Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2024. március 29. péntek | Auguszta napja

Hírek

 

In memoriam Várhalmi András (1954-2022)

2022. február 25.

Néhány napja ismét elment közülünk egy budakalászi, aki nélkül Kalász nem lenne az, ami. András a szomszédban, Csillaghegyen született és ott töltötte gyermekkorát.  A pesterzsébeti Eötvös Lóránd Gépipari technikumban érettségizett, de „minden egy amatőr színjátszó kör színpadán dőlt el” – emlékezett anekdotázó hangsúllyal a kezdetekre, amikor életútjáról beszélt.

Arról, hogyan vállalta el az egykori Taurusz gyár munkásszállójának népművelő, könyvtáros állását. Munka mellett végezte el a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, majd az ELTE magyar-népművelő karát. 1983-ban a csillaghegyi népművelő fiú és párja a budakalászi közgazdász lány megteremtették otthonukat a Ciklámen utcában: Várhalmi András Budakalászra költözött, ahová két lányuk született.

1985-ben elvállalta a Lenfonó Művelődési Ház (a későbbi Faluház) vezetését, 1986-ban pedig már ott van a Moziban, a Budakalászi Baráti Kör megalapításánál. A sok hozzászóló között ő volt az egyetlen, aki a hagyományok fontosságáról és a nyilvánosságról beszél. Nem véletlen tehát, hogy részt vett az általa is kezdeményezett „Kalász Újság” 1989. januári első, majd sok további lapszám szerkesztésében.

1988-ban megszervezte a Kölcsey Reform Klubbot, ahol a meghívott előadók révén, egészen a rendszerváltásig, személyesen ismerkedhettünk a nyolcvanas évek végén fellélegző ország szellemi, politikai irányzataival, szerveződéseivel, lehettünk részesei ezáltal is a változásoknak. A megalakuló MDF budakalászi csoportját is megszervezi, de az első önkormányzati választáson független jelöltként indul a polgármesterségért. Kis híján marad el a győzelemtől. 1994-ben már megválasztják önkormányzati képviselőnek, így négy éven át elnökként vezette a kulturális bizottság munkáját; majd 1998 és 2002 között külsős bizottság tagként segíti szakértelmével, tapasztalatával az önkormányzatot. Ha egyszer bizalmat szerzett az ember, ha van közösség, amelynek érdekei felvállalhatók, ha vannak olyanok, akik úgy érzik, én tudom ezeket az érdekeket a legjobban képviselni, akkor nincs menekvés – írta akkor a választási bemutatkozásában.

1991-ben, részben a Lenfonó és Szövőgyár bezárásakor – de legalább annyira a szakmai kihívás miatt is – megpályázta és elnyerte a Pesterzsébeti Csili Művelődési Központ igazgatói állását. A patinás művelődés ház újjáépítését, újjászervezését a tőle megszokott lendülettel, szervezőkészséggel és alapos felkészültséggel végezte. Munkájáért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tűntették ki. Az intézmény irányítását is a Budakalászon megismert módon, a tőle megszokott jó kedéllyel, empatikus hozzá állással és kellő határozottsággal végezte Erzsébeten, amiért kiérdemelte munkatársai szeretetét, megbecsülését. Szakmai munkáját Bessenyei György díjjal is elismerték.

2018-ban nyugdíjba vonult, de csak azért, hogy a legendás munkahelyének története után megírja, megszerkessze a Pesterzsébeti Arcképcsarnok című kötetet. Pesterzsébet Önkormányzata Díszpolgári címmel tűntette ki. Az élet úgy hozta, hogy Pesterzsébetre költözött, új párra talált és fiúgyermekük született.

Mindazonáltal sohasem feledkezett meg Budakalászról, a kalásziakról, a barátairól. Úgy mondta: „mindig örömmel tölt el, ha meglátom közeledni a szeretett hegyeket”.

 

Gubán Sándor