Írástörténeti előadások – Szekeres István írástörténet kutató előadása

Írástörténeti előadások – Szekeres István írástörténet kutató előadása

Ifjúkori verseim és az írástörténet

Levezető elnök: Dr. Mandics György, írás és művelődéstörténész, az MMA tagja

Harmadik osztályos koromtól olvasásban éltem. Mert Kovácsné, az új osztályfőnökünk, 1948. szeptember 3.-án, az első tanítási nap legelső óráján önbevallást íratott az apánkról, és a származásunkról. Amit senki nem tudott, hogy mi az. Ezért a hátsó padoktól indulva mindenkinek mondta. Én pedig megelőzve, az elhangzó ’paraszt’ és ’munkás’ közül épp az utóbbit írtam, amikor az első padsorhoz ért. S akkor Kovácsnénak eltorzult a gyűlölettől az arca s üvöltötte: „NE HAZUDJ!! — ÍRD BE! HOGY: OSZTÁLYIDEGEN!!! S én remegő kézzel beírtam. Gőbel György, másik két osztálytársammal a kijárattól nem messze, a Csaba Mozi előtt vártak, és: „Te idegen! Te idegen!”-t üvöltözve, még a következő napon is véresre rugdaltak a járdán! Ekkor Édesanyám bement az iskolába. De, csak a rugdalásom maradt el. Az osztályban az „Idegen!” — rajtam ragadt. S ez nagyon, de de nagyon fájt! Mert voltak, akik csúfolva is éreztették velem. Ezért (egy javaslatra) felkerestem a Munkácsy Mihály Múzeum könyvtárát, s az olvasásba menekültem. Ahol Féja Géza volt a könyvtáros. De az a nap: Vörös válaszvonal lett az életemben! Mert pár év múlva a röpcédulák mellett („ellenforradalmi tartalmú”) verseket is írtam. S ez súlyos vádpontom lett (1958-ban) a Megyei ügyész vádiratában. És kezdete az írástörténeti érdeklődésemnek.

(Kép forrása: christina99999, Pexels)