Május 22. a biológiai sokféleség világnapja
2023. május 22.
Greguss Ditta budakalászi környezet— és agrármérnök, az Agrárminisztériumban a nemzetközi élővilágvédelmi megállapodásokért és feladatokért felel, valamint a Biodiverzitás— és Génmegőrzési Főosztály munkatársa. A biológiai sokféleség jelentőségéről kérdeztük.
Mi a biodiverzitás, vagyis a biológiai sokszínűség?
A élővilág változatossága. Három különböző szintjét szoktuk elkülöníteni: az élőhelyek és a fajok sokszínűségét, valamint a fajokon belüli változatosságot értjük alatta. Legszembeötlőbb a fajok, vagyis a vadon élő növények, állatok, gombák, mikroorganizmusok változatossága.
A fajokon belül a vadon élő állatok és növények genetikai változatosságát értjük, illetve a gyümölcsök, zöldségek és a háziasított állatok fajtáira is gondolunk, amik a különböző tájegységek viszonyaihoz alkalmazkodtak.
A különböző éghajlati körülmények izgalmasan sokféle élőhelyet teremtenek a világon, például más az élővilága egy lombos erdőnek, egy sivatagnak vagy egy vizes élőhelynek. Magyarországon 45 európai uniós jelentőségű természetes élőhelytípus fordul elő, amelyből 17 kiemelt jelentőségű és egyedi élőhelytípus, például a Pannon szikesek, a Pannon homoki gyepek, egyes ligeterdőink vagy erdősztyepp-tölgyeseink.
Miért fontos a biológiai sokszínűség?
Tulajdonképpen a Földünk immunrendszeréről beszélünk. Egy rendszer annál stabilabb, minél változatosabb, minél több lábon áll, hiszen a környezet változásaihoz nagyobb eséllyel alkalmazkodik. Ha sokféle faj van jelen, akkor egy szélsőséges esemény vagy drasztikus környezeti változás során – amiből napjainkban sajnos egyre több van (gondoljunk a tavalyi aszályra) – nagyobb az esély arra, hogy legyen közöttük túlélő. Ha viszont egy rendszer homogén, akkor az általa nehezen tolerálható eseményekre egyszerre reagál negatívan. Gondoljunk csak bele, egy hatalmas, több száz hektáros egybefüggő búzatáblát egy erősebb szélvihar könnyen letarolhat, ám, ha vannak benne bokorcsoportok vagy fasorokkal kisebb részekre van tagolva, az meg tudja törni a szelet, máris sokkal stabilabb. A fasor megvédi a búzát, javítja a terület mikroklímáját, a talajerózió védelmében is szerepet játszik. Mindezek mellett élőhelyet biztosít olyan élőlényeknek, amik a gabona kártevőit elpusztítják, segítve ezzel a mezőgazdasági termelést természetes módon.
Mi történik, ha nem vigyázunk erre a sokszínűségre?
A biológiai sokféleséget úgy kell elképzelnünk, mint az élet hálóját, amelynek szerves részei vagyunk, és amitől teljes mértékben függünk. Az élővilág bonyolult rendszerének kiegyensúlyozott és egészséges működtetésében minden elemnek, azaz állatnak, növénynek, gombának, mikroorganizmusnak és ezek összetett kölcsönhatásainak megvan a maga szerepe, amit mai tudásunkkal a legtöbb esetben még csak nem is ismerünk. Elképesztő rugalmasságuknak köszönhetően a természeti rendszerek meglepően sok változást képesek elviselni, kompenzálni, de csak egy pontig. Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor egy repülőből kiesik egy csavar, talán azt még senki nem érzi meg, ha kettő, esetleg azt sem, de ha folyamatosan potyognak ki a csavarok, egyszer csak elérkezik az a pont, ahol bekövetkezik a tragédia és lezuhan a gép. Néhány faj kipusztulását még nem érezzük meg, de itt is van egy pont, ahol a természet nem tudja tovább tolerálni a terhelést és a változás már visszafordíthatatlan. Sajnos a tudósok sem tudják pontosan, hogy hol van ez a pont, de egyre inkább tartunk felé, ezért kellene sokkal környezettudatosabban élnünk, amíg még van lehetőségünk változtatni. Ha nem óvjuk a biodiverzitást, tulajdonképpen a saját jóllétünket, egészségünket kockáztatjuk, hiszen az emberi létnek is ez a változatosság az alapja. Amellett, hogy a biodiverzitás az élelmiszertermeléshez szükséges, fontos szerepe van a talajtermékenység és a beporzás biztosításában, a víz és a levegő tisztításában, miközben gyógyszer-alapanyagot és faanyagot is nyújt számunkra, a természeti erőforrásokat használó gazdasági tevékenységekhez pedig nélkülözhetetlen. Emellett szerepet játszik a katasztrófák, a járványok és betegségek elkerülésében, hatásainak enyhítésében és az éghajlat szabályozásában.
Hol tartunk most? Mit mutatnak a friss jelentések?
A trendek aggasztóak. Van egy nemzetközi szervezet (IPBES), ami a világ kutatásainak adatait integrálja és tárja a döntéshozók elé. Jelenleg egymillió fajt fenyeget a kihalás a becslések szerint. A szárazföldi helyek 75 %-át alakította át az ember, a vizes élőhelyek 85 %-a eltűnt az utóbbi párszáz évben. Világszinten 1000 mezőgazdasági haszonállatfajt fenyeget a kipusztulás, de a beporzó rovarok csökkenése is egy kirívó trend, főleg, hogy az élelmiszernövényeink 75%-a a beporzó állatoktól függ. Tavaly a biológiai sokféleség világnapján a Kárpát-medencében honos pannon méhet választottunk a kétszertermő körte tájfajtánk mellett az év haszonállatának hazánkban, hogy ezzel is ráirányítsuk a figyelmet a beporzók jelentőségére.
Nagyon büszkék lehetünk arra, hogy hazánk európai viszonylatban még kiemelkedő gazdagságú, egyedi élővilággal rendelkezünk Magyarországon. Ráadásul az úgynevezett Pannon biogeográfiai régió természeti értékeinek megőrzésében kiemelkedő a felelősségünk, hiszen a környező országokba is átnyúló Pannon régió több mint háromnegyede hazánkhoz tartozik. Sajnos azonban a világ és Európa tendenciái nálunk is egyre jobban érzékelhetők, ami a madárvilágunkban mutatkozik meg a legszembetűnőbben. A mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő mezei pacsirta és a fogoly, de a fehér gólya, a fecskék és az erdőkhöz kötődő madárfajok állománya is drasztikus mértékben csökken. Éppen ezért fontos a fenntarthatóbb, kevesebb és kevésbé kockázatos növényvédő szert használó, mozaikos mezőgazdálkodás elterjesztése. Erdők esetében a változatosabb szerkezetű és őshonos fafajokban gazdag, folyamatos erdőborítású erdők arányának növelése volna kedvező, ahol a parányi élőlények számára otthont biztosító holtfák is jelen vannak.
Mi az oka annak a trendnek, hogy a sokszínűség degradálódik?
Az egyik fő ok az emberi tevékenység miatt a területhasználat megváltozása, a természetes élőhelyek eltűnése és átalakítása, például intenzív mezőgazdálkodás vagy beépítés céljából. Egyre több területet foglalunk el a természettől. 1992 óta duplájára nőtt a városok kiterjedése a Földön, ami az itt összpontosuló növekvő népességgel és fogyasztással kapcsolatos infrastruktúra bővülésével jár együtt. Napjainkban az intenzív mezőgazdálkodás emellett nagyon szűk fajtapalettával dolgozik. Habár a világon kb. 5000 tápláléknövény létezik, ebből ma már csupán 20 faj adja az emberiség növényi táplálékának 80%-át. Ráadásul régebben ezeknek a fajoknak sokkal több fajtája volt elérhető, nagyobb volt a választék akár a piacokon is a fogyasztók számára. Régi növényfajtáinkat nemcsak amiatt nem szabad hagyjuk eltűnni mert nemzeti örökségünk részei, hanem élelmezésbiztonsági szempontból is jelentős, hiszen nemesítési alapanyagként is szolgálhatnak a jövőben és gyakran igen magas a beltartalmi értékük. A tavalyi évben hatalmas aszály volt, ebből is látszik, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek a szárazságtűrő fajták. Ezért azokat a fajtákat is meg kell megőrizni, amikre jelen pillanatban talán nem a legnagyobb a kereslet. A természetes élővilágra nagy problémát jelent még az inváziós idegenhonos fajok terjedése, amit felgyorsított a globális kereskedelem, hiszen megnöveli a fajok természetes előfordulási területükön kívülre történő behurcolásának valószínűségét. Ezek a sokszor kiirthatatlan idegen fajok egyre nagyobb területeket hódítanak meg, elnyomják, kiszorítják az őshonos élővilágot. Példa lehet ilyenre a vörösfülű ékszerteknős, amit megvesznek a gyerekeknek, majd ha megunják, kiteszik akár az Omszk-tó partjára és ez az egzotikus faj az őshonos mocsári teknőst kiszorítja a természetes élőhelyéről.
Mit tehetünk a fejünk fölött zajló folyamatok ellen, hogy védjük a sokszínűséget?
Nagyon sok mindent, amiben úgy gondolom, hogy a településeknek is jelentős szerepe van. Szerencsére a jelenlegi városvezetés nyitott arra, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk a még meglévő természeti értékek és a zöld területek fennmaradására, ami szerintem minden itt élő jólléte, életminősége és egészségmegőrzése szempontjából alapvetően fontos. A fasorok, bokrok, parkos területek meghagyásának és új zöld felületek létesítésének nemcsak a mikroklíma-szabályozás szempontjából van pozitív hatása, de az egyre gyakoribb kánikulai időszakokban a hőérzetünket is javítja. Nem beszélve arról, hogy a közparkoknak közösségépítő szerepe is van. Egy 2021-es svájci kutatás során 293 európai város hőmérséklet és felszínborítási adatait vizsgálva arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy ha a városokból kivágnák az összes fát, akkor 12 fokkal magasabb lenne az átlaghőmérséklet. A fasorok és zöld felületek létesítésének lehetősége már a várostervezés során eldől. Sajnos sok helyen erre korábban, például az utcák szélességének meghatározásakor, nem gondoltak. A beporzóbarát, vadvirágos helyek kialakítását is támogatandó törekvésnek tartom.
A mi egyéni magatartásunkban mire kell odafigyelnünk? Egyénileg is lehetünk hatással a biodiverzitás megőrzésében?
A társadalom minden szintjén van lehetőségünk cselekedni. Segíthetünk azzal, ha a saját otthonunk körül minél nagyobb zöldfelület meghagyására törekszünk, vagy a kertünkben lévő fákra madárodút helyezünk ki. A túlzott gyomirtószer vagy rovarölő szer használat nemcsak az élővilágnak, hanem a saját egészségünknek is káros. A budakalászi háztartásokba kihelyezett edényekkel most már komposztálásra is lehetőségünk van, ami az egészséges talajélet természetes módon történő visszaállításában támogat bennünket. Kiskertünkben a fűnyíráskor levágott füvet vagy egyéb nyesedéket használhatjuk talajtakarásra is. A mulcsolással elkerülhetjük a talaj kiszáradását, mivel a mulcs képes vizet raktározni, ráadásul kiegyenlíti a talajban és talajfelszínen jelentkező hőmérséklet-ingadozásokat, lazítja a talajt, miközben élőhelyet és táplálékot nyújt a talajban élő szervezeteknek. Nézzük csak meg, mennyi földigiliszta ilyen részeken. Törekedhetünk arra is, hogy kevesebbet forgassuk a talajt, mivel a túl gyakori bolygatás csökkenti a talaj szervesanyagkészletét és kedvezőtlenül hat a talajéletre, ezáltal a haszonnövényeinkre, ráadásul ezért is kényszerülünk tápanyag utánpótló anyagok vásárlására. Érdemes kerülni a térkő és műfű nagy területen történő használatát, ami alatt elhal a talaj. Inkább nyissunk az élővilágbarát kertészkedés felé, ahol a gyümölcsfáinkat beporzó rovarok is jól érzik magukat. Semmiképp se telepítsünk olyan idegenhonos fajokat, amelyek terjedésének később nehéz gátat szabni, mechanikailag kiirthatatlanok (pl. bíbor nebáncsvirág, császárfa, bálványfa, amik sajnos Budakalászon is előfordulnak). Inkább őshonos fajokat vagy olyan dísznövényeket ültessünk a területünkre, amelyek nem agresszíven terjedők. Emellett egyénileg be lehet csatlakozni természetvédelmi adatgyűjtésbe, például a Vadonleső programba egy mobilalkalmazáson keresztül, ami nagyban segíti a kutatók, természetvédők munkáját.
A génbankoknak milyen jelentősége van a sokféleség megőrzésében?
Sokan nem tudják, hogy a világ egyik legjelentősebb növényi génbankja Tápiószelén van, a Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központban. Olyan szántóföldi és zöldségnövények szaporítóanyagai találhatók meg itt, amelyekkel már sehol máshol nem is találkozunk. Ez egy nagyon fontos biztonsági tartalék, ami, ahogy korábban említettem, például nemesítési alapanyagként is szolgálhat. Ennek a bázisintézménynek a gödöllői alintézménye felel a kultúrnövények mellett az őshonos magyar haszonállatok genetikai értékeinek megőrzéséért. Érdemes egyszer ellátogatni ezekre a helyekre.
Milyen programok vannak, amiken érdemes részt venni a témában érdeklődőknek?
Május 26. és 29. között kerül sor a Magyar Nemzeti Parkok Hete rendezvénysorozatra Balatonfüreden, ahol a biológiai sokféleség világnapja (május 22.) keretében kihirdetett év haszonállatát és növényi tájfajtáját is bemutatjuk sor érdekes családi program és interaktív kiállítás mellett.
Gulyás Rita
Az interjú rövidebb formában megjelent a Budakalászi Hírmondó májusi számában.
Ha a biológiai sokféleség témájában tovább tájékozódna, ajánljuk a biodiv.hu felületét.