaly közel 160 kisebb-nagyobb hálózati hibát kellett kijavítani, ez azt jelentette, hogy a város belterületein – változó mértékű szolgáltatáskorlátozás, illetve vízhiány mellett – 2-3 naponta volt kisebb-nagyobb csőtörés.
A szakemberekkel beszéltünk a hibák elhúzódó helyreállításáról is. A város elvárása az, hogy a kijavított hibák után a helyreállítás ütemesen történjen, és ne fordulhasson elő olyan eset, mint amilyen például a Szent László utcában történt, ahol a hibajavítás után a frissen aszfaltozott burkolat rövid idő után megsüllyedi kezdett, az úthibát pedig hónapokig újra kerülgetni kell. Jeleztük a Faluház felé eső körforgalom melletti járdaszakasz közelében lévő tolózár rendszeresen visszatérő meghibásodását is, aminek kijavítására a szolgáltató ígéretet tett.
Szóba kerültek az ivóvízminőség és csatornakapacitások kérdései is. A DMRV szakmai vezetői jelezték, hogy a város víziközműhálózata (ivóvíz, szennyvízcsatorna) a kapacitáshatáraihoz ért, így jelentős rekonstrukció, fejlesztés nélkül nincs mód a szolgáltatásszám növelésére.
A DMRV idei felújítási programjában a Mályva utca (Kováts Lajos utca és Tövis utca közötti szakasz) csatornarekonstrukciója szerepel. Kértük a vízszolgáltatót, hogy a Magyar Közút által tervezett budakalászi útrekonstrukciókat hangolják össze a saját víz- és csatornahálózat felújítási programjukkal, és ahol lehet, ott az útfelújításokhoz igazítsák a saját beruházásaikat, hogy a város működését csak a legszükségesebb mértékben gátolják a munkálatok. A cél érdekében az önkormányzat örömmel vállalta magára a két cég közötti koordinációt.