Juhász Zsolt: „a tánc a legősibb kommunikáció”

2017. október 25.

Juhász Zsolt az 50 éves múltra tekintő Duna Művészegyüttes koreográfusa. A meglévő hagyományos formakészletet ötvözi a modernitással, létrehozva így különlegesen egyedi produkcióit.  A szegedi születésű neves néptánckoreográfus szakmai munkáját számos kitüntetéssel méltatták már, legnagyobb elismerése a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje. Emellett mégis öröm tölti el, mert most Budakalászon is méltatták az általa képviselt értékeket, megkapta a Budakalász Kultúrájáért Díjat, így ennek kapcsán beszélgettünk vele:

Hogyan érintette meg a táncművészet?

Középiskolai tanulmányaimat a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola szobrász szakán végeztem. Nagyon korán éreztem azt, hogy a tánccal kapcsolatban sokkal nagyobb sikerekre tehetek szert és az mennyivel többet ad nekem. A Szegedi Táncegyüttes tagja voltam, ám szűknek éreztem a teret és felköltöztem Budapestre. Elkezdtem a Táncművészeti Főiskola néptánc pedagógus szakát, párhuzamosan pedig a Duna Művészegyüttes vezető koreográfusaként, majd művészeti vezetőjeként működtem.

Hogyan kezdte el ötvözni a néptáncot a kortárs tánccal?

Nem arról volt szó, hogy leültem és elhatároztam, hogy mától ezt a két irányt társítom. Sokkal inkább volt ez egy alkotói igény kiszolgálása, egyfajta kifejezésforma, egy mai szemlélet képviselete. A kortársság számomra leginkább a mával való azonosulást jelenti. Táncosaim komplex képzést követően kerülnek az együttesembe, így nem esik nehezükre a modernitás és a kortárs mozdulatok beépítése a hagyományos néptáncelemek közé.

Szegedi gyökerei révén mennyire kapcsolódott élete során a Szegedi Kortárs Baletthez?

Fiatalkoromban az Imre Zoltán által koreografált darabok nagy hatással voltak rám. Ezek az élmények hozzájárultak a pályám megalapozásához. Juronics Tamásnak, a társulat mai koreográfusának munkáit mai napig elismeréssel követem nyomon.

Legfontosabb munkáiként emlegetik a következőket: Tavaszi Szél, Aranyág, Örökkön Örökké. Ezek mellett melyik számára legkedvesebb?

A Tizedik Vőlegény című munkámat azért szeretem különösen, mert az Budakalászon nagy ívet futott be és az hozott nekem először elismertséget. A mostani legfrissebb alkotásom, a hétvégén bemutatott Körtánc is kedves számomra. Új gondolatokat közöl új közlési formában. Ez egy beérett táncszínházi mű, amelyben öt külsős, nagy tudású táncművész is színre lép. A darab mondanivalóját nehéz lefordítani szavakra, a táncos a testével beszél. Nézzék meg a művet! Másik büszkeségem emellett a tavaly Illyés Gyula azonos című műve alapján bemutatott Puszták Népe. Jelentős munkánk volt a Duna Táncegyüttessel, amely hosszú időre megalapozza majd a társulat művészi jövőjét.

Milyen érzés volt táncosként is szerepelni egy-egy darabban és milyen visszajelzéseket kapott róla?

A Csend Szigete című darabban magam is táncoltam. A szakma szerint szerencse, hogy nem vettem részt több éves Graham vagy Limón alapú kortárs képzésen, mert így kialakult egy sajátos, csak rám jellemző mozgásvilágom.

Milyen helyi kötődése alakult ki?

1995-ben, amikor ide költöztem, a Lenvirág és a Kalász Táncegyüttes élére is vezetőt kerestek. Mindkettőt örömmel vállaltam el és vezettem 10 éven át. Később a Duna Táncműhely munkáira nagy energiákat fektettem, így nem maradt kapacitásom rájuk.

Hogyan érintette a Budakalász Kultúrájáért Díj?

Nem számítottam rá és nagy örömmel töltött el, hogy megkaptam. Hihetetlen volt hallgatni a méltatás során, hogy mennyi minden áll már mögöttem az elmúlt húsz év során.

A Kortárs Táncszínházi Találkozó szervezése is már sok éve fűződik a nevéhez. Mivel készülnek idén ősszel?

Most először nyitunk a Pilis irányába, így Dunabogdányba is elvisszük az előadásokat. A gyerekek számára is készülünk előadásokkal, melyeket drámapedagógiai foglalkozások kísérnek. Fontosnak tartom már kiskorban az érzékenyítést a tánc világa felé. Újdonság továbbá Mándy Ildikó kontakt tánckurzusa, ahol újszerű élményeket tapasztalhatunk meg az óra során saját testünkről és építhetjük testtudatunkat. Ritkán kerülünk olyan helyzetbe egy másik emberrel, amelynek során szavak nélkül, folyamatosan érintkezve kapcsolódhatunk össze valakivel és hangolódhatunk egymásra. Jöjjenek minél többen, várunk mindenkit szeretettel, nagyon készülünk!

További nagy ívű szakmai sikereket kívánunk a pályájához!