Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2024. február 28. szerda | Elemér napja

Hírek

 

Időseink emlékeznek – hallgassuk őket, amíg lehet

2017. szeptember 06.

Kiss Ilona: Még fabódéban is laktam

Amikor időseket hallgatunk és befogadjuk tudásukat, azzal generációkon átívelően adhatjuk tovább értékeiket, összegyűjtött és megélt élettapasztalataikat. Az a letűnt világ számunkra már csak így érhető el és tartható fenn a jövő számára.Rezes Ilonka (3)

Rezes Félixnével – született Kiss Ilonával – gombolyítjuk életútjának fonalát egy nyári napon az idősotthon árnyas padján. Ilonka néni magyar nagyszülei a mai Felvidéken éltek, ahol a mama szakácsnőként, a papa dohánykertészként dolgozott. Egy nap vándorcirkusz társulat érkezett a faluba és a nagymama bátyja melléjük szegődve Ausztriába került. Ott megcsapta őt a harmincas évek nagy politikai változásainak előszele, Hitler hatalmának erősödése. Figyelmeztette a családot, hogy a készülő veszély elől helyesebb lenne magyar területre költözniük. Így kerültek a határmenti kis faluba, Zabarra. Három testvérével és unokatestvéreivel nevelkedett Ilonka néni nagy szeretetben. A szülők sosem veszekedtek, mindent megadtak a gyerekeknek és igazi összetartó családi közösséget alkottak.  Egy hosszú házban laktak a rokonság többi tagjával két külön lakrészben. Volt ott kemence, kút és állatokban is bővelkedtek: kacsákat, libákat, disznókat, bronzpulykákat neveltek. Ilonka néni egy nap vakmerőségében ellopta apja lovát és átnyargalt vele az egykori Csehszlovákiába. Apjának minden szál haja égnek állt az esettől.

Általános iskolai tanítójára, Jakubik Lászlóra máig jó szívvel emlékszik. Úgy érzi, nagy türelem kellett az ő lánykori habitusának kezeléséhez. Egy alkalommal épp kezdődött volna a tanóra, de ő még kint beszélgetett a folyosón. Üzent érte a tanító, de Ilonka visszaüzent, hogy még nem fejezte be. Később László ajánlotta neki a számviteli főiskolát.

Leendő férjét a faluban járva-kelve ismerte meg, gyakran összetalálkoztak, mert Félix az ő környékükön lakott. Később mindkettőjüket másfelé vezérelte az élet. Ilonka Sárospatakra került, ahol kettős könyvelőnek tanult, végül a Postaforgalmi Technikumban végzett. Félix Biatorbágyon végezte tanulmányait, mint mezőgaVasipari kutatóintbpzdasági gépszerelő. Később vegyi gépész végzettséget is szerzett és a Vasipari Kutatóintézetben dolgozott, ahol űrhajó alkatrészeket terveztek. Ez olyan titkos küldetés volt, amelyről még családjának sem beszélhetett akkor.

Amint visszakerültek szülőhelyükre, összeházasodtak. Félixet katonának vitték másfél évre, így ezalatt Ilonka egyedül építkezett. A család és a szomszédok kalákában, összefogással támogatták. 1956-ban született Olga lányuk, aki a forradalom kitörésekor néhány hónapos volt. Félixet édesapja a forradalomban való részvételre buzdította, de ő ennek ellenállt a kisbabára való tekintettel. Ebben az időben Ilonka férje az erdészek motorkerékpárjait javította, cserébe kaptak tüzelőt.

Budakalászra 1982-ben költöztek egy családi viszály miatt. A szép kis falut azonnal, örökre megszerették. Félix egy rakétakísérletet követően nagyobb pénzjutalmat kapott, így kezdtek el telket keresni Pest megyében. Újabb nehéz időszak kezdődött, amikor elindult a Bokros utcai építkezés. Félix Bulgáriába járt évekig dolgozni és nagyon ritkán járt haza, mindig bizonytalan volt, hogy mikor látják legközelebb. ’Majd jövök.’ Ennyit tudott csak ígérni a kiszámíthatatlan körülmények miatt. Olga ekkor egy lányszállón lakott, így Ilonka egyedül irányította az építkezést, hajszolta az alapanyagokat. Nagy öröm volt számára, ha sikerült egy kevés cementet, palát valahonnan összeszedni. Egy fabódéban lakott, mert a ház nehezen készült.kaláka a hatvanas években

Lányuk ekkorra már elvégezte Drezdában a hírközlési mérnöki kart és megházasodott. Mivel gyakran járt Németországba előadásokat tartani, a Német Nagykövetségre rendszeresen behívták, hogy igazolja kinti tartózkodásának okát. Olga később elvált, a szülők teljes vállszélességgel álltak mellette.

Már úgy tűnt helyre jönnek a dolgok, amikor váratlan csapás érte a családot. Lányuk 32 évesen agyi verőér tágulatot kapott és elhunyt.  Ilonka néni sokáig arra gondolt, hogy a tragédia összefüggésben lehet fogós szülésével, ám sosem derült ki az igazi ok. A szülők hosszú évek alatt sem tudták feldolgozni a tragédiát. A szomszédok ekkoriban hordták hozzájuk az ebédet, gyakran látogatták őket. Ilonka néni már évek óta a Postán dolgozott, összesen 26 éven át, innen is ment végül nyugdíjba. Értéktovábbítást végzett, viszont ebben a nehéz időszakban nem tudott a munkájára koncentrálni. Kolleganői támogatták, ellenőrizték leadott anyagait. Ilonka néni pszichológushoz is fordult, de egyetlen gyermeke elvesztésének feldolgozásában a szakember sem tudott segíteni.

Félix számára kiutat a szerelés, javítás jelentett. Garázsában kötötte le magát, szerszámai közé vonult, hogy enyhülésre leljen. A környékbelieknek gyakran javított gépeket, motorokat. Egy régi Renault-t vásárolt, amelyet apró alkatrészeire szedett és azokat darabonként újragyártotta, újraszerelte. Évekig jártak csodájára a nagy munkának a szomszéd gyerekek.

Később Ilonka néni sokáig ápolta beteg férjét is, míg végül őt is eltemette. Időskorára úgy érezte, legjobban otthonban érezné magát, hasonló korúak közt, napi orvosi ellenőrzés mellett. Máig sok ismerős, barát, szomszéd látogatja. Aki ismeri Ilonka nénit, felnéz rá, mert a legapróbb dolognak is gyermeki ártatlansággal tud örülni, mindenért végtelenül hálás és mindig huncut mosoly ül az arcán!

Legközelebb Lafka Konrád történetével jelentkezünk.

A régi képek illusztrációk:

1.kép A Budapesti Vasipari Kutatóintézet

2.kép Kaláka