Elhunyt Siposné Tordas Katalin

2024. október 22.

Búcsúzunk Siposné Tordas Katalintól (1942–2024), a Kalász Suli Általános Iskola és a Szentistvántelepi Általános iskola egykori tanárától. Családja, kollégái, tanítványai és sok budakalászi szívébe zárta és őrzi emlékét. 

Fotó: Szentistvántelepi Általános Iskola

1967-től nyugdíjazásáig a tanári pályáját a kalászi gyerekek nevelésének szentelte.

Követendő családi példák hatására választhatta ezt a hivatást, hiszen édesanyja a gyári óvoda (Temaforg) vezetőjeként sok kalászi gyerek szerető óvó nénije volt. Apai nagyapja – akkor még Hencz néven – a makói gimnáziumban latin-görög szakos tanárként József Attilát is bevezethette a klasszikus műveltség alapjaiba. (Később a család egyik ága Tordasra magyarosította a nevét.) A nagymama pedig a mindig éhes József Attilát táplálta, aki a konyhaablak előtt ment el az iskolába menet, vágyakozó szemmel köszönt be egy kis uzsonna reményében. Legalábbis a nagymama így értelmezte ezeket a pillantásokat.

Ez az empátia és szociális érzékenyég Katalint is jellemezte. Talán ez vezette arra, hogy a tanársága mellett a mozgalmi életben is nagy lendülettel vett részt, mint úttörőcsapat-vezető.

A maroslellei gazdálkodó anyai nagyszülők szép életpéldája motiválhatta abban, hogy biológia-földrajz szakon végzett a Szegedi Tanárképző Főiskolán. Az iskolában biológiát, földrajzot és gyakorlati foglalkozást tanított. Utóbbit a lányok nagy örömére, mert kötni, varrni, főzni tanultak az óráin. A szorgalom és a kitartó munka érződött mindvégig iskolai munkáján.

Pedig a magánélete nem volt felhőtlen attól a perctől, mikor a férje egyik napról a másikra kilépett az ő és egyetlen életben maradt fia életéből. Ez lelkileg is, és egzisztenciálisan is nagy terhet rótt rá. A telket, amin építkezhettek, az óvónő édesanya és a Mezőgazdasági Minisztériumban dolgozó jogász édesapa vásárolták. A pedagóguskölcsön részleteit úgy tudta fizetni, hogy hajnalonta takarított (például az Óbudai Polgármesteri Hivatalban) vagy cukrászdában vállalt mosogatást, kiszolgálást. Nagy ajándéknak érezte, hogy fia ezekben a munkákban igyekezett segítségére lenni.

A Gyógynövénykutató Intézetben végzett iskolai gyakorlatok segítették beteljesíteni élete nagy vágyát, hogy egy gyógynövényboltot üzemeltethessen. Ott is mindenkin segíteni próbált.

Ami boldoggá tette, Péter fia jó házassága, és két szép szorgalmas és jólelkű lányunokája.

Szeretettel emlékezünk Rád: a fiad, Sipos Péter, egykori munkatársad, Szabó Ernőné Andor Kati, a Családod, a Kollégáid, Tanítványaid és sok-sok budakalászi

Ezekkel az érzésekkel gondolnak rá  egykori tanítványai:

Drága Kati néni!

Búcsúzunk most Tőled! Tőled aki még szüleinket is tanítottad, aki közösséget építettél, bográcsozást és osztálykirándulásokat szerveztél nekünk fáradhatatlanul és óva vigyáztad kiskamasz lépteinket. Felnőtt korunkban is mindig volt néhány kedves szavad hozzánk, amikor találkoztunk. Neked köszönhetünk sok – az élethez nélkülözhetetlen biztos alapkövet. Emléked szívünkben örökké élni fog!

A C osztályod 1987-1991 között

Egy másik visszaemlékező a következőképpen írt nekünk róla:

Sipos Kati néni…

Csak így emlegettük őt. A 70′-es években jártam a mostani Kalász Suliba, ahol Kati néni biológiát tanított az osztályunkban. Mindig kedves, nyugodt, halk szavú tanár volt, akinek az órái mindig érdekesek voltak.

Amikor elvégeztem az óvónő képzőt és Budakalászon kezdtem dolgozni, az egyik pedagógusnapi ünnepségen megkért, hogy tegeződjünk, hiszen mindketten pedagógusok vagyunk. Tisztelettel megköszöntem, nagyon örültem neki.

Néhány év múlva a Szentistvántelepi Általános Iskolába járó kislányomat is tanította, aki szintén szeretettel emlékszik rá.

Nyugdíjba vonulása után megnyitotta gyógynövényüzletét, ahova sokszor bementem teáért, illóolajért. Mindig kedvesen fogadott és kicsit elbeszélgettünk.

Nyugodj békében, Kati néni!

Szeretettel gondolok Rád, egykori tanítványod: Demeter Kati

A Kalász Suli Általános iskola és a Szentistvántelepi Általános Iskola pedagógusai is megemlékeztek egykori pályatársukról:

Siposné Tordas Katalin éveken keresztül volt tantestületünk tagja. A szomorú esemény miatti emlékezéskor legelőször a kollégák iránti végtelen figyelme idéződött föl. Az a segítőkészség, amivel a pályakezdő tanároknak támogatást nyújtott mindenben, amiben tudott. Kedvesen, jó tanácsokkal látta el kollégáit, de emellett mindig jó közösséget hozott létre osztályaiban.
Szakmai munkáját mind a biológia-, földrajzoktatás terén, mind felsős munkaközösség-vezetőként a minőség jellemezte. Határozott, következetes hozzáállását, a gyógynövények iránti szeretetét, tiszteletét nem csak diákjainak, hanem tanártársainak is gyakran igyekezett átadni. Iskolánkból való távozása után is a legnagyobb örömmel folytatta a beszélgetéseket ott, ahol azok abbamaradtak.

Vargáné Benedek Edit igazgatóhelyettes, Szentistvántelepi Általános Iskola

Katalin életének 82. évében, 2024. szeptember 28-án hunyt el. Temetése szűk családi körben lesz. 

Kiemelt kép: Freepik