Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja

2023. február 25.

A kommunizmus áldozatainak száma világszerte mintegy 100 millióra tehető. A mártírokra és hétköznapi áldozatokra is emlékezünk. De ne felejtsük el a rendszer haszonélvezőit, az elnyomókat és a gyilkosokat se.

Kelet-Közép-Európában a halálos áldozatok száma eléri az egymilliót. A rendszer áldozatának számít az is, akit börtönbe zártak, kínoztak, megbélyegeztek, üldöztek. Mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak. Amikor a kommunizmus áldozatairól beszélünk, akkor elsősorban az ideológiai szempontból meghurcoltakra gondolunk. Például Demeter Bélára, akinek Budakalászon gyümölcsfaiskolája volt. Története a 70-es évek puha diktatúrájában is megmutatta, hogy könnyen pórul járhat, aki nem a rezsim szárnyai alatt lesz sikeres.

Demeter Béla, hazánk egyik legismertebb faiskolai termesztője, aki – a Szabad Föld 1997 júniusában megjelent nekrológja szerint – nyolcvanéves korában, élete utolsó napjait is munkával töltötte budakalászi faiskolájában. Szinte gyermekkora óta foglalkozott gyümölcsfák termesztésével. 1951-ben ő is szenvedője volt a hírhedt szegedi faiskolás pernek, amelyben 154 kertészt ítéltek el sok száz év börtönre.

„A vádlottak azt tették, ami kapitalista társadalomban normális, szocialista társadalomban bűn. Adtak és vettek, vették a facsemetét, amennyiért tudták, és eladták, amennyiért tudták” – olvasható egy róla szóló összeállításban.

Demeter Béla tehát Budakalászon létesített gyümölcsfaiskolát, nem is akárhogy: fillérekért (pontosan kilónként 1,70 forintért) negyven mázsa meggymagot vásárolt a Kecskeméti Konzervgyártól. A negyven mázsa meggymagot átmosták, kiszárították, majd kiválogatták a vetőmagnak használható szemeket, amelyekből facsemeték nevelhetők. A megtisztított magokat az akkori szaporítóanyag-felügyelőségen bevizsgálták és fémzárolták. A fémzárolt magok egy részéből saját maga nevelt alanynövényeket, másik részét a Hermes szövetkezeten keresztül, kilóját negyven forintért értékesítette.

„Én a szemétből csináltam aranyat, mások meg az aranyból csináltak szemetet” – kommentálta utóbb az ötletét Demeter Béla. Termékei a hatvanas-hetvenes években meghatározó mennyiségben kerültek az állami faiskolákba is. Ő biztosította a hazai alanycsemete-termesztés 40 százalékát, mintegy 2-2,5 millió darabot.

Demeter Béla. „Nem a munkát, az eredményt irigyelték meg tőle, és lecsapott rá az ÁVH utóda, a gazdasági rendőrség. Nevetséges váddal, a meggymag gyűjtése miatt ítélték el. A kádárista bíróság egyik legnagyobb baklövése volt a hírhedtté vált meggymagos per, mert ennek nyomán a meggymag a szorgalom és találékonyság jelképe lett: hogyan lehet a mások által kidobott magot felhasználni, abból pénzt csinálni.

Miután Demeter Béla faiskoláját felszámolták, évekig Olaszországból került hazánkba többszörös árért az importcsemete. Megérte?” – veti fel a Szabad Földben megjelent cikk szerzője. Második börtönbüntetéséből két év és nyolc hónapot töltött ki. Aztán cukorbetegen újra nekifeszült, ki tudja, hányadszor, hogy felvirágoztassa a családi vállalkozást. Erőfeszítéseit ismét siker koronázta. Mivel faiskolai engedélyét bevonták, rózsatöveket termelt és gyökérzöldséget hajtatott. Vitte a csomózott zöldet a nagybani piacra, abból élt. Eltelt pár év, ismét engedélyes faiskolás lett, gyümölcsfákat, fenyőket állított elő, sőt exportált is Ausztriába. Igaz, a korábbi méretű üzemét már nem tudta kialakítani, de dolgozott, termelt.

A bíróság 1980 novemberében mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól. A felemás rendszerváltozásra jellemző, hogy 1990-ben perújrafelvételt is szeretett volna elérni, de igyekezete nem járt sikerrel. Élete utolsó időszakában almást telepített, gondolva az öregségre és az unokákra. Sajnos, ennek gyümölcsét már nem élvezhette. Nyolcvanéves korában, 1997-ben hunyt el, és budakalászi faiskolája területén temették el abba a földbe, amelynek egész életét szentelte.

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata alapján minden év február 25-én emlékezünk a kommunista diktatúrák áldozataira. Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, országgyűlési képviselőt.

Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt főtitkára. Az oroszok elfogták és kényszermunkatáborba vitték.

A szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával megvádolták, 1951-ig magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd 1952-ben a Szovjetunióba vitték, s bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. Az 1956-os forradalom idején földművelési miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a Nagy Imre-kormánynak. Sorsa típuspéldája lett a kommunista rezsim áldozataiként számontartott embereknek.

1959. június 21-én halt meg. 1989-ben rehabilitálták, az Országház előtt álló bronzszobrát 2002. február 25-én, letartóztatásának és elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel.