Kitelepítés és egy évszázad Kalászon – szépkorú sváb polgárok köszöntése
2021. július 13.
Hosszú évek óta hagyomány a kalászi német nemzetiségi egyesületnél, hogy az idősebb egyesületi tagjaikat felköszöntik. Idén júniusban három taguk is kerek születésnapot ünnepelt: ismerjék meg a 95 éves Francz Rudi bácsit, valamint a 90 éves Schütz Tiborné Irénként és Trendl Ferencet, történeteikből sokat tanulhatunk.
„Az egyesületben az a szokás, hogy év végén, az adventi traccspartyn egy-egy szál virággal felköszöntjük az idősebbeket. Ez év júniusában azonban három tagunk is kerek születésnapot ünnepelhetett. 95. születésnapján köszönthettem Polgármester Úrral együtt Francz Rudi bácsit és Schütz Tiborné Irénkét a 90. születésnapján. A Németországban élő Trendl Ferenc is ebben a hónapban ünnepelte családja körében 90. születésnapját. Mindhárman kiváló egészségnek örvendenek, így kívánunk még nekik további jó egészséget – legalább a 100. születésnapig!” – mondja Wágnerné Klupp Katalin, a Német Egyesület Elnöke.
Vajdaságból Kalászra – egy sváb család története Közép-Európában
Francz Rudolf 1926. június 15-én született az akkori Jugoszlávia (ma Szerbia) területén. A családi krónika szerint 1800 körül Francz Heinrich szíjgyártó és nyerges legény a németországi Hessen-Hanau tartomány Windecken községéből vándorolt a bácskai, Torzsa községbe. Itt alapított családot és utódjai szorgalmas iparos mesterek voltak. Rudi bácsi is itt született, a mai Szerbia területén, a vajdasági Kulán 1926-ban. Életét fordulatosan alakították a történelem viharosabb és szelídebb eseményei. Megjárta a lagert is, amelyből több szerencsés körülmény folytán került ki élve.
A világháború után Baján telepedtek le, onnan költöztek fel 2001-ben Budakalászra feleségével, hogy lányuk közelében éljenek. Baján több évtizeden át a Dél-magyarországi Áramszolgáltatónál (DÉMÁSZ) dolgozott elektrotechnikusként. Mária néni, a felesége háziorvos mellett volt asszisztens, és 70 éves koráig járta a város betegeit. Kötődtek a Duna és annak kis ága, a Sugovica partján fekvő kisvároshoz, ahol mindenki ismerte egymást, kerékpárral közlekedtek mindenfelé.
Budakalászra már nyugdíjasként érkeztek, itt azonban hamar beilleszkedtek a település életébe. Rudi bácsi felesége halála után is aktív tagja maradt a helyi német önkormányzatnak, a református közösségnek, és az Egészségklub és a Faluház eseményein is rendszeresen részt vesz. A pandémia alatt is tevékeny maradt. Naponta megtervezi a teendőit, és combnyaktörésből felépülve is járja Budakalász utcáit. Amit csak tud, maga intéz el, javít meg.
90 év Kalászon
Schütz Tiborné Irénke 90 évvel ezelőtt Budakalászon született a Kossuth Lajos utcában a templommal szemben, a mai Budai úton. Szülei Szentendréről költöztek Budakalászra. Itt járt óvodába, általános iskolába. Fiatalságát is városunkban élte meg. Ebből az időszakból emlékezetes, meghatározó helyszín számára a Gizi néni vendéglő, amely a mai Kalász Pékség helyén működött. Dolgozni 1950-ben kezdett a budakalászi Textil gyárban és innen is ment nyugdíjba 1986-ban. 1953-ban, házasságkötése után pár évig Pomázon élt, majd visszaköltöztek Budakalászra. Miután megözvegyült, idős korára fő támasza leánya, Rita lett. Két unokája és egy dédunokája aranyozza be életét.
Kitelepítéstől a viszontlátás öröméig
Trendl Ferenc 1931. június 27-én született Budakalászon, id. Trendl Ferenc és Schieszl Johanna negyedik gyermekeként. Apai őseit 1718-ig tudja visszavezetni, akik a feketeerdei Vorderösterreich nevű Habsburg tartományban éltek. Szülei 1925-ben költöztek Budakalászra, ahol a Magyar utca és Ürömi út sarkán levő házat vásárolták meg, ahol Ferenc is született és lakott egészen a család kitelepítéséig. A család tudott magyarul, de svábul beszélt, ő is ezt a nyelvet tanulta meg legelőször. Feri bácsi visszaemlékezése szerint szomszédjaik szerbek, szlovákok és magyarok voltak, és még óvodás kora előtt megtanult magyarul. Az elemi iskolában előbb két évig csak magyarul, később két nyelven tanítottak. 1941-től az óbudai Árpád gimnáziumba járt a kitelepítésig.
Édesapját kényszersorozással 1944-ben behívták az SS-be, novemberben távozott az országból, majd fogságba került, ahonnan 1947-ben csatlakozhatott a kitelepített családhoz Backnangba. 15 évesen a nővérével együtt a településen működő óriási kártolt gyapjú fonodában kezdett el dolgozni betanított segédmunkásként. A család itt kapott egy egyszoba-konyhás fabarakk lakást a gyártól. Egy év után szakmunkás iskola, majd az üzem valamennyi részlegének végigjárása után segédmesteri és mesteri beosztás következett. Ferenc végül 1954-ben végezte el a főiskolát a Mönchengladbachi textil szakon. Speciális gyártási technológiát dolgozott ki, amely a vállalatnak éveken át igen jól jövedelmező megrendeléseket hozott, ezért ő is egyre feljebb jutott a ranglétrán. 1955-ben vette feleségül Schoblocher Irént, Siegrid Maria lányuk 1958-ban, Jürgen fiuk 1964-ben született. Esküvői szertartásukat Ehleiter Ferenc budajenői születésű pap végezte Backnangon.
1964-ben a BASF céghez került, az itteni munkakörébe beletartozott az is, hogy sokat utazott Magyarországra, így sok magyarországi textilgyárnak is segíthetett. Egy szabadalmaztatott találmányát például az 1980-as években Nyergesújfalun a Magyar Viszkóza gyárnál mutatták be. 1993-ban vonult nyugdíjba.
Magyarországi szolgálati útjai során mindig felkereste Budakalászt és részt vett a kitelepítés ötvenedik évfordulójára szervezett nagy találkozó megszervezésében: „270 kitelepített címét küldtem el a Backnangi polgármester segítségével. Én szintén felkészültem egy Backnangban tartandó találkozóra. Az 1996.-i Budakalászi találkozó mindnyájunk számára felejthetetlen élmény volt. Itt nem csak a kitelepítettek találkozhattak az otthon maradtakkal, hanem a kintiek is a kint élőkkel. A sikeres júliusi backnangi találkozó után elhatároztam, hogy ezeket a sikeres találkozókat folytatni kell, ha nem olyan nagyszabású rendezvények formájában is. Előbb Ludwigsburgban, majd 17 éven át Schornbachban jöttünk össze. Ezeket addig akarjuk megtartani, amíg csak lehet. Soraink erősen ritkulnak, de remélem, hogy még öt évig találkozhatunk egymással és a budakalászi barátainkkal is. Az itteni találkozásokon túl erősen él bennünk a vágy szülőfalunkat és ismerős lakosait viszontlátni. Eddig összesen kilenc túrát szerveztünk a szülőhazánkba és falunkba, amit mindég egy 6-7 napos országjárással is összekötöttünk. Kőszegtől Sárospatakig nagyon sok szép táját megismertük szép hazánknak és rengeteg közös gyönyörű élményünk volt. A Budakalászi Önkormányzat, az Egyházközség és az 1996-ban megalakult Német Nemzetiségi Egyesület ünnepségeikkel, színvonalas rendezvényeikkel minden ottlétünkkor lehetővé tették, hogy újra budakalászinak érezhessük magunkat” – vallja Trendl Ferenc.