Érettségi, év vége — mit tehetünk szülőként, pedagógusként a gyerekekért?

2023. április 21.

A tanév végi időszak többféle nehézség elé állítja az oktatási intézmények résztvevőit: pedagógusokat, diákokat és a szülőket is egyaránt.

Érettségi – hogyan lehetünk felkészültek?

Az első gondolat, amit érdemes tudatosítanunk az érettségivel kapcsolatban, hogy minden érzés elfogadható ilyenkor szülőként és diákként is. Az is, ha izgulunk, az is, ha már motiválatlannak érezzük magunkat és az is, ha szorongás nélkül tekintünk erre az élethelyzetre, ugyanis mindannyian különbözünk abban, hogy mi okoz számunkra stresszt. Szülőként, pedagógusként érdemes odafigyelnünk arra, hogy esetleges aggodalmainkat függetlenítsük gyermekünk érzéseitől: érezzünk együtt velük és fejezzük ki számukra megértésünket, ugyanakkor ne essünk előttük kétségbe. Emellett – bár nagyon nehéz – érdemes megváltoztatnunk az érettségivel kapcsolatos gondolkodásmódunkat. Keretezzük át, ami ezesetben azt jelenti, hogy bár megőrizzük a helyzet valóságtartalmát (tehát azt, hogy az érettségi valóban egy fontos mérföldkő és állomás), olyan módon fogalmazzuk meg, ami megnyugtató, bátorító (például egy lehetséges kihívásnak értelmezzük, vagy egy olyan lehetőségnek, ahol megmutatkozhat, mennyire kitartóan dolgoztunk és bizonyíthatunk saját magunknak). Általános igazság, hogy minden ismerős helyzet biztonságosabb is.

Eppel-Pásztor Adrienn pszichológus

Fontos tehát a rutin megszerzése, akár konkrét típusfeladatok gyakorlásával, akár helyzetgyakorlatokkal, melynek során olyan körülményeket teremtünk magunk körül, mint amilyenek az adott feladathelyzetben is várhatóak. Ekkor képzeljük el minden apró részletét annak, hogy éppen írjuk a feladatlapot, vagy tételt húzunk a vizsgán, s mindezt alakítsuk gondolatban olyanná, amilyennek szeretnénk megélni. Ez a tanultak előhívásában is nagyon sokat tud segíteni, mert egy – már ismerős – helyzetet élünk át újra. Gondoljuk végig, mire lenne a leginkább szükségünk ahhoz, hogy kényelmesen, otthonosan érezzük magunkat a vizsgahelyzet előtt. Sokat segíthet még a megfelelő időbeosztás; készítsünk teendőtervet az adott megmérettetés napjáig, gyűjtsük össze, mennyi időnk van, és miket szeretnénk addig megcsinálni. Ez legyen teljesíthető (hogy sikerélményt adjon), reális, közben pedig jusson időnk a pihenésre, kikapcsolódásra. Ha közben elakadnánk, vagy elveszítenénk a motivációnkat, jó taktika lehet, ha végiggondoljuk, miért is csináljuk azt, amit és hová szeretnénk eljutni. A szóbeli érettségi alkalmával tudatosítsuk, hogy teljesen rendben van, ha tévedünk, vagy valami nem jut eszünkbe, van lehetőségünk kijavítani, és legyünk magunkkal olyan megértők, mintha a legjobb barátunkat biztatnánk. A lelki hangolódáson túl, azonban érdemes testünket is felkészítenünk az egészséges életmód alapelveinek megfelelően; elegendő pihenéssel, szabad levegőn töltött idővel, mozgással, megfelelő mennyiségű folyadék pótlásával, minőségi táplálkozással (vitaminok pótlásával) és társas kapcsolataink ápolásával. Hogyan segíthetünk leginkább szülőként és pedagógusként? Bátorítással, biztatással, az érzelmek meghallgatásával, elfogadva, hogy természetes, amit most átél a gyermek. Megoszthatunk saját élményeket, hogy mi hogyan éltünk meg egy-egy nehéz helyzetet, és hogyan sikerült velük megküzdenünk. Tervezzünk közös programokat a vizsga utánra, amiket élvez a fiatal. Ezen kívül pedig a legfontosabb: éreztessük velük szeretetünket, és azt, hogy milyen büszkék vagyunk kitartásukra, szorgalmukra, erőfeszítéseikre.

Tanév végi hajrá

Az év végi időszak örök témája a jegyek, a bizonyítványosztás és az ahhoz köthető nehézségek (szorongás, konfliktusok). Az esetek nagyobb részében a leegyszerűsített kép, hogy „nem úgy sikerült egy dolgozat, vagy a bizonyítvány, ezért a szüleim mérgesek” minden szereplőnek feszültséggel teli, ezért joggal merül fel a kérdés, hogyan segíthetnénk gyermekeinket abban, hogy őszintén, bátran beszámolhassanak az iskolai élményeikről. Továbbá, hogy pedagógusként, szülőként milyen szempontokat érdemes átgondolnunk gyermekünk iskolai teljesítményével, jegyeivel kapcsolatban. Mint szinte minden folyamat, így ez is az önismerettel, önreflexióval kezdődik. Így akár szülőként, akár pedagógusként feltehetjük magunknak a kérdést: „Milyennek szeretnénk látni a gyermekünket az iskolából kikerülve? Milyen tulajdonságok, képességek, érzések, gondolatok birtokosának szeretnénk őt tudni?” Arról is beszélhetünk a gyerekekkel, hogyha arra gondolnak, hogy kapnak egy rossz jegyet és arról mesélni fognak nekünk, milyen érzések foglalkoztatják őket, milyen gondolatok motoszkálnak a fejükben. Volt-e jó élmény volt egy rosszabbul sikerült dolgozat otthoni megbeszélése? Ha igen, mitől volt számukra megnyugtató a reakciónk? Ha csak magukat a jegyeket nézzük, fontos tudnunk, hogy egy-egy osztályzat mögött számos tényező állhat (sok egyéni élethelyzet, körülmény, aktuális állapot) és nem minden esetben mutatja, hogy a gyermek mennyire kiegyensúlyozott, hogyan boldogul az életben és szociális kapcsolataiban, mennyi befektetett energia áll az adott eredmény mögött, vagy hogyan alakult az egyéni fejlődése önmagához (és nem másokhoz) képest.

Bár a visszajelzések segíthetik a gyermek tanulását, ha helyes módon történnek, összességében nem egyetlen jegy árulja el, hogy a gyermek miben erős, tehetséges, vagy miben, hogyan lenne érdemes fejlődnie. Ezek ugyanis nem jelzik előre a gyermek későbbi sikerességét, boldogulását, boldogságát, valamint nem is a szülő sikereit, sikertelenségeit jelzik. Emellett pedig biztosan állíthatjuk, hogy nem az iskolai eredmények határozzák meg az élethez olyan fontos tulajdonságokat, mint: kíváncsiság, lelkesedés, bátorság, kreativitás, találékonyság, jó problémamegoldó képesség, önállóság, lényeglátás, együttérzés, hit, megbízhatóság, motiváció, humor, empátia, szépérzék, alázat, rugalmasság, őszinteség, kitartás, vagy a bizalom. Minden gyermek egyedi, különleges módon működik, más képességeik vannak, eltérően tanulnak. A szülők és pedagógusok attitűdjei, különösen azok, hogy mit gondolnak a gyermekükről és a teljesítményéről, önbeteljesítő jóslatként működhetnek. Tehát, ha olyannak látják gyermeküket mindenféle elvárásoktól mentesen, hogy milyenné válhat, akkor nagyobb eséllyel fog kitartóbban, szorgalmasan dolgozni. Fontos törekednünk arra, hogy hiteles, ösztönző visszajelzéseket adjunk a gyerekeknek. Találjuk meg és emeljük ki azt, amiben különösen ügyes a gyermekünk, még ha az csak egy kis részlet is. Ha dicsérünk, dicséretünk ne legyen általános, hanem konkrét dologra vonatkozzon, legyen új dologra ösztönző, bátorító. Az is lényeges, hogy mindezt hogyan mondjuk: odafordulással, érdeklődéssel, szeretettel. Minden esetben ismerjük el az eredmény mögött álló befektetett energiát, kitartó munkát, amiben legyünk hitelesek, őszinték, tehát csak akkor mondjuk, hogy csodáljuk a szorgalmát, ha ezt valóban így is érezzük. Amire gyermekeinknek ugyanis a legnagyobb szüksége van, az a nyomasztó elvárások helyetti egyéni fejlődési terv, figyelem, testi, lelki, mentális egyensúly, szeretet, támogatás, elfogadás, bátorítás, és biztonság, melyet szülőként minden nap megadhatunk és kifejezhetünk számukra a saját szeretetnyelvükön.

Eppel-Pásztor Adrienn
pszichológus