Közösen ünnepeltük március 15-ét

2026. március 15.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulóján ünneplő budakalásziakkal telt meg a Táncsics utca eleje és a Petőfi szobor környéke.

A megemlékezésen Forián-Szabó Gergely köszöntötte a megjelenteket, köztük a délvidéki testvértelepülésünkről, Adáról érkezett fiatalokat és Avramovics Igor alpolgármestert.

Forián-Szabó Gergely kiemelte: amikor ma kokárdát tűzünk a mellünkre, nemcsak a 178 éve a pesti utcákon született szabadságra emlékezünk, hanem arra a láthatatlan kapocsra is, amely összeköt minden magyart a Kárpát medencében és azon is túl.

1848 egyik legnagyobb vívmánya éppen az volt, hogy kimondta: minden állampolgár egyenlő. Legyen szó magyarról, szerbről, németről vagy bármely más nemzetiség tagjairól: a jog, a biztonság és a fejlődés lehetősége mindenkit megillet. A márciusi ifjak nem kirekeszteni akartak, hanem felemelni – fogalmazott a polgármester.

Beszédében jelezte: a forradalom követelései közül ma is vannak aktualitásak, például a „sajtószabadság” ügye. Már nem a cenzúra a fő ellenség – bár ott is akad még tennivaló – ennél nagyobb kihívás, hogy a ránk zúduló hatalmas információtömegben meg tudjuk különböztetni az igazságot a hazugságtól – mondta Forián-Szabó Gergely.

A fiatalok és az idősebbek közti természetes különbség akár szakadékká is válhat, ha felülünk a feszültséget szító propagandának. A nemzet jövőjéért aggódó magyar embereket egymás ellen hergeli a propaganda, békeszerető emberek között gyűlöletet kelt, hazaszerető honfitársainkat hazaárulónak bélyegzi. Szomorú látni, amikor a politika arról szól, hogy jószándékú fiatalokat és idősebbeket egymásnak ugrasszon, ahelyett, hogy egymás megértésén munkálkodna – fogalmazott.

Március 15. nem csak egy régmúlt időszak múzeumba való eseménye. Ez a nap egy nekünk is szóló ígéret. Annak az ígérete, hogy Magyarország képes a megújulásra, képes a fejlődésre, és képes arra, hogy büszke európai nemzetként megállja a helyét a világban.

Az ünnepi rendezvény a Kalászi Tamburások, az adai Csobolyó Művelődési Egyesület tamburacsoportja, valamint a Budakalászi Lenvirág Táncegyüttes műsorával  folytatódott. A megemlékezés a 2024-ben felállított Petőfi szobor megkoszorúzásával zárult.