Fehér-Deák Marianna keresztény énekes – „úgy érzem, jó emberek közt, és jó úton vagyok”

2018. február 19.

Mariannát, a kristálytiszta csengő hangú mezzoszopránt a Budakalászi Gitáros Kórusban újra rendszeresen hallhatjuk vasárnaponként. A keresztény könnyűzenét játszó, egyre népszerűbb imperfectum együttes (sic!) tagjaként szintén magas színvonalú zenei teljesítményt nyújt. Pályájáról kérdeztük és budakalászi kötődéséről beszélgettünk egy csésze gőzölgő tea mellett.

• Milyen értékrendű családból érkeztél? Milyen volt a családi háttered, kitől mit kaptál?
• Édesapám építészmérnök és egy ideig helyi képviselő is volt, számára a helyi értékek és kötődés átadása nagyon fontos volt. Ő szinte itt nőtt fel Budakalászon. Édesanyámtól a vallás kiemelt szerepét és a hitemet kaptam. Bátyámmal igyekszünk tovább vinni a kapott útravalókat. Egyre fontosabb számomra, hogy hasonló értékrendű emberek közt lehessek, akikkel könnyen tudok azonosulni. A Budakalászi Gitáros Kórusban és az imperfectum együttesben ezt meg is találtam.
• Milyen volt az első zenei élményed?
• Gyerekkoromban zongoráztam, később magánénekórákat vettem a helyi Zeneiskolában. A gyakorlás sokszor nehéz és monoton óráiban, a kezdeti sikertelenségek során tanáraim és édesanyám tartották bennem a lelket és bíztattak, így kitartottam és folytattam. Ma nagyon hálás vagyok, hogy átsegítettek a nehéz időszakokon. Pipó Józsefnek különösen köszönöm, hogy önzetlenül felkarolt és gitárórákat is tartott nekem.
• Hogyan alakult később a pályád?
• Drámatagozatos középiskolába jártam, mert nagyon vonzott a színészet. Eközben a BLM DeFormáció nevű helyi rockzenekarban is énekeltem egy kis ideig, ahol Harcsa Veronika is aktívan működött. Ezek voltak számomra az első könnyűzenei szárnypróbálgatások. Az Országos Diákszínjátszó Fesztiválon a Holdbéli csónakos című darabunkkal különdíjasok lettünk, én pedig elnyertem a legjobb női mellékszereplői díjat. Emiatt is próbálkoztam később bekerülni a felsőfokú színészképzésbe. Hosszú ideig fájt, hogy nem sikerült, de ma már őszintén örülök, hogy így alakult. Évekkel később Szalóky B. Dániel indított egy színjátszó kört Budakalászon, aminek aktív tagja lettem és bekerültem több darabjának szereplőgárdájába. Kiemelt élmény volt a Félőlény címszerepét játszani. Sok budakalászi apróságnak szereztünk ezzel örömöt. Sajnos ez a társaság már nem működik azóta.
• Sikerült ezt követően visszakanyarodnod a zenei képzéshez?
• Először könyvtár szakot végeztem a Szent István Egyetemen, később sikerrel felvételiztem az Apor Vilmos Katolikus Főiskola egyházzenei képzésére. Átalakultak a fogalmaim a gyakorlásra vonatkozóan. Napi 5-6 óra után is azt éreztem, hogy van még mit csiszolnom. Nagyon alapos és magas fokú zenei képzést kaptam itt. Eközben csatlakoztam 2014-ben az imperfectumba is. Az utóbbi évek nagyrészt a zenéről szóltak.
• Ma mi tölti be a legfőbb szerepet az életedben szakmai szempontból?
• Az imperfectum együttesben való éneklés nagyon sokat jelent nekem. Úgy érzem, itt jó emberek közt, és jó úton vagyok. Sok helyre hívnak minket országszerte: lelkigyakorlatokra, koncertekre, áhítatokra, Szentségimádásokra. A Budakalászi Gitáros Kórusban is nagyon jól érzem magam. Jó érzés a hívőkkel együtt közösen énekelve megélni a hitet, számomra ez egy óriási közösségi élmény.
• Hogyan kötődsz Budakalászhoz?
• Gyermekkorom óta itt éltem, rövid időre költöztünk a fővárosba férjemmel. Nagyon várom, hogy újra ez lehessen az otthonom. Számomra Budakalász pótolhatatlan.