Lenfonó környezetszennyezés – mi történt az elmúlt egy évben?
2022. február 17.
Budakalász 2020 novemberében adott megbízást az egykori Lenfonó és Szövőgyár Ciklámen utcához közel eső területének talaj és talajvíz vizsgálatára azután, hogy egy területrendezést követő bejáráson két megfigyelő kút került elő.
Mivel a gyárterület vízbázisvédelmi övezetbe tartozik, a környezetvédelmi vizsgálat szükségességét a megfigyelő kutak létezése különösen sürgette. A kutak ugyanis arról árulkodtak, hogy a környezeti állapot már évtizedekkel ezelőtt folyamatos ellenőrzésre szorult. Kitartó nyomozással a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat Vízföldtani Adattárában megtaláltuk a megfigyelő kutak telepítéséről szóló dokumentumokat, amelyeket ezután a hatóságoknak is átadtunk.
Budakalász öt mintavételi ponton végeztetett talaj- és talajvíz vizsgálatot és jelentős koncentrációban találtunk magas környezeti és egészségügyi kockázatú vegyületeket. A vizsgálati jelentéséből az is kiderült, hogy az arzén, króm, réz, cinkvegyületek okozta szennyeződés meghaladja az előírt határértéket. A határértéket meghaladó szennyezettséget mutattak a monoaromás vegyületek (benzol, toluol, etil-benzol és a xilolok) esetében is. A harmadik határértéket meghaladó vegyületcsoport volt a policiklikus aromás szénhidrogének, vagyis az úgynevezett PAH vegyületek.
Bejelentési kötelezettségünknek eleget téve 2021. február 22-én tájékoztattuk a Környezetvédelmi Hatóságot és a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság illetékeseit a vizsgálat lesújtó eredményéről, és kértük a szükséges hatósági eljárások mielőbbi megindítását. A vizsgált terület ugyanis a Szentendre Regionális Déli Vízbázis 50 éves elérési idejű hidrogeológiai „B” övezetének része, a hidrogeológiai modellek alapján a szennyezés innen 50 év alatt elérheti az ivóvízkutak vízadó rétegeit.
A szövőgyár 1923-ban kezdte meg működését. 1963-ban aztán a hazai hasonló gyárak összevonásából létrejött a Lenfonó és Szövőipari Vállalat. Az állami vállalat központja Budakalászra került. A társaság az 1970-es években mintegy hatezer dolgozót foglalkoztatott. 1994 végén felszámolási eljárás indult a BUDA-FLAX Budakalászi Textil Rt. ellen, amely 1998 júliusában zárult le. A K-24 és K-25 számú megfigyelőkutakról kiderült, hogy 1986-ban azzal a céllal helyezték üzembe, hogy a talajvíz összetételét és mozgását rendszeresen ellenőrizzék, figyeljék. A szövőgyárban 1990-ben szűnt meg a termelés.
Budakalász 1996. július 31-én szerezte meg a terület tulajdonjogát, ekkor a gyár már évek óta nem működött. Az önkormányzat a tulajdonszerzés óta sem folytat ipari tevékenységet, a területen zömmel raktározás zajlik. Álláspontunk szerint a feltárt szennyeződés kizárólag a gyár korábbi tulajdonosának, a BUDA-FLAX Budakalászi Textil Rt.-nek, illetőleg jogelődeinek tevékenységével hozható összefüggésbe, ezért az eljáró hatóságoktól ennek figyelembevételével kértük a felelősség és a kárelhárítási kötelezettség megállapítását.
A hatóságok tavaly márciusban önállóan is végeztek méréseket és az eredmények megerősítették az önkormányzat adatait. A Környezetvédelmi Hatóság július közepén eljárást indított, de még nem kaptunk hírt a lezárásáról. A Pest Megyei Kormányhivatalnál ezért rákérdeztünk az eddig szerzett tapasztalatokra. Rövid válaszukban a károkozói felelősség megállapításáról fontos dolog derült ki: bár jelenleg Budakalász a terület tulajdonosa, de a szennyezés a korábbi működésre vezethető vissza – írták.
Ez mindenképpen jó hír, de várjuk a vizsgálatok befejezésének hivatalos eredményét. Uniós források állnak ugyanis rendelkezésre, hogy a több évtizede halogatott teljes körű környezetvizsgálat és a kármentesítés végre megtörténhessen. Mivel az egykori gyárterület védőterületre esik, ezért a kárelhárítás nem csupán Budakalásznak fontos, hanem az erről a vízbázisról ellátott további tizenhárom dunakanyari település – Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Pilisszántó, Pilisszentkereszt, Pilisborosjenő, Piliscsaba, Pilisjászfalu, Pilisszentlászló, Pomáz, Solymár, Szentendre, Tinnye és Üröm – százezer lakójának is.
A környezetszennyezés feltárásáról szóló írás a Budakalászi Hírmondó februári számának 28-29. oldalán teljes terjedelmben olvasható.