Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2021. október 15. péntek | Teréz napja

Hírek

 

Engedjük a régit, köszöntsük az újat!

2020. december 31.

Jövőre leszokom, diétázni fogok, kevesebb húst fogyasztok, többet fogok mozogni, jobban figyelek az egészségemre, családtagjaimra, felhívom, kibékülök vele, elvégzem a régóta kiszemelt online tanfolyamot – csak néhány a szokásos újévi fogadalmaink közül. Babonaság? Önámítás? Vagy igenis komolyan veendő tradíció? Mindenesetre az újév ünneplése és az fogadalmak évezredek óta szorosan hozzátartoznak az óév búcsúztatásához, s az eljövendő esztendőbe való belépéshez.

 

Az új év ünneplésének eredete

Az új időszak számításának kezdete koronként és kultúránként változott. Az újév napját már az ókori mezopotámiában is megünnepelték. Az egyébként sumer gyökerű ünnepet, amelynek az újévi akkád elnevezése nyomán akítu a neve, a mai asszírok ma is ezen a néven ünneplik. Eredetileg a vetéssel és a betakarítással kapcsolatos mezőgazdasági fesztivál volt és a tavaszi napéjegyenlőség jelentette az új év kezdetét. A babiloni birodalomban szigorú forgatókönyv szerint, 11 napos ünneppel üdvözölték a beköszöntő új érát. Az egyiptomiak, a föníciaiak és a perzsák az őszi napéjegyenlőséghez kapcsolódóan szeptember 20-án, a görögök pedig a téli napfordulón, december 20-án tartottak ünnepségeket.

Az ókori Rómában ún. szaturnáliákat ültek, melyeket az Urbs lakói december 17-én, az őszi vetés befejezésekor, Szaturnusz isten tiszteletére rendeztek.  Érdekesség, hogy a szerencsejáték hagyománya már ekkor markánsan hozzákapcsolódott az év fordulásához: míg a szerencsevetés egyébként tiltott mulatságnak számított, a szaturnáliákon viszont szabad, sőt kötelező volt a kockajáték.

 

A szaturnáliák pogány szokását a középkori Franciaországban támasztották fel a január elején megrendezett „bolondok ünnepe”, a festum fatuorum képében, ami Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényéből is ismerős lehet. Az ilyen ünnepségeket az egyház a 15. században hivatalosan betiltotta, de tovább éltek a néphagyományban. Végül 1582-ben, XIII. Gergely pápa naptárreformjával január 1. lett az általánosan elfogadott dátum, így az év utolsó napja december 31-ére került, s ma is így fordul az óév az újba.

 

A Gergely-naptár szerinti naptári év utolsó napja, december 31., a karácsonyi időszak hetedik napja lett újév előestéje. Hogy e napot köznyelvi formában szilveszternek nevezzük, az annak köszönhető, hogy ezen a napon van Szent Szilveszter pápa ünnepe a katolikus egyházban. Szilveszter pápa 314 és 335 között volt a katolikus egyház feje, pápaságának egyik jelentős teendőjeként megszervezte az egyházi életet Rómában. A történettudomány által nem igazolt középkori legendák szerint meggyógyította, megtérítette, és megkeresztelte Nagy Konstantin császárt.

 

A nyugati világ csak egyszer, a Gergely-naptár szerint ünnepli a szilvesztert. De vannak nemzetek, ahol az újév nem január elsején köszönt be, így nem(csak) e szerint ünnepelnek. Például a kínai, a perzsa, a zsidó és a pravoszláv újév megtartása is más-más időpontra esik.

A görögkeleti egyházak számára a karácsony kizárólag vallási ünnep, amely január 7-ére esik, az ortodox vagy pravoszláv újév pedig egy héttel későbbre, január 13-ra. Ehhez képest az „óhitű” keleti ortodox (pravoszláv) egyház, mely 13 önálló felekezetet tömörít magába, nem január 13-án, hanem minden év szeptember 1-jén ünnepli meg a “régi újévet”. A “régi újévet” tiszteletben tartják és ünneplik Oroszországon kívül a Szovjetunió számos utodállamában is, így Ukrajnában, Örményországban, Moldáviában és Grúziában, de az ünneplők sorához csatlakoznak a szintén pravoszláv vallású balkáni országok is, mint Szerbia, Montenegró vagy Bosznia.

Érdekesség, hogy a zsidó naptár szerint egyenesen négy újév van: niszán hónap elseje a királyok és ünnepek újéve – a Tóra ezzel kezdi számolni a hónapokat, elul elseje, ez a tizedek újéve, tisri elseje, amely maga a zsinagógai újév, a teremtés ünnepe és a naptári év kezdete, valamint svát hónap tizenötödike, ami pedig a fák újéve.

A különböző időpontok és szokások ellenére egyvalami mégis minden nép esetében közös: mégpedig az ünnep szimbolikája. Az elkövetkező új esztendőtől szerencsét, egészséget, gazdagságot, egyszóval megújulást, előrelépést remélnek.

Szokások és hagyományok a nagyvilágból

Évezredek óta hajlamos az ember azt hinni, hogy szilveszter éjjelén az új esztendőre vonatkozóan tett fogadalmak nagyobb eséllyel válnak valóra, mintha az év bármely más napján határoznánk el magunkat.

A babonák szerint óév estéjén a zajkeltés, lármázás elűzi a felhalmozódott gondokat, bajokat, és az év sötét időszakában lesben álló gonosz szellemeket. Ennek modern megfelelője a tűzijáték (amiről ITT olvashatnak többet. A szilveszteri szokások és hiedelmek legtöbbje a régi és új évet jelképesen elválasztó praktikákkal is jár. A gonoszűző zajkeltés mellett Európa-szerte ismert szokások a téltemetés, bálok, szerelmi-, halál-, és időjóslások. Sok család és közösség összejövetellel ünnepli óév estéjét.

Nemcsak nálunk, hanem sok más országban is népszerű és hagyományos szilveszteri étel a virsli, sonka, hurka, kocsonya, pogácsa, valamint a szerencsét hozó lencse vagy malacsült. A városok főterein ilyenkor fényes mulatságokat rendeznek (a képen pl. Koppenhága újévi díszkivilágítása), az újév előtti másodperceket gyakran közös visszaszámlálás kíséri, amelyet aztán az újévi pezsgős köszöntések és jókívánságok követnek.

 

Főleg az angolszász országokban népszerű ünnepi karácsonyi-szilveszteri díszítés a fagyöngy, melynek téli ünnepekkel való társítását még a pogány kor druida papjaihoz vezetik vissza. Újkori hagyomány, hogy a szerelmesek fagyöngy alatt kell csókot váltsanak.

Spanyolországban és latin-amerikai országokban szokás, hogy minden egyes harangszókor bekapnak egy-egy szőlőszemet a szerencsés új esztendő reményében.

Olaszország bizonyos tartományaiban él a szokás, hogy az emberek kidobálják régi, felesleges dolgaikat az ablakon, így számolva le az óévvel. Más helyeken cserépedényeket törnek össze, így ijesztve el a sötét lelkeket.

Ahogyan Magyarországon és Lengyelországban, úgy itt is hagyományos szilveszteri étel a lencse és csülök.

Oroszországban szilveszterkor „újévi fát” (Novogodnaja jolka) állítank, Fagy apó (Gyed Moroz – ennek átültetése volt a „Télapó” elnevezés a Mikulás helyett) pedig ezen az éjfélen ajándékozza meg a gyermekeket. Hagyományos ételük a hering és saláta.

Az Egyesült Államok legnagyobb szilveszteri buliját általában a Times Square-en tartják, és az év utolsó percében egy kristálygömböt engednek le az egyik épület tetejéről.

Idén sajnos itt is elmaradt e hagyoányosnak tekinthető esemény.

 

 

 

 

 

A kelet-ázsiai kultúrákban, például Kínában megtartják ugyan a Gergely-naptár szerinti szilvesztert is, azonban a holdnaptárt követő holdújév sokkal fontosabb ünnepnek számít.

Hazai népszokások és hagyományok

A szilveszteri hagyományok legtöbbje hazánkban is a jövendöléssel és bőségvarázslással kapcsolatos. A gonoszűző, balszerencsekergető zajkeltés szintén számos népszokásunkban fellelhető. Eleink főként a napfordulón, éjfél körül lármáztak ostorral, kolomppal, dudálással, bádogdarabok összeütésével. Egyes helyeken mondákat is fűztek e szokáshoz, például török támadások emlékéhez kötik: a mohácsi busójárás hagyományos elemei például ugyancsak e forrásból táplálkoznak, noha a busójárás hagyománya végül a téltemetéssel és a farsangi időszakkal fonódott össze.

Számos helyen elterjedt szokás volt a kántálás, a jókívánságokkal házról házra járás. Ezt egykoron felnőtt férfiak űzték, később fiatalok és gyermekek. A férjezetlen lányok jövendőbelijük kilétét, nevét, társadalmi helyzetét igyekeztek megjövendölni gombócfőzéssel, pogácsasütéssel, ólomöntéssel. Ismert volt a halál- és az időjóslás is.

Engedjük az elmúlót, fogadjuk a jövendőt

Életünket keretezi a kezdet és a vég, és egyben meghatározza a dolgok örök körforgása. Elemi igényünk megnyitni az újat, hittel és reménységgel tekinteni a jövőbe, illetve lezárni azt, minek úgy érezzük, vége van.

Újévi fogadalmaink, elhatározásaink megfogalmazása és kimondása segíthet átlátni, megérteni mindazt, ami megtörtént, elmúlt, búcsúztatni és lezárni a hátunk mögött hagyott esztendőt, de egyben segítenek üdvözölni is az érkezőt, megtestesítve vágyunkat a jobbá válásra is.

 

 

Ünnepeink, hagyományaink, családi tradícióink lényegében mind erről szólnak. Ezekben az ünnepi pillanatokban kicsit megállíthatjuk magunk körül az időt, visszaszámolhatunk, és ismét nagy levegőt véve, megújulásra kész lélekkel véghatunk a következő év kihívásainak.

Kívánjuk, hogy a 2021-es esztendő hozzon egészséget, nyugalmat, kiszámíthatóságot – a váratlan szerencsét persze, szívesen látjuk – és sok örömöt mindannyiunk számára!

Források:
Wikipédia
britannica.com
Dömötör Tekla: Magyar népszokások