Életem a budakalászi textilben

2023. november 08.

Száz éve alapították Budakalász emblematikus szö­­vőgyárát. Bencze Imre textil-gépészmérnökkel beszélgettünk a Pipacs utcai házának udvarán.

Ön tudna valamit mondani a kezdeti időkről?

A Klinger H. Rt. éppen 100 éve, 1923-ban helyezte át pozsonyi textilgyárát Budakalászra. 1924-ben építtette szövő műhelyét 160 szövőgéppel, majd kikészítő üzemet is létesített hozzá. 1929- ben saját szabadalom alapján kezdték meg saját a ,,Rubitex” védjeggyel a vasúti kocsik fedésére alkalmas bitumen kenésű vászon gyártását. 1930-ban a cégnek mar 260 db szövőgépe volt, a termékskála zsákszövet, szőnyeg, pohártörlő, honvédségi sátor, ruházat, tömlő, sőt Jacquard szövetekre bővült. Az 1945-ben a Duna-hidak felrobbantása miatti jeges árvíztől a dolgozóknak sikerült a gépeket és az anyagokat nagyrészt megóvni. A gyár szovjet fennhatóság alá került, majd 1949-ben Budakalászi Textilművek név alatt államosították, ekkor 540 darab szövőgéppel, 1200 dolgozóval működött.

Ön hogyan került Budakalászra?

Jómagam, miután a szegedi Textilipari Technikum budakalászi vagy csillaghegyi állást ajánlott, kerestem Pomázon egy albérletet és 1960 augusztus 1-én elkezdtem szövő segédmesteri tevékenységemet a Budakalászi Textil Jacquard szövő partijában. Örültem, mert a Jacquard technika a szövés csúcsa, gyönyörű damaszt garnitúrákat gyártottunk. Ezután megkaptam a behívómat. A nem túl kellemes katonaidő annyiból jó volt, hogy megtanultam a morze-távírász szakmát, és megismerkedtem az ugyancsak Szentesre bevonult Korda Györggyel, aki, ha kértük, énekelt nekünk. Ott döntöttem el, hogy továbbtanulok, s már a katonaságtól feljártam a Budapesti Műszaki Egyetem felvételi előkészítőjére. 1964-ben sikeresen felvettek a Gépészmérnöki Kar Textiltechnológia Szakára, s elkezdtem a 6 éves esti egyetemi tanulmányaimat. A munka melletti tanulás miatt is sűrű évek jöttek. Ugyanez évben meg is nősültem. Feleségem és családja több tagja is budakalászi textiles volt. Persze, a házasodáshoz ház is kellett, így jelentkeztem a gyáron belül induló házépítő szövetkezetbe. ldeje volt, mert az 1966-os beköltözéskor a kislányom már 1 éves lett.

A Szövőgyár az 1980-as években

Szakmailag milyen változást hozott az életében a felsőoktatás?

A gyárban időközben előléptem, először technológusi, majd főtechnológusi munkakört kaptam. Főleg a gyártmány— és gyártásfejlesztés, a minőség ellenőrzés, illetve az új termékek gyártástechnológiájának kidolgozása területén, új háztartási, dekorációs szövetek, függönyök, roletták és műszaki szövetek bevezetését dolgoztuk ki. ldőközben a lenipar gyárait nagyvállalati szervezetbe vonták össze, a mi gyárunk a BUDAFLAX Lenfonó és Szövőipari Vállalat Budakalászi Szövőgyára nevet kapta. Végre megindult a több évtizedes, hagyományos kézi cséveváltós szövőgépek cseréje automata cséveváltósokra. Ezek a gépek a lefogyott vetülék cséve pótlását leállás nélkül, futás közben végzik el. Az első fecske 24 db Picanol belga szövőgép üzembehelyezése volt.

Hogyan alakult a pályája az egyetem után?

1970-ben az egyetemen megvédtem a gépészmérnöki diplomámat, ezután beiratkoztam egy intenzív német nyelvtanfolyamra. Miután a kizárólag a tűzoltóság részére szállított tűzoltó tömlőink fejlesztésén is dolgoztunk, a nyelvtudás birtokában a német gyártóval közösen alakítottuk ki a beszerzendő új tömlő kőrszövő gépeink technikáját. Gyárunk szinte teljesen az KGST (szocialista országok közös piaca) piacra termelt, további nyugati korszerű gépek beszerzésére nyugati deviza híján nem volt lehetőség, így jelentősebb mennyiségben szovjet (Tádzsikisztánban gyártott) AT automatákat kaptunk. Ezek a viszonylag egyszerűbb gépek is növelték a termelékenységet a maguk színvonalán.

Ehhez hozzátartozik, hogy azidőben egy hónapig ENSZ ösztöndíjasként egy nyugatnémet textilipari kutatóintézetben dolgoztam, s láttam hogy ott már a leniparban túlléptek a cséveváltós automatákon is, Schulzer svájci u.n. vetélő nélküli gépeik a mi AT gépeinknek több mint 2x-es fordulatszámával dolgoztak. Ezután szövő gyárrészlegvezetővé léptettek elő, ekkor létesítettünk egy üvegfalú kávézót a szövödében, hogy a dolgozók pár percre kikapcsolódhassanak a taposómalomból. 1977-ben a csillaghegyi gyár igazgatójának kezdeményezésére a csillaghegyi testvérgyárunk főmérnöki teendőinek ellátását kaptam feladatul. Örömmel vettem, a csillaghegyiek nem ejtőernyősként, hanem szakemberként fogadtak, sikeresen dolgoztunk együtt.

Csillaghegyen részt vett a Trapper farmer fejlesztésében?

Már a csillaghegyi évek előtt is tapasztaltam, hogy főleg a fiatalok körében micsoda éhség van az országban az indigó farmer iránt. Állami szinten is megfogalmazódott az igény, hogy valaki csinálja már meg ezt a nyugaton nagyon népszerű terméket. A csillaghegyi gyár a szegedi kenderszövővel kezdett versenyezni a farmeranyag elkészítésében. Az indigó farmerre az a jellemző, hogy dörzsölésre kivilágosodik. Csillaghegyen beszéltem a festöde vezetővel: „tudom hogy tudtok rosszul festeni”. Kék festékünk volt, megfestettük az árút úgy, hogy az koptatás hatására kifakult. A TV is érdeklődött, behívtak a szegediekkel együtt, hogy hogy állunk. Még smirglit is vittem magammal, hogy meg tudjam mutatni, miként világosodik ki dörzsölésre a mi anyagunk, mint a koptatott farmer. A két fiatal TV-s szabályosan kiröhögött bennünket, mert csak rá kellett nézni az anyagokra, látszott, hogy az nem indigó festett. Az indigó egy speciális festékanyag, a szocialista szektorban nem lehetett kapni, annyi devizája viszont nem volt a vállalatnak, hogy anyagot, gépet és technológiát is vegyünk. Végül arra jutottunk, hogy mivel az indigó farmer anyagnak csak a hosszanti szála, azaz a láncfonala festett, a keresztben futó úgynevezett vetülékfonal viszont fehér, elég, ha csak a láncfonalat vesszük meg a kevés devizánkért, így meg tudjuk szőni az indigó farmer anyagot. Persze ettől még vért izzadtunk amíg a mi ponyvagyárunkban elértük a felsőruházati minőséget. De sikerült, és 1978-ban elkezdtük az indigó farmer, a Trapper vászon szövését, a vállalat pedig megszervezte a konfekcionálást. A 80-as években nagy sikere volt a magyar indigó farmernek. Csillaghegyen kifejlesztettük még az akkor divatba jött széllovas „windsurf” vitorla vásznat és más műszaki szöveteket is.

Farmer anyag készítése

Hogyan került vissza Budakalászra?

1982-ben a vállalat Műszaki Fejlesztési és Beruházási Főosztályának vezetésével bíztak meg. Ezekben az években egyre nagyobb problémát jelentett a lét – számhiány, főleg szövő és szövőelőkészítő területén. A megoldásra létesítettünk egy hatszintes leányszállót, ahol az időközben leszerződött kubai vendégmunkások is elhelyezést kaptak. Ezalatt Budakalászon már több mint 100-féle textiliát gyártottunk, közöttük ízléses nyomott mintás anyagokat is.

Meddig jutottak a technológia fejlesztésében?

A szövödékben az segített, hogy a Németországban már megismert vetélő nélküli újrendszerű szövőgépet a Szovjetunióban lekoppintották és SZ.T.B. néven lehetett kapni, amivel beindulhatott a szövödei rekonstrukció. A szövödei művezető gárda a külföldi betanulás után nagy kedvvel és rövid idő alatt beüzemelte ezeket a termelékeny gépeket.

A termelékenységen kívül voltak más feladatok is?

Miután a felsőruha anyagok gyártását is terveztük és a lenből készülő főleg nyári viseletű felsőruházati anyagokhoz az eddiginél finomabb, vékonyabb lenfonal kellett, a műszaki fejlesztés terén fonodai rekonstrukciót dolgoztunk ki finom lenfonalat gyártó gépekkel. Ezekből a csak nyugaton kapható drága gépekből fokozatosan, mindig a deviza adta lehetőségig vásárolt a vállalat, de megindult a finomlen program. Sajnos ez már nem tudott igazán kiteljesedni a rendszerváltás miatt. 1989-ben a rendszerváltás következtében a KGST, a fő piacunk összeomlott, magával rántva az összes hazai textil vállalatot, köztük a BUDAFLAX-ot is. Nem csak az export piac tűnt el, hanem a hazai is. Piac híján a nagyvállalat, egyben a mi gyárunk is csődbe ment és felszámolásra került, ezzel vége lett az én budakalászi textiles életemnek. Csak az emlékek maradtak, amiket gyakran felidézünk Gaján Vilmos volt gyári társammal és barátommal, aki fáradhatatlanul gyűjti és őrzi a megmaradt tárgyi és lélekbeli emlékeket.

Urbán Ákos

A szöveg megjelent a Budakalászi Hírmondó októberi számában