Élet Keresztyén Szemmel

2019. szeptember 16.

Ima – a Budakalászi Hírmondó egyházi rovatában Glasz Péter református presbiter gondolatait olvashatjuk.

Mennyei Atyám, világot teremtő, mindenható Istenem, köszönöm, hogy részt adtál nekem az életnek nevezett titokzatos színdarabban; köszönöm, hogy a világtörténelem leghosszabb békeidejében tettél le, mikor a gonosz erői, ha nem is szűntek meg pusztítón fortyogni, de legalább fedő alatt sisteregnek. Köszönöm, hogy velük kapcsolatban emlékeztetsz: „nem test és vér ellen van hadakozásunk”, ne tévesszük össze az arcokat az őket mozgató erőkkel; és kérlek, hogy fogd le azokat a kezeket, amelyek azon dolgoznak, hogy ennek a békeidőnek vége legyen, állítsd meg azokat az erőket, melyek ma is azon munkálnak, hogy megváltoztassák a béke fennálló viszonyait azzal a reménységgel, hogy újabb konfliktus magvát vethetik el Európában s a világon máshol is. Köszönöm, hogy ha elfordítom a vízcsapot, melegvíz jön, köszönöm, hogy ha megnyomom a termosztát gombját, felkapcsol a fűtés a téli hidegben, a szabadban pedig drága gyapjú pulóverem és füles sapkám véd. Hálát adok, hogy most, a nyári melegben klímagép szolgálja kényemet. Köszönöm, hogy mindennapi kenyerünkre gondod van, s ma Magyarországon az étkezés már igen széles rétegek számára nem csupán merő szükséglet-kielégítés, hanem élvezet és sokszor fényűzőbben, jobban étkezünk, mint egykor volt királyok s főurak tehették. Bocsásd meg, hogy ezt nem becsüljük eléggé s a mi hulladékunk másnak megtenné betevő falatnak. És kérlek, ne engedd meglátnunk nekünk s utódainknak, milyen az, amikor a kenyér és a víz fájdalmasan hiányzik a napjainkból. Köszönöm Uram, hogy láthatom a napfelkeltét, hogy hallhatom Bach zenéjét, hogy érezhetem a hajnali eső illatát nyáron, s kérlek Te adj lelkierőt vak, siket és sérült embertársaimnak. Köszönöm a kegyelmi állapotot, hogy segítség nélkül tudok mozogni, járni, kelni. Elég, ha csak egy hajszálér reped meg az agyban és… Tenci nénink tudna erről mesélni. Köszönöm, hogy visszaengedted őt közénk e színdarabba, hogy nevethessünk még egy keveset. Köszönöm, hogy agyamban épkézláb gondolatok kélnek. Valamikori barátom, két autista gyermek apja elmondaná, mennyire nem magától értetődő ez sem. Köszönöm szüleim egészségét, s azt, hogy magas korban is emberhez méltó életet élhetnek. Óvj meg engem a velük szembeni türelmetlenségtől. Neked köszönöm feleségemet, aki családi fészket varázsolt oda, ahol csak lakás lenne nélküle. Köszönöm gyermekeim egészséges fejlődését, előmenetelét s kérlek, áldásod kísérje őket egész életükben. A Te vigasztalásodért könyörgök azok számára, akik soha be nem hegedő lelki sebhellyel siratják elvesztett gyermeküket. Köszönöm sikertelenségeimet, mert általuk értettem meg igédet: „nem a gyorsaké a futás és nem az okosoké a gazdagság” és azt, hogy „elég neked az én kegyelmem”. Köszönöm, hogy a te kegyelmed sosem hagyta, hogy megszégyenüljek és elessek, s akkor is adtál folytatást, amikor emberi ésszel már nem volt remélhető. Köszönöm, hogy hallhattam Rólad, s meghallhattam hívó szavadat. Köszönöm, hogy sok mindent nem értek a Bibliában kijelentett szavadból, így annál jobban értékelhetem azokat, amelyeket megérthettem. Köszönöm, hogy értenem adtad: a Te Krisztusod tökéletes áldozatként értem is meghalt a kereszten, s én ezt az imát ezért mondhattam el Neked.

(a képen: Jónás imája című szobor)

Glasz Péter

református presbiter