Közös főhajtás a Nemzeti Összetartozás Napján

2019. július 05.

Június 4-én, a trianoni békediktátum aláírásának 99. évfordulóján együtt emlékeztünk Budakalászon, a Kárpátok Őre szobornál. Az eseményen részt vett Rogán László polgármester, valamint Ercsényi Tiborné és dr. Krepárt Tamás alpolgármesterek. A Kalász suli diákjai a trikolor színeit alkalmazva látványos bemutatót tartottak, majd a jelenlévők sorban megkoszorúzták az emlékhelyet, Rogán László pedig Reményik Sándor megható soraival vezette fel ünnepi beszédét. A megemlékezés méltó helyszínen zajlott, a csodálatos fafaragás Trianon emlékműként is ismeretes a kalásziak körében. A szobor alkotója Horváth-Béres János, a mű eredetije Kolozsvárott állott és 1919-ben lerombolták. A továbbiakban polgármester úr ünnepi beszédrészletét közöljük. 

 „Téli szél a tar gallyakat fújja
Mint az Isten égre tartott ujja
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagy világon.

Elvették s most véle nagyra vannak
Törött véres kardját a magyarnak.
De még minden nép a sírját ássa
Van szava, hogy világgá kiáltsa

Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk
Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk.
Tiporhatják szûz tiszta igazunk
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk. 

Kilencvenkilenc évvel ezelőtt este ilyenkor talán már a harangok elhallgattak, amelyek azért zúgtak egész nap, mert ezen a napon, Franciaországban, Versailles-ban egy diktátumot kényszerítettek erre az országra. Apponyi Albert gróf azt mondta: „Önök most megásták Magyarország sírját”.

Ezt az országot halálra akarták ítélni. De itt vagyunk, mindannyian együtt, hiába vágták le ennek az országnak a karjait, lábait, a törzs megmaradt, a törzs pedig kihajtott és ez a nemzet újra él. Húsz évvel fájdalmas hír után az ország kezdett újra talpra állni. Újra kinőttek a karok, részben kinőttek a karok: Észak-Erdély, Délvidék, a Bácska, a Bánát, Kárpátalja, a Felvidék egy része. Azt gondoltunk, hogy innentől senki nem állíthat meg bennünket.

Évtizedek múlva, 1989-ben lépett egyet a nemzet, lépett egyet egész Kelet-Európa. Tőkés László szavai után egy emberként mozdult meg a magyarság, és vitte a gyógyszereket, a könyveket, az élelmiszereket Erdélybe. 1990 márciusában, Marosvásárhelyen kiverték Sütő András fél szemét. Telnek tovább az esztendők és idén, Csíksomlyón Ferenc pápa miseruháján le kellett takarni a magyar nyelvű feliratot: „Járjunk együtt!”

Horvátország határain kívül annak idején 282.000 négyzetkilométeres volt az országunk, ebből maradt 93.000 négyzetkilométer. 18 milliós nemzetünkből lett egy 7,8 milliós nemzet. A fiataljainknak mindenképpen át kell adnunk, a fiataljainknak tudniuk kell azt, hogy ha bárhol kilépünk ebből az országból, magyarokkal találkozunk, magyar szót hallunk. Hiszem, hogy a magyarság újra össze tud tartozni, és össze is fog tartozni. Ennek a gondolatnak a nevében kívánok Önöknek kegyeletteljes megemlékezést a mai napon.”