Városunk almenü

„Elvarázsolt a délszláv zenei világ” – interjú Koller Dániel tamburatanárral

2026. február 18.

A zeneiskola egyik emeleti termében találkoztam a Budakalászi Tamburazenekar vezetőjével, „Dani bácsival”. A gyerekek nemcsak azt tanulják meg nála, hogyan szólaltassanak meg dallamokat és akkordokat, hanem azt is, hogyan kapcsolódjanak egymáshoz, éljék meg a hangszeres zene örömét és ezt az örömöt másoknak is adják tovább.

Hogyan kezdődött a zenei pályafutásod?

Talán az is közrejátszott, hogy zeneszerető családból származom. A nagyszüleim citeráztak, táncmulatságokban muzsikáltak az Alföldön és nagyon szerettek énekelni is. Emlékszem, a nagymamám falán mindig ott lógott egy citera, amit gyerekként csodálattal nézegettem, amikor nála jártam. Budakalászon nőttem fel, itt kezdtem zeneiskolába járni is: először Kiss László tamburatanárhoz, majd mikor már ügyesebb lettem, Eredics Gábor tanított tovább. Nagyon lelkes voltam, zenekart is szerettem volna alapítani, de aztán jött a kamaszkor, alábbhagyott a lelkesedés és végül kiiratkoztam.

Hogyan találtál vissza a tamburához?

Körülbelül 16 éves lehettem, amikor a televízióban meghallottam a Vujicsics Együttest. Az összhangzás és a délszláv zenei világ teljesen magával ragadott. Volt otthon egy gitárom, amit áthúroztam tamburává és azon kezdtem újra gyakorolni. Amikor visszairatkoztam a zeneiskolába, Szendrődi Ferenc – a Vujicsics Együttes egyik tamburása – lett a tanárom négy éven keresztül. Kiss Lászlóval, a korábbi tanárommal kazettákra másoltak népzenét a diákoknak; mi tamburazenét kaptunk. Azokra a dallamokra aludtam el esténként. Talán ennek is köszönhető, hogy a szerb-horvát zenei világ mélyen belém ivódott a magyar népzene mellett. Később Vácon tanultam a zenei konzervatóriumban, ahonnan egyenes út vezetett a Zeneakadémiára.

Többféle hangszert látni egy tamburazenekarban: egészen aprót és bőgőméretűt is. Milyen hangszer tulajdonképpen a tambura?

A tambura elődje a saz, egy hosszú nyakú, lantszerű, pengetős hangszer. A török megszállás sok helyen hagyott kulturális nyomot: a szerbek például a saz mintájára alkották meg a samica tamburát, amelyet kissé áthangoltak, hogy az európai dallamvilághoz jobban illeszkedjen. Ez a hangszer dallam- és akkordjátékra egyaránt alkalmas. Budakalászon a szerb nemzetiség jelenléte miatt különösen erős hagyománya van a tamburazenének. A Kárpát-medence cigányzenekarai – amelyek Európa-szerte rendkívül népszerűek voltak – különböző méretű vonós hangszerekkel muzsikáltak: bőgővel, csellóval, brácsával, hegedűvel. Ennek a hangszerelésnek a mintájára alakult ki a tamburazenekar is. A tambura húrozása, ami egyedi: az utolsó, legvékonyabb húrt megkettőzik, a hangolás mellett ez adja a hangszer jellegzetes hangzását. Vannak szólamhangszerek és kísérőtamburák.

A tanítás mellett aktívan zenélsz is?

Számos zenekarban játszottam, például a Babrában tíz éven keresztül. Tavalyelőtt léptem ki a zenekarból, mert a tanítás mellett már túl sok volt. Mostanában kevesebb fellépést vállalok, de a hangszer minden nap a kezemben van. Táncházakba és alkalmi fellépésekre ma is hívnak, amikre örömmel megyek, a Borvirág Zenekarral is gyakran muzsikálok.

A tanítványaid nagyon szeretnek, szívesen járnak az óráidra. Mi a titka annak, hogy jól szót értesz kicsikkel és kamaszokkal egyaránt?

Szeretem a gyerekeket, a zenélést és a tanítást. Úgy érzem, ez a legszebb hivatás, amit választhattam, még akkor is, ha a pedagógusélet sokszor fárasztó. A tanítás nem csak egy szakma: életformát, sajátos gondolkodásmódot és szemléletet kíván.

Mit értesz sajátos gondolkodásmód alatt?

A fejemben van egy láthatatlan egyenes, aminek egyik végpontja az egocentrikus gondolkodás és cselekvés, a másik pólusa pedig egy vallásoktól független, lélekcentrikus életfelfogás. Mindannyian dönthetünk arról, melyik irányba indulunk el. Úgy gondolom, az ember legnagyobb ellensége az egója, ami mindenhová elkísér bennünket és gyakran az értékes kapcsolódások útjában áll. Tanítás közben igyekszem ezt tudatosan háttérbe szorítani, értékeket a helyére tenni. Arra törekszem, hogy amikor a tanítványaim nálam vannak, teljes mértékben rájuk figyeljek: jelen legyek. Ha a diákom időt és energiát szán arra, hogy eljöjjön az órára, akkor szeretném, ha egy kicsit több tudással, jobb hangulatban és gazdagabb lelkülettel menne el.

Hogyan tartod fenn a fegyelmet az óráidon?

Tizenöt éve tanítok, de még soha nem fegyelmeztem a növendékeimet. Nem szólok rá senkire, hogy mit csináljon vagy mit ne. A gyerekek értelmesek: előfordul, hogy valamin elakadnak, nem tudják hová tenni, de ha időt és türelmet kapnak, előbb-utóbb reagálnak. Ha egyenrangú félként és partnerként kezeljük őket, azt rendkívül nagyra értékelik. Vannak nagyon tehetséges tanítványaim is, akiknél az a kihívás, hogyan tartsam fenn az érdeklődésüket, hogyan elégítsem ki azt, amit a zenei képességeik megkívánnak.

Mit jelent számodra a népzene?

Ferus Mostafov délszláv zenéje számomra olyan, mintha a felhőkön lebegne. A szerb-horvát néptáncokra jellemző a körtánc, ahol a táncosok többen együtt, egyszerre mozognak, ami a zenei világban is visszaköszön. Minél többen vannak egy zenekarban, annál erősebb az összhang. Nem az egyéni ego érvényesül, hanem a közösség. A magyar népzene szépsége másban domborodik ki: rengeteg variációs és improvizációs lehetőséget rejt. Olyan, mint a Lego: a dallamokat és hangokat a saját ízlésünk, illetve a tájegységek szerint építhetjük és színezhetjük. A népzene szájról szájra terjedt; művelői sokszor írni-olvasni sem tudtak, nemhogy kottázni, lejegyezni a dallamokat. Az emberi tudat és emlékezet olyan, mint egy ráspoly: a sallang lekopik, és csak a letisztult érték marad fenn. Ami értéktelen, az idővel feledésbe merül.

A Budakalászi Tamburazenekar vezetője vagy. Mit érdemes tudni erről a különleges csapatról?
A zenekar vezetője mindig az aktuális tamburatanár, és mivel én tartom a kamaraórákat, így lettem zenekarvezető. Rajtam kívül hét diák zenél együtt, de fontos számomra, hogy önállóságra neveljem őket, nélkülem is szépen megszólaljanak. A tagok között vannak olyanok is, akik már elvégezték a zeneiskolát, mégis visszajárnak a próbákra. Általában negyedik évfolyamban csatlakoznak a növendékek, de ha valaki különösen ügyes, akár már második–harmadik évfolyamtól is bekapcsolódhat, és megtanulhatja a repertoárt.

Milyen terveitek vannak az idei évre?

A tavalyi évünk nagyon mozgalmas volt: felléptünk a Hagyományok Házában, többször zenéltünk a Kalászi Idősek Klubjában, valamint a helyi általános iskolákban és egy óvodában is. Idén is szeretnénk rendszeresen több helyszínen fellépni. A Faluházban rendezik meg a XV. Országos Tamburás Találkozót, amire már most nagy lelkesedéssel készülünk. Emellett szeretnénk folytatni a közös zenélést a kőbányai zeneiskola népzene tanszékével. Ha minden jól alakul, nyáron Olaszországba is eljutunk egy fesztiválra, ahol bemutathatjuk a zenénket. A legfontosabb célom, hogy a növendékeimben életben tartsam a lelkesedést, és hogy a zene, a közös zenélés öröme az életük része maradjon.

Gulyás Rita

Aki többet szeretne tudni a tamburáról, tamburazenéről, azokat szeretettel várjuk az Országos Tamburás Találkozóra március 6-án délután a Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtár báltermében, ahol akár táncra is perdülhetünk a szerb Ruzmarin FolkeStars táncegyüttessel.