Hétköznapi Hősök: Kenyeres Viktória – 8 gyermekes szociális munkás édesanya

2018. július 13.

„Van aki szektásnak néz, van aki tisztel, meggyőződésemen ez mit sem változtat.”

A Berdó városrész kieső végén járunk újabb hősünket kutatva. Csendesebb most az otthon, hiszen a 7 gyerek és a férj házon kívül vannak. Viktória a legkisebb tipegővel az otthoni teendőket végzi. Fél év után sikerült találkoznunk, hiszen egy ekkora családban nem ritkák a váratlan események. Izgatottan fogunk bele a beszélgetésbe, számtalan kérdés tolakodik elő. A családanya mindvégig kedves, de nagyon határozott válaszokkal szolgál. Amíg a diktafon pereg, a kis Tomi épp a porcukros üvegből csen néhány kanálnyit, kihasználva a kevesebb figyelmet. Számítani lehetett volna a beszélgetés kapcsán egy elcsigázott sóhajra, panaszszóra. Ehelyett a mosolygó pozitív energia áradt és a megélt élettapasztalat.

• Meséljen magáról! Milyen értékrendű családból érkezett? Hogyan duzzadt ekkorára családjuk?

Nagy családban nőttem fel Balatonszemesen, négyen voltunk testvérek. Édesanyánk korán megözvegyült, így maga nevelt fel minket, ez a csapás nagyon megterhelte a családot. Rokonok jelentkeztek értünk, hogy magukhoz vegyenek minket a testvéreimmel, ám édesanyám kitartott mellettünk. Nagymamám még apácáknál nevelkedett, majd a kommunista időkben a család kapcsolata megszakadt Istennel. Értelmiségieknek tilos volt templomba járni, én ennek nagyon éreztem a hiányát, bár a hagyományos értékrendet megkaptuk. Férjem kisebb családból érkezett, az ő rokonsága furcsán is tekint ránk. Ennek ellenére ebből nem volt soha konfliktusunk, azóta már megértőbbek felfogásunkkal. Számunkra a sok gyerek vállalása automatikus, amit Isten ad, azt elfogadjuk. Ezt csak meggyőződéssel lehet csinálni.

• Mi a foglalkozása, munkája?

Mindketten szociális munkások vagyunk. A harmadik gyermeket várva végeztem angol nyelvtanárként, így két szakmám lett. A Cseppkő Gyerekotthonban dolgoztam családgondozóként, a státuszom időközben megszűnt. Nagyon szerettem a segítő munkát. Férjem a Kézenfogva Alapítványnál megváltozott munkaképességűek munkába állását segíti.

• Gyermekei mennyire eltérő személyiségek?

Vannak testvérek, akik nehezen jönnek ki egymással, ők sok konfliktust generálnak. Egy igazi különc lány van köztük, aki kissé kilóg a sorból, őt nehezebben fogadják be a többiek. Számára nagy erőfeszítést jelent saját maga elfogadtatása. Gyakran kérdezi: „Most jó vagyok, Mama? A legkisebb érkezését sem fogadta mindenki lelkesen. A nagyok, amikor megtudták a hírt, azt kérdezték „Minek?! Elegen vagyunk már!” – hajtogatták. A dolgok értelme legtöbbször utólag mutatkozik meg – nyugtatgattuk őket. Azóta persze nagyon szeretik a kis Tomit, szinte elkényeztetik. Fontos számunkra az az üzenet, hogy Isten valamiért adta ezeket a gyerekeket, mindennek oka van.

• Nemrég hat gyerekük volt egyszerre beteg. Hogyan tud helytállni egy ilyen helyzetben?

Most már könnyebb a dolgom ilyenkor. Korábban a férjemnek ugyan volt jogosítványa, de nem vezetett. Amikor a nyolcadik gyereket vártam, úgy döntöttünk, felfrissíti a tudását és újra vezetni fog, mert már kicsúsztak a dolgok a kezünkből. Azóta már tud ilyen helyzetekben nekem segíteni és ez sokat jelent.

• Mennyi saját idővel rendelkezik?

Amikor a picivel itthon vagyok, próbálom őt korán ebédeltetni és amikor ő elalszik, én is pihenek. A férjem egy évben egyszer elviszi az összes gyereket egy hétre magával, amiért nagyon hálás vagyok. Ezt az időt feltöltődésre fordítom. Vakáció idején a 10 hét együtt töltött idő nagy élmény ugyan, de nagyon megterhelő is egyben. Férjemmel kettesben töltött időnk az egyházi közösségben van. Ilyenkor a nagy testvérek vigyáznak a kicsikre, vagy ha ők is jönnek, egy megbízható gyermekvigyázó. Emellett egyszer voltunk két napot szintén kettesben Kisorosziban, az nagy élmény volt. Erre törekedni fogunk a jövőben is, mert nagyon fontos lenne.

• Milyen fogalmai vannak a szegénységről munkája kapcsán? Elégedett a gyermekei számára nyújtottakkal?

Szegény családokkal dolgoztam régen, így van összehasonlítási alapom. Úgy érzem, mi igazán jó helyzetben vagyunk. Néha a gyerekek lázadoznak, mert az iskolában sokszor más anyagi hátteret látnak. Folyamatosan sugallom nekik, hogy mennyivel fontosabb a rendezett háttér, a biztos alap. A kortársak beszámolóival nem tudunk és nem is akarunk versenyezni. Mi lefelé tekintünk, azt nézzük, hogy milyen sokan vannak nálunk rosszabb helyzetben. Gyermekkoromban volt olyan osztálytársam a Balatonon, aki sohasem járt Budapesten, mert nem engedhették meg maguknak. Tény az, hogy gyakran a nagyszülők vesznek cipőt, eszközöket. Ha ők, vagy mások önként adnak, mi jó szívvel elfogadjuk. Én szerényebb körülmények közül jövök, nekem is meg kellett tanulnom, hogy elfogadjak segítséget.

• Hogyan éli meg a hétköznapokat? Milyen nehézségei vannak? A családtagok hogyan osztják meg egymás közt az otthoni teendőket?

A rengeteg szervezés, utánajárás – ahogy más családokban is – alapvető része az életünknek. Gyakran vannak elmaradásaim, bár sok mindent megtanultam már elengedni. Régen már-már túlzottan rendmániás voltam, mára ez a múlté. Már tudom, hogy kapacitásaim végesek, de ez nem baj! Kezdek rájönni, hogy ezért is kaphattam ezt az életutat, hogy ne szenvedjek az örökös megfelelni vágyástól. Most éppen 120 mázsa tűzifa behordása a cél, hiszen a gáz nincs nálunk bevezetve. A férjem sérvet kapott, így nem emelhet, ezért apránként haladunk. Szabályok vonatkoznak a segítségre, mindenki részt vesz a maga szintjén. Férjem este tud bekapcsolódni, bár akkorra már fáradt.

• Milyen reakciókkal találkoznak családjuk létszámára vonatkozóan?

Idegenek először gyakran meghökkennek vagy fanatikusnak tartanak, volt aki szektásnak nézett. A rokonok számára is kihívást jelent elfogadni az Isteni gondoskodásba vetett hitünket. Ezt a nézetkülönbséget nehéz áthidalni. Ők főként az anyagi szempontok miatt aggódnak, de szkepticizmusuk mellett segítőkészek.

• Hogyan közlekednek, utaznak, étkeznek együtt? Hogyan tudja kezelni 8 különböző gyerek eltérő igényeit akár egy programválasztással kapcsolatban?

Két régebbi autót használunk, ami nagy segítség, hiszen a Berdó végén lakunk. Igyekszünk racionalizálni, ezért a gyerekek felsétálnak. A gyalogos közlekedést mindenképp támogatom, a mozgás is jót tesz. Étkezéseknél két asztalt tolunk össze. A közös vacsorához ragaszkodunk, akkor is, ha késő este ér mindenki haza. A főzés gyakran jelent kihívást, főként annak eldöntése, hogy mikor mit főzzek. Van, hogy eltérőek lennének az igények, ezek teljesítésére azonban nincs mindig lehetőség. Előfordul, hogy a nagyok már kevésbé szeretnének csatlakozni a balatoni családi nyaraláshoz. Egy hét együtt töltött szünidőhöz azonban ragaszkodunk, ez alól nem húzhatja ki magát senki.

• Mit tettek hozzá személyiségéhez gyermekei?

Nagy lehetőség az életemben a gyerekek által a türelem gyakorlása. Nekik köszönhetem, hogy meg tudok már békélni. Nincs menekvés, itt muszáj a nap végén kibékülni. Tudok bocsánatot kérni, és őket is erre nevelem. A gyerekek tükröt is tartanak elém, ha ugyanis rosszul kezelem a konfliktushelyzeteket, mindig elszégyellem magam. A nap végén az a „bocs” igazi gyógyír. Ennyi gyerek mellett nagyon láthatóvá válik, hogy esendő emberek vagyunk. Az esti lefekvés utáni csendet is nagyon tudom értékelni, hiszen napközben nagy a zsizsegés. Ilyenkor jólesően dőlök hátra és vonom meg a napi mérleget.

• Mit tanácsol a sok gyermeket nevelő szülőknek a nehéz pillanatokra?

Imádkozzanak. Mi reggeli dicsérettel kezdjük a napot, ezzel óriási erőt kapunk, enélkül nem menne, ezt a gyerekek is látják. Időnként azt érzem, hogy már-már feladnám, mégis kitartunk egymás mellett, hiszen a családi egység a legfontosabb.

.