Csordás Tiborra emlékezünk

2020. augusztus 28.

Csordás Tibor Pozsonyban született, de magyar származása miatt a Benes-dekrétum kollektív bűnösnek nyilvánította a családot. Vagyonukat elkobozták, kitelepítették őket és így kerültek Pomázra, ahol letelepedtek.

A meghurcoltatás soha nem érződött a viselkedésén, csak abból következtethettünk erre, hogy a magyar mellett anyanyelvi szinten beszélt szlovákul és németül. 1976-tól matematikatanárként, gazdasági igazgató helyettesként, majd 1989-től nyugdíjazásáig igazgatóként dolgozott a Budakalászi Általános Iskolában.

Egy iskolában legfontosabb a kiegyensúlyozott, kiszámítható, derűs légkör. Tibor ezt meg tudta teremteni. Mindig egyszerűen, lényegre törően, és igazságosan derítette föl a gyerekek vagy felnőttek közötti konfliktusokat. Megoldásai – jó matematikushoz illően – pontosak, mindenki számára elfogadhatóak voltak. Emellett a titka talán az volt, hogy a humor soha nem hagyta cserben.
Nem bonyolította túl a hangzatos pedagógiai elveket, tudta, hogy a nevelés nem ezektől, hanem a nyugodt, jókedvű, egészséges pedagógusoktól és gyerekektől lesz eredményes. Ezért is tartotta fontosnak a kirándulásokat, amiket gyakran vezetett gyerekeknek, felnőtteknek. Turista szakkört indított, nyári táborokat szervezett, ahol a természet és a mozgás szeretetét mélyítette el a gyerekekben.

Talán sokan nem tudják, hogy a budakalászi óvodában Tibor segítségével vezették be a német nyelvtanulást. Mivel kezdetben nemigen akadt más, pár évig az óvodai csoportot Ő tanította németre. Írhatnánk még, hogy mi mindent csinált. Mikor úgy hozta a sors, volt postás, önkéntes tűzoltó, 1956-ban nemzetőr, később idegenvezető, az Országos Nemzetiségi Önkormányzati Közgyűlésnek tagja, a Szent Cecília Kórus kiváló énekese. Bármit csinált, mindenben érezhető volt embersége és életszeretete.

Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében!

Nagyné Martinusz Éva és Andor Kati